Energia

Az emberiség tele

Egy férfi áll egy kertesház földszinti, utcára néző ablakában. Bal kezét háta mögé teszi, jobban megbontott sörösüveget szorongat. Az ember jól ápolt külsővel dicsekedhet, őszülő haj díszíti fejét, fehér-piros kockás ingben van. Egy fiatalember sétál mellé, együtt néznek kifelé. Esik a hó.

- Ó ne már - mondja a fiú - Épp csak, hogy elolvadt az előző adag...

- Ezt mégis, hogy érted? - lötyögteti meg italát.

- Már elegem van a hóból. Csak a gond van vele. El kell kotorni hiába esik mindíg új, nem lehet biciklivel járni, a kocsik pedig latyakká gázolják. Egyszerűen nem szeretem.

- A te korodban én majd kiugrottam a bőrömből, amikor leesett egy kis hó.

- De valld be, hogy már te se szereted.

- Ami azt illeti, az én szememben még mindig meg van a maga varázsa... A gyönyöre...

- Esetleg, hogyha elhozná ragnarököt, azt tudnám értékelni.

- Miről beszélsz?

- Skandináv világvége. Tudod! Örökké tartó tél, meg ilyenek.

- Hát, az biztos, hogy a fél világ most meglehetősen fázik.

Sok kocsi megy el a házuk előtt, az egyik majdnem kipördül. A két férfi utána néz "Hello, vigyázzál csúszik az út!" A nap felől érkezik egy nagy hullám. A föld megremeg, a lámpák villogni kezdenek. A két fickó megkeresi egyensúlyát, majd folytatják a beszélgetést.

- Apa, mi volt ez?

- Honnan kéne tudnom? Biztos egy repülőgép átlépte a hangsebességet.

- És a fények?

- A pilóta fentről lepisálta a vezetékeket. Megnézte megfagy e esés közben.

- Legalább ő szórakozik.

- Neked is azt kéne tenned. Most vagy fiatal. Egyszer olyan vén róka lesz belőled mint belőlem.

- Ki tudja.

- Ne mondj ilyeneket... Miért nem hívod el a barátaidat és építesz hóembert?

- Mert elmúltam tizennyolc.

- Építetek egy hó falloszt, azt nézitek ahogy kipördülnek a kocsik. Mit érdekel az engem.

- Becsatlakoznál?

- Mi az, hogy - mosolyog a fickó s néz a fiára, ahogy belekortyol üvegébe.

Jön egy második napkitörés. A hullámtól megremeg minden, a két férfi majdnem elesik. A fények végleg kimennek, egy hatalmas kamion pedig uralmat elveszítve belecsúszik a ház oldalába. A kép elsötétül.

*

"Két év múlva" írja a képernyő. A helyszín egy hóval fedett domb, melyből kihegyezett deszka rudak állnak ki. A domb tetején egy hatalmas és masszív viskó áll, melyet árkok s szögesdrótok vesznek körül. A földkupac oldalában kabátok hevernek, melyeket félig befedett a hó. Buckák vannak mindenütt, és lerobbant terepjárók. Az épületből fény árad ki, bejárati ajtajához hosszú ösvény vezet, melynek oldalain táblák vannak. Az egyik pislákoló karácsonyi égőkkel van feldíszítve, melyek villogva emelik ki az olajjal és vérrel felmázolt betűket "Marcus mérnök, az egyetlen a vilá..."

A férfi az előző jelenetből, immáron feketés őszes szakállal, kesztyűkben s csapzott kabátban, hátán táskával hever az egyik hófedte hulla mellett. Hasal a magas hóban, kezei között egy kiszakadt nedves lapokkal telegyömöszölt kis notesz van, melynek lapjait olvassa. Ahogy szeme végigfut a könnyek s hó áztatta sorokon, kétségbeesett férfiak s nők hangját hallja. Minden lapot az a hang szinkronizál, akitől a cetli van. Kisebb bekezdéseket olvas el.

Egy női hang: "Végre megérkeztek a hírvivők. Kevesen tértek csak vissza, de azt mondták, hogy van ez a fickó Marcus, aki állítólag az egyetlen megmaradt mérnők nálunk, de talán az egész világon, aki igazán érti is amit csinál. Azt rebesgetik, hogy a bunkerjában saját maga általa csinált gépkocsi akkumulátorokkal és fegyverekkel üzletel. A banditák hozzák neki a nyers anyagot, ő pedig cserébe ingyen felszereléssel látja el őket. Azt is mondták, hogy élelemért túlélőkkel is szóba áll..."

Egy másik lap. Egy elhatározott férfi hangja: "...Marcus háza jelenleg a világ közepe. Banditák portyáznak körülötte, várva az arra tévedő üzletelni vágyókat, hogy betérjenek hozzá, hogy aztán lelőhessék őket és elvegyenek tőle mindent. Állítólag még magával a mérnökkel is üzletelnek de ez nem biztos. Igaz-e vagy sem, ez az egyetlen esélyünk. Cigarettáért lőszereket árul, (tudom iszonyat nagy ár, de lőszert nem lehet csak úgy gyártani. Kevés van belőle) alkoholért fegyvert ad ki, élelemért pedig kocsi alkatrészeket. A kutya be van zárva a kunyhóba, ha akkumulátorral akarnál esetleg üzletelni, nagyapám szivarja pedig a komódban van. Azért írom ezt le neked, mert az én számból már nem fogod hallani. A családomnak enni kell adnom... Sok sikert"

Egy komoly hangú férfi: "Megütöttük a főnyereményt ezzel a várossal. A vándorlók sorra jönnek el ide, hogy a mérnöktől vásároljanak. Némelyiküknél még működő kocsi is van. Egyikünk sérültnek álcázva magát lefekszik az út mellé, akik pedig megállnak neki segíteni azok már nem érnek el Marcushoz. A terv működik itt is mint mindenhol. Ha pedig mégis eljutnak a bunkerhez, nos tudod. A srácunk igen jól tud célozni a buckák mögül."

Egy nő hangja: "Látni akarom a lányomat végre... Mióta elment az áram nincs se élelem, se hírek. Nem tudjuk van e ország ahol visszatért-e a fény, vége van e már valahol ennek a pokolnak. nem tudom rendben van e a kicsim...Nincs választásom... meg kell tudnom... A fővárosban láttam utoljára. talpraesett, gyönyörű lány. Alig tizennégy éves, de tud vigyázni magára. Ha ezt az üzenetet látod, kérem segíts neki, mert én már nem leszek. Barna haja van, általában copfba fo..." Az írás itt véget ér, az egész lapot egy vörös folyadék teríti be.

A férfi a hangos süvítés mellett, lábnyomok ropogását hallja a hóban. Elteszi noteszét, melyet unalmában olvasott, majd lehajtja fejét. Egy didergő férfi sétál el mellette, ölében konzervdobozokat szorongatva. Fázik, a könnyek a szeme sarkába fagytak. Megbotlik s elejt egy dobozt. Megáll, érte nyúl, de ahogy kiegyenesíti magát egy oldalról érkező töltény kiteríti. A hóban lapító férfi lehunyja a szemét. A fehér hóviharban alig lehet ellátni pár méterre. A messzeségből egy fiatal fickó sétál elő, aki sálakba van bugyolálva, úszószemüveg van fején, övén pedig pisztoly lóg, hátához egy nagydarab fémlap van kötözve. Lehajol a hullához, majd elkezdi elszedni tőle mindenét ami volt. Az ősz férfi felemeli fejét, majd óvatosan odakúszik a fickóhoz. Mikor odaér kiugrik a hóból, majd a magasba emel egy jégcsákányt. Magával rántja a fickót a hóba, aki ott marad. A férfi kitépi a hóból a fémlemezt, melyet oldalához szorít, majd rohanni kezd előre. Banditák nyitnak rá a ködből tüzet. A nagyja belefúródik a hóba, néhány lepattan a lemezről. A férfi egy karcolással lábán ér be Marcus házába.

Magára zárja az ajtót, majd elkezd sétálni a bunkerben. Apró elektronikai kütyük hevernek a rendetlen házban szerteszét. Lámpák árasszák el fénnyel a szobákat, a tévében régi kazetták mennek. Egy majdnem kopasz, krumpliorrú, fehér inget s kantáros nadrágot kövér ember ügyködik valamit egy barkásasztalnál. Hátrafordul.

- Magának sikerült eljutnia ide?

- Mint azt látod...

- Ez derék - fordul vissza előre - mit akar? Fegyvereket vagy utazni?

- Mindent - Lehajítja táskáját a fickó elé, melyből kigurul egy félig teli viszkis üveg, egy szinte új cigis doboz teli dohánnyal, és egy vászonba tekert nagydarab hús, sok konzerv társaságában. Az öreg elégedett.

- Ezért adok egy vadászpuskát egy... két tárral, és egy működő terepjárót.

- Hol van a kocsi?

- A garázsban. Amikor felnyitom a kaput el tudsz húzni innen.

- Megkérhetlek, hogy szerelj fémlemezeket az ablakaira?

Az öreg kérdőrevonó tekintettel a fickóra néz. Az a zsebébe nyúl, s odahajít a szerelő hasára egy doboznyi fűszert.

- Persze - mosolyog rá. Miközben az öreg dolgozik, a férfi szóval tartja.

- Te neked van működő rádiód is?

- Van.

- Kapcsolatod a külvilággal?

- Lehetne.

- Csak?

- Csak mi? Nincs kivel. Az emberek megrémülnek ha kihúzzák alóluk a széket, és képesek olyan erősen megütni magukat, hogy nem fognak onnan felállni. Halálra fagynak a hideg kövön. Pedig tudnának másik széket faragni maguknak.

- Szóval a tél örökké fog tartani?

- Hát - csap rá a kész kocsira - Még tart.

A férfi beszáll, majd beindítja a járművet.

- A csomagtartóban hetekre elég benzin van, ha folyamatosan akarsz menni akkor is.

- Köszönöm.

- Szabad kérdeznem, hová tartasz?

- valahová ahol már nyár van.

A férfi kihajt a garázsból. Azonnali töltényvihar fogadja. A lövedékek lepattannak a páncélról, hősünk tovább hajt. Ránéz a rádióra, majd megpiszkálja azt. Elindul valami kellemes régi zene, ami még kazettáról megy. Ahogy kiér a város szélére, egy segítségért könyörgő embert vesz észre az út szélén. A fickó bentébb kúszik, a férfi pedig rálép a gázra. Majdnem leviszi a fejét, de a földön fekvő az utolsó pillanatban behúzza azt. A férfi szájába tesz egy cigit, majd a szivargyújtóval megégeti annak a végét. Hümmög egyet, majd visszateszi mind két kezét a kormányra.

#energi #nélkül