Isten a családban

Monumentális zene.( Hans Zimmer - Time) Fiatal fiú (tizenéves) erősen fut, mintha menekülne.(Erős lassítások) Riadt arc. A hangok hirtelen betompulnak, kisebb visszhanggal elkezdjük hallani a fiú kissé, riadt bizonytalan gondolatait. Gondolat: Futok. Futok valami elől, de egyszer szembe kell néznem majd vele. Szembe kell néznem vele, úgy, mint ahogy eddig mindenki tette előttem és tenni fogja utánam. Próbálok tág szemekkel járni az úton. Én komolyan próbálok megfelelni! - Most még is itt vagyok és futok minden elől. Vannak bennem kérdések. Hogyan élhetek én? Mi az értelme annak, hogy élek? Hol vagyok? Ki van velem? Ki van ellenem? Éjszakánként felriadva, sokszor észreveszem magamon, hogy ezeket a kérdéseket suttogom magamban. Keresem rájuk a választ. Uram, azt mondod te vagy az út, az igazság, és maga az élet. Én téged választalak.

„Én próbálok megfelelni”Ekkor képek villannak fel lassítva, ahogyan egy család ül az asztalnál és esznek. Az asztalnál ül a futó gyerek is. A szájmozgásukból és a gesztikulációból látszik, hogy az apa és a fiú veszekednek. A fiú méreggel teli tekintettel üvölt, majd lecsapja az asztalra az evőeszközt és ki siet a helyiségből. Egy ágy előtt térdel, és a bibliát olvassa az ágyra feltéve. Ujjával követi az alábbi ige szakaszt és gondolatában halljuk.

„Ha azt mondja valaki, hogy Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyját, hazug az, mert aki nem szereti a maga atyját, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?” János 4:20-21

Újra futásközben látjuk, ahogy a szeme könnyes.

„Én komolyan próbálok megfelelni” halljuk újra kicsit elgyengültebben már.

Ismét az ágy előtt térdel és a biblia felett fogja a fejét. A fiú az ágy mellett dühösen, becsapja a bibliát és a sarokba hajítja, majd ki fut az ajtón. Ki fut az utcára s ott is vagyunk ahol kezdődött. .

Ekkor meg áll a futással felnéz az égre és felkiált.

Én itt vagyok Uram.(erősebben majdnem ordítva) de te Hol vagy az én családomból?(számon kérően) MUTASD MAGAD! (Segély kiáltva, kiabálva felfele)

Majd térdre rogyik és végül a földre. (kamra körbe-körbe veszi)

?Az apa a fiúszobájába lép. Meglátja a bibliát a sarokban kinyílva. Oda megy s elolvassa a részt melynél megakadt a szeme.

21 Az a parancsolatunk is van õ tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.

Az apa becsukja a bibliát. Magához öleli és egy pillanatig meghatódva néz, kifele a fejéből majd feláll. A földre rogyott gyereket látjuk, amint közelít a háttérben hozzá az apja. Sötétség. Majd világosodik kifele és egy kéz nyúl a kamera fele. Az apa felsegíti a fiát. Egymásra néznek, hosszan mély Szeretettel. Istennel megtelve. Majd karját kitárva megöleli az apa a Fiát. Így állnak ott, egymás karjában, amikor hozzájuk szalad a távolból a 2 kis lány testvér. Már messziről mosolyogva tárt karokkal futnak. S végül sétálva megérkezik az anya is és átöleli a már így Istennel teljes családot. Ahogy így állnak a kamera körözve felülről alulról. (rengeteg szemszögből dinamikusan a zenének megfelelően, veszi őket.) (operatőrre bízzuk a részleteket az egész filmben!! :D )

Majd a középen álló főszereplő fiú. Könnyes szemmel felnéz.(bele a kamerába) S ezt suttogja fel. „Te vagy az” S hirtelen vágás, kifehéredő kép. majd fekete háttéren fehérrel az alábbi idézet. :

Új parancsolatot adok néktek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg majd mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.? (Jn. 13:34?35)