Második fejezet

2.

Utolsó órában olyan hangulat volt amit papírra le írni nem lehet. Esetleg versben egy profi és veszett tehetséges írónak sikerülne. A nap besütött az osztály terembe ezzel jelezve a kinti levegő futásra alkalmatosságát. Mindenki gondolkodott az éppen feladott matekpéldán mikor hirtelen egy sikoly csapta ketté ezt az idilli hangulatot. - ÁÁÁ! Szédülök, nagyon szédülök!! Segítség!!!! ááááá. – Kiabálta Diána a hátsópadból. Pánik tört ki. Mindenki odarohant a sírva fetrengő lányhoz. Tanárnő a telefonjával a fülén rohant hozzá kétségbe esett arccal. Úgy ítélte meg a helyzet súlyosságát hogy azonnali orvos ellátásra van szükség. Borzalmas 12 perc volt még a mentősök megérkeztek. Fetrengett szegény csaj üvöltött. - Segítség!!! Mi történik??? Mi fog velem történni?? Segítség!!! ÁÁÁÁÁÁÁ!

Felrakták egy hordágyra és szirénázva vitték el. Az osztály 90 százaléka sírt. Az órának vége lett mindenki mehetett haza . A holt sápadt gyerek tömeg nem lehetetett szép látvány az iskola előtt éppen arra járó embereknek. Nagyon megijedtem. Diána olyan közvetlen és annyira jópofa. Kedveltem őt. Nagyon aggódtam érte. Elmondtam egy imát magamban a gondok megoldódásáért. majd gyorsan haza gyalogoltam. Otthon elmeséltem mi újság volt a suliban, Diána esetét hallva ők is megrémültek rendesen. Ilyenkor gondolom a szülőkben lejátszódik az aggódás és a hálaadás is, hogy fiuk egészségesen haza ért. A kis „élmény” beszámolása után laboromba húzódtam. Csak ültem az asztalnál,ültem,ültem és néztem ki a fejemből. Egyszerűen nem tudtam ki ütni a fejemből a történteket .Gondoltam ha papírra vetem aggodalmaimat akkor könnyebben megszabadulok tőle. Leírtam , úgy ahogy történt a nagyon pozitív hangulattól kezdve a mostani mélabús magamba roskadós hangulatig. Igazából jót tett, hogy ki írtam magamból így már perfektebbül voltam. Nem tudtam semmi újat kitalálni semmi fejlesztés nem jutott eszembe. így vissza mentem a szobámba és bekapcsoltam a gépet. Játszani se volt kedvem. Így bekapcsoltam a böngészőt és böngészni kezdtem. Facebook-al kezdtem természetesen. Nincs értesítésem. Sokkal jobban szeretem ha van értesítésem akkor mindig egy kicsivel boldogabb vagyok úgy legbelül de most még ez se játszott nekem. Az üzenő falon semmi érdemlegest nem találtam csak Diána volt meghintve hébe hóba körülbelül 10 percenként… Az egész estém ilyen kedvtelenül telt minden érdekes dolog nélkül. Mielőtt elaludtam volna a telefonomat az ágyam mellé tettem LEHALKÍTVA és már aludtam is.

Csütörtököt nem szerettem annyira. Mondhatni azt erre a napra amit a maratonisták mondanak úgy 28km körül: „Itt a fal”. Ami csupán holtpontot jelent. A Csütörtök volt a holtpont a héten mindig. Ekkor 6 tömény óra van nincs semmi lazítás általában rengeteg dolgozat, felelés, szóval a csütörtök leküzdése után már a péntek teljesen könnyű és szinte már hétvégének számít. Most viszont vágytam már a suliba lenni a fejlemények miatt amit megtudhattam Diánáról. Persze mindenki ezt beszélte mikor megérkeztem az iskolába. A lényeg amit magamban megfogalmaztam az , hogy Diának semmi komoly baja nincs holnap már jöhet iskolába. A többi elferdített információk említésre se méltók így belenyugodtam abba ,majd Dia elmeséli… A nap izgalma így le lett tudva 1.óra előtt. Igaz, pontos infót nem tudtam meg a szédülés okáról de legalább annyit biztos már nincs komoly baj.

Lassú, semmirekellő , unalmas ezekkel a szavakkal tudom kifejezni a ,,fal” napot. Egész nap egyetlen érdekes dolog történt velem. Egy számomra még ismeretlen de annál inkább szimpatikusabb leányzó megszólított a folyosón. Azt mondta tetszik neki a cipőm a pólóm és a táskám színeinek összepasszolása. A cipőmben a” pipa” lilával volt körül kerítve ugyanilyen színnel a táskámon egy ,,xD fejjel” ellátott kitűző volt feltűzve. A pólómon sehol nem találtam lilának még árnyalatát sem de azért örültem és elmosolyodtam a bájos lány bókján. A lány 1 fejjel kisebb volt mint én. Amikor ránéztem olyan elmondhatatlan „de furi ez a lány” érzés fogott el. Ez örömöt és melegséget csalt a napomba de ettől több most nem adatott. Jól esett elaludni azzal a tudattal hogy holnap Péntek. Egyből eszembe is jutott a „péntek az én napom….” szövegű, igen tetszetős dal. Ezzel a kis nótával csengve a fülemben aludtam el.