Így befolyásolja a divat a gondolkodásod!
"...A divat egy olyan rendszer, mely elülteti időközönként bennünk azt az érzet-kódolását, hogy mire gondoljuk azt, hogy jó és mire, hogy rossz. Majd nyájasan felkínálja nekünk a kellemes érzetet keltő dolgokat pénzért..."
Divat
A "kis lány" pár barátja, még egy lyukat akar fúratni a fülébe. A lány haza megy és szüleinek mondja, hogy szeretne még egy lyukat a fülébe. Viszont arra a kérdésre a válasza, hogy „miért szeretne?”, csak csupán egy vállrándítás.
Jóformán ez már maga a divat. A divat az a dolog, mely lencsét tár szemünk elé, hogy azon keresztül lássuk a világot. Ha meglátunk valamit, a legtöbb esetben el tudjuk róla dönteni, hogy szép vagy csúnya. Hogyan döntünk? Rá nézünk az objektumra, belülről valamilyen hatást érzünk és a hatásra alapozva döntünk. Eldöntjük, hogy ez szép, vagy csúnya.
Az emberek általában nem szeretik elfogadni azt, hogy valójában, legmélyen nem ők döntenek arról, hogy mit tartanak szépnek és csúnyának. Mindig hirtelen idegesség és egyéb ego-s válasz a reakció rá.
„-Ez hülyeség én döntöm el, hogy ez szép vagy csúnya!”
„ Jaj, én mondom meg magamnak, nem más!” „Én majd tudom!”
Mindig megnyugodnak, mert magukba néznek, végig gondolják a szép és csúnya megítélésének folyamatát és megnyugodnak, hogy ŐK azok, akik döntenek. A baj ott van, hogy nem mennek tovább. Azt, ami miatt döntenek, már teljesen természetesnek veszik és nem is vizsgálják. Ez pedig az érzet.
Ez az, amit pontosan tud a divat is. Így egy hosszú folyamat által belénk építi mi az, ami szép és mi az, ami csúnya érzetet keltsen. Ez a nevelés.
A nevelés szerepét egyre jobban át veszi a média, de színházak, boltok és az iskola is nagy szerepet játszik ebben. Erre meg vannak a módszerek, melyek mély pszichológiára alapulnak és komoly társadalom ismeretre.
A nevelés legfontosabb szakasza mindenki számára világos, hogy egy ember életében nem más, mint az első néhány év. A kis gyermekek tanulják a világot, ami körbe veszi őket. Látják a különböző helyzeteket és a rájuk adott reakciókat. Így szép lassan megtanulják mi a „divatos” viselkedés. Majd mikor már a nagyobb dolgok letisztázódtak, egyre apróbb részleteket is meg akarnak tanulni. Ilyen például a „még egy lyuk a fülbe”. „A barátaimnak is kell ilyen így nekem is kell”, mert ha a többieknek van, akkor ez a megszokott, ez az elfogadott, akkor ez a divatos.
A divat egy olyan rendszer, mely el-elülteti időközönként bennünk azt az érzetkódolását, hogy mire érezzük azt, hogy jó és mire, hogy rossz. Majd nyájasan felkínálja nekünk a jó érzetet keltő dolgokat a boltokban pénzért.
Így kerek a rendszer, hiszen elülteti valaminek a „hiányát”, valaminek a szépségét majd ő azt nyájasan felajánlja egy bizonyos áron. Ő az, aki elülteti majd ő az, aki learatja. Elénk teszi, a lencsét mellyen keresztül végül is látunk, csak éppen annyit és olyan színűen, ahogy a lencse engedi. Majd ha a lencse kopni kezdene vagy alkalmazkodott volna hozzá az ember, akkor gyorsan cseréli a lencsét, a divatot. Így azt látja az alany, hogy a világ már megint változott egy csomót és ő kimegy a divatból. Nem felel meg az elvárásoknak. És már nem is érzi magát elégnek. Így minden erejével, pénzével arra fog törekedni, hogy meg legyen elégedve magával, de ezt a divat nem engedi meg neki.
Egy elégedett ember nem ítéli a dolgokat szépnek és csúnyának. Csak csupán tudomásul veszi őket. S ha kellően kiegyensúlyozott, akkor mindent szépnek lát.
Az élet szép. Mi döntjük el, hogyan ítéljük meg, de a divat dönti el, hogy mi alapján.
