Első fejezet

Meck William

1. fejezet. ( Ismerkedés a világgal ;) )

1.

-„Apa és miért vagyok lázas?” - „Hát… azért mert a rossz bacilusok háborúznak a jó bacilusok ellen és így a nagy csatában meg mindenki fárad és lefő. „ - ,,Értem. De érdekes.”

Hm… még most is pontosan emlékszek erre a párbeszédre, ami teljesen megalapozta életem további menetét. Az egész ekkor kezdődött. Az nap lázasan 4 talán 5 évesen elaludtam és a sejtek személyiségéről, háborúiról, Kinézetükről egy szóval az életükről álmodtam. Felkeltem és Fantasztikusan éreztem magam, hogy ilyen kis okos védelmezőim vannak „odabent”. Növekedtem cseperedtem Láttam meséket és olvastam történeteket, de azt az álmomat nem akartam elfelejteni. Hiába mondta nekem akármilyen tudósbármilyen tanár én megvoltam győződve arról, hogy a bennünk lévő sejtekúgy élnek, mint mi. Buliznak, Háborúznak, Játszanak, Alszanak.Ezekkel a gondolatokkal jutottam el idáig.

Most is, 16 évesen úgy gondolom, hogy belül őrzőink vannak és én ezeket be is fogom bizonyítani. Körülbelül 3 éve kezdtem el komolyabban elindulni ezen a szálon. Biológia, Fizika, Kémia, töménytelenül tanultam őket. De sajnos rá kellet döbbennem, hogy a feltevésemben csak is kizárólag egyedül vagyok. Magamra vagyok utalva, de nem adom fel.Részletesen utána néztem mindent elolvastam, ami a sejtek és az emberi szervezettel kapcsolatos. Igazi kis orvos voltam, már de semmi sem akarta bizonyítani a feltevésem. Mindenhol, az elfogadott unalmas sima, nem intelligens sejtekről beszéltek, írtak. Így egyetlen esélyem maradt a megbizonyosodásra „BE KELL MENNEM EGY EMBERI TESTBE”. Őrült egy ötlet, borzasztóan lehetetlen, de tudtam, hogy meg kell csinálnom. 2 lehetőségem volt. Az egyik, hogy valakit óriásira növesztek valamilyen úton, módon. A másik, ami kevésbé kelt nagy feltűnést az viszont az volt, hogy magamat zsugorítom le makrometoriánra. Lehetetlen.De még is meg kell próbálnom. Úgy éreztem megőrültem.

Sima Hétfő unalmas első órai magyar órával. Alvással ki lehet bírni. Máskor lazán meg is tettem volna, de most valami más volt valami most a kedvemre játszott. Éreztem a mai nap az enyém. Magyar Óra után Fizika jött. A fizika óra állt a legközelebb hozzám. Egyszerűen fantasztikus, hogy minden Fizika, akármit csinálok minden Fizika. Fergeteges. Na és a mai óra kifejezetten fenomenális volt. Az Emberi testre gyakorolt hatásokat néztük meg. Az órán figyeltem jegyzeteltem teljes erőmből kerestem a számomra használható információkat.Az óra végén oda mentem Tanár úrhoz. - Tanár úr! Nagyon érdekes volt az óra, nekem nagyon bejött, de lenne egy kérdésem. Milyen hatással lenne az emberre, ha valamilyen utón, módon összezsugorodna? - Huu Meck harcos milyen gondolataid vannak neked. Érdekes, amit kérdezel, valószínűleg ha minden egyes porcikát teljesen korrekt arányban zsugorítanánk össze, akkor az egyetlen gondot a táplálkozás és az óriás méretű rovarok okoznák háhá… ! – nevetett fel hangosan. -Meckher gyere már ne stréberkedj! - szolt haverom a háttérből gúnyos hangon. - Értem tanár úr! Köszönöm. - Megyek már te műveletlen kin kong! Fuss, mert ha utolérlek akkora brummogós zsibbasztót kapsz az előbbi beszólásodért…

Hamar eltelt a nap otthon teljes bele vettettem a zsugorítás rejtelmeibe magam.Este az ágyban nem kellett szenvednem az elalvással. Az agyam már, mint a szomjazó a friss vizet úgy várta ezt a pillanatot. Elaludtam. Álmomban természetesen, mint rengetegszer eddig, most is a sejtek tevékenykedéseit tanulmányoztam. Korábban felkeltem, mint szoktam így iskolába indulás előtt még le tudtam menni a pincébe. Saját kis laborom volt a másod számú szobám, rengeteg időt töltöttem el itt. Kómásan nézegetem az adatokat mikor rá jöttem ez így nem mehet tovább. Minél tovább halasztom a döntéseket annál nehezebb lesz meg hozni őket. Hiába nézegetem én a tanulmányokat, a betegségeket az emberi test rejtelmeit attól én még nem fogok látványosan haladni projektemben. Igen is most eldöntöm, elkezdem az előkészületeket. Megcsinálom a lehetetlent. Bemegyek egy ember testébe.Igen megcsinálom!

A tanórákból 1 szót sem tudnék visszamondani. Egész nap törtem a fejem. Kellettek segédek. Egyedül nem vághatok bele egy ekkora „balhéba”. Egyik órán lejegyzeteltem kikre lesz szükségem.

William projekt team

fő segítő (útitárs)…… alany (akiben tevékenykedünk)…… pénzes gádzsó(aki beszerzi a cuccokat)…… 1 optimista poén „man”( aki segít, ha baj van) ….. Múzsa (aki ösztönözz) ….. és egy Kapitány (aki összetartja a csapatot) Meck William (én) J + egy teszt alany egy vakond a kertből

Suliból haza fele menet tudtam , hogy nehéz lesz rá venniZion barátomat, de megpróbálkoztam. - Te hallod… - Hallom hisz itt vagyok melletted. - Jó van, na!Szóval ma délután rá érsz? - Jaa asszem’. Mert? - Jó lenne dumálni. Kitaláltam valami nagyon nagyot.­­­­­ - Kacsintottam egyet majd intettem a kezemmel, úgy ahogy a katonák szoktak tisztelegni és lefordultam balra. Zion pedig ment tovább egyenesen egy beleegyező válasz után.

4 óra. A tanulással már kész voltam pedig volt mit behoznom az egész napi nem figyelés után de Zion még nem jelentkezett. Azt gondoltam addig még nem jön, megnézem mi újság facen. Na, ez megint nem valami sok.„Ezt látván nagyon izgalomba jöttem! Heléna!?Az én „kiszemeltem”, aki kettővel felettem jár, aki sosem szólt még hozzám élőben most hozzá szolt egy képemhez. Nyomban 100 fölé emelkedett pulzusom mikor olvasom kommentjét képem alatt. „! Wáááááááá ez az, és még be is „olta. Erre utalt a másik értesítés. Annyira örültem, hogy már gépezni se volt kedvem ki kapcsoltam és rohantam lefele a laborba. Rettenetesen vártam már Ziont, hogy elmondhassam neki az új hírt. Zion 10 percen belül csengetett. Ki kiabáltam neki: - Gyere a laborba! Akkora hírem van… - Csáó! Bocs hogy késtem csak segítettem otthon. - Nem gáz… Képzeld, felmegyek Face-re és azt látom, Heléna kedveli az egyik képem és hozzá is szólt. Akkora kajak boldog vagyok á mocsok jó. - Hehe! Ma mikor az ebédlőbe te adtad neki a tálcát láttam rajta én is, hogy meglátott benned valamit. Na” fekazsír „, nekem aztán gyere vele össze. - Na, jó oké most hagyjuk ezt úgy se rajtam múlik te is tudod. Meg hát a nők… - Jaja tudom… Na de mi is az, amit ki találtál? Úgy 2 óra hosszáig meséltem minden felvetésem. Minden ötletem neki . - Na, benne vagy? Te leszel a listáról a „Fő segítő”. - ÓÓ hát én benne vagyok ez csak egy nagy barmolás lesz, de arra jó, mondjuk szerintem te se gondolod komolyan, hogy ez nekünk sikerülhet. - Ezt csak bízd rám. Az a lényeg benne vagy. Hittel mindent el tudunk érni és én hiszem, hogy mi nagy tetteket vihetünk véghez. Jókor jó helyen vagyunk! -Jó-jó hát persze… na okés én zuzztam haza. Majd erről még azért dumálunk, mert gőzöm sincs, hogy innen most, hogy tovább… - Okok Csáó! Kitalálsz… - Csáó. Iszonyat nagy izgalommal feküdtem le Heléna és a Projektem is összejöhet. Sőt és jött az ötlet. Be fogom szervezni őt is. hm… elaludtam.

Másnap, mint a leglazább zseni a világon úgy pörgött az agyam. Felülmúlhatatlan érzés mikor minden, amit el tudsz képzelni össze, jön. Imádtam , ahogy másdimenzióba éreztem magam mintha mindig egy buliban lennék a csúcsponton Beszívva, fújva minden, ami van. Egyszerűen hatalmas érzés az alkotás ezzel kellet szembesülnöm. Zion-nal szünetekbe összeültünk és összevetettük ötleteinket a csapat, tagjaira nézve. Egyértelműen eldőlt az anyagi támogatónk az osztály „selyem rambója” lesz. Konrád nem éppen egy barátkozós gyerek, de kapható. Nagy dolgokba benne szokott lenni. Ez pedig nagy lesz még milyen nagy…

Viszont a többi csapat tag megjelölésével nem igazán vergődtünk zöld ágra, de nincs nagy gáz, mert ha így haladunk, akkor a csapat hamar meg lesz.Úgy váltunk el végül, hogy az optimista, poén „man-t” én majd beszervezem. Így már csak az alany hiányzott. Viszont arról gőzünk sem volt ki az a barom, aki megengedné, hogy gimnazisták turisztikai helye legyen a szervezete.

Délután nem kellett tanulni. Az ilyet már szeretem így olyan nyugodtan mentem edzésre hogy csak, na. Kemény egy úszás volt. Tökéletes levezetés egy gondolkodásokkal teli nap tetőpontjára. Teljes megnyugvással tudtam elaludni. Büszke voltam magamra.

Egészen hajnali 3-ig tökéletesen jó is volt aludni és aludtam is volna én még tovább, ha nem csörög a telefonom. A „mocskos román mókus „kis szitkozódással ki keltem az ágyból és elindultam mobiltelefon kereső túrámra. Nagy nehezen megtalálom a levett nadrágomban a ház másik végén. A házban már mindenki engem szidott. Megtalálom, venném, felfele erre elhallgat. Mondom: „Anyád”. drága édes telefonomon egyből megjelent az „1 nem fogadott hívás” kis ikon. Megnézem persze természetesen rejtett számú.Áhrr… Visszafeküdtem és megbeszéltem magammal: Várok 10 percet, ha nem hív, akkor ki kapcsolom a telefont és elalszok. Nem hívott.

• FIAM !!! Fiam!!!! MECK WILLIAM !!!!

• Áohw! Mih vanh ?

• 15 perc múlva 8 óra mi ütött beléd?

Természetesen a telefon szokott ébreszteni reggelente így a kikapcsolással éjszaka sikeresen kiütöttem azt is. Felöltöztem hiper sebességgel majd a reggelimet begórtam a táskámba és a megszokottól eltérően biciklire pattanva be estem az iskolába.

• Az osztály létszáma 33, hiányzik Meck…

• Itt van már megjött - Ordította az osztály, ahogy beestem az ajtón.

Megszokottnál is unalmasabb magyar óra. A racionálisabbnál racionálisabb érvekkel, kifejezésekkel. Számomra irritáló, ahogy a művekbe bele magyarázzák a költő feltételezett gondolatait. Nem tudhatjuk mit gondolt a költő mikor írta, de szerintem semmi közünk sincs hozzá. Mindenki olvassa el, ha tetszik, akkor tanulja meg, ha nem tetszik, akkor kritizálja meg, de ne keljen megtanulni egy ember által kitalált egy szemszögből nézett lexikális megfigyeléseket. Ez röviden a véleményem a magyar tantárgyról. Az óra felénél nem bírtam tovább: hátra ültem mikor a tanár háttal volt nekem. Hátul pezsgett az élet. Rögtön én is beszálltam egy „ország-város”-ba. Tanárnő annyira bele volt mélyedve a magyarázkodásába, hogy észre sem vette mit csinálunk pedig már 6 an ellenőriztük azonos kezdőbetűvel írt szavainkat. Megnyertem a játékot. Igaz, hogy 12 pont lemaradásom volt, de nem okozott akadályt, pörgött az agyam. Nagyon szépen bemelegedtem a következő, Fizikára. Ez nagyon jó is lett volna csak nem volt tanár így 10 perc várakozás után betettünk egy „Family guy” részt. Nagyon állat rész volt. Végig nevettem az egészet. Boldogság hormonban nem volt hiányom. Szokás mondani, hogy magasról lehet a legnagyobbat zuhanni. Na, én most nagyon magasan voltam és később zuhantam is.