Fekete tehén

Fekete tehén

Apám világéletében tisztességes, becsületes ember volt. Nem tudott volna senkit becsapni. Így volt ez fiatal korában is, bízott az emberekben. De sajnos van jó és rossz ember, akik örülnek, ha másokat becsaphatnak a magok javára.

Fiatal házasok voltak, igaz már volt három gyerekük, amikor történik velük ez az eset. Kint laknak tanyán, mint tanyasi embernek tehenük mindig volt. Ahol három kicsi gyerek van, a tej volt az első. A történet elejét nem tudom. Aki tudja, mondja meg, hogy mi történt a tehénnel, kiöregedett, vagy ellés közben elpusztult? Nem tudom. Elég az hozzá, hogy tehénre kellett gyűjteni. Amikor összejött a pénz édesapám ment a vásárba tehenet venni. Anyám a gyerekektől nem tudott vele menni, de biztosan ráparancsolt, hogy jót vegyen! Apám a vásárban látott sok tehenet: fehéret, feketét, tarkát! Nézegetett, válogatott melyik lenne a jó. Talán tanácstalanul nem tudott dönteni. A ravasz kupec felfigyelt rá, aki tehenet árult. Megragadta apámat: Nézze, csak milyen jó tehene van neki... Agyondicsérte, minden jót mondott, amit egy tehénről el lehet mondani. Apám meg naivan elhitte neki, és megvette. Örömmel ment kifele a tanyára. Anyám már a kapuban várta. Messzire belátta, hogy apám vezeti a tehenet, és örült nagyon, de mikor közeledett meglátta a tehenet, elment a kedve, a járása se volt jó, majd összeakadt a lába és valóban igaza volt. Baj volt a tehénnel, tejet nem adott, beteg volt. Azt nem tudom mi történ a továbbiakban. Megdöglött? Vagy eladták, csak azt tudom, hogy se pénz, se tehén.

Anyám teljesen kiborult, mivel a gyerekeknek nem volt tej, vagy kávé. Apámat hibáztatta érte, hogy hagyta magát becsapni. Amit napról napra tudtára is adott. Mikor megfőzte a lebbencslevest reggelire, amit már nem bírt megenni és csak mondta a magáét apámnak, hogy ilyen meg olyan vagy, használta a jelzőket apámra, amit szegény apám csak nyelte le, amíg bírta. A szemrehányások napról napra folytatódtak és veszekedések. Anyám odáig jutott, hogy fogja a gyerekeket és elhagyja apámat és ezt majdnem komolyan is gondolta, a hír eljutott nagyapámékhoz is. Aki fogta a görbe botját és indult a tanyára, hogy megtudja mit is akar az ő lánya.

És nagyapám mellé ült anyámnak, és kérte, hogy mondjon el mindent, ami a lelkét nyomja. És az anyám csak beszélt és mondta a magáét. Nagyapám végighallgatta és azt mondta:

Na, jó lyányom, ha befejezted, akkor most én beszélek és te hallgass. Mondd lyányom, és te ezért akarod elhagyni a férjedet, akivel megesküdtél, hogy jóban, rosszban mellette maradsz. És most felelj, már nem szereted őt?

Anyám válasza: Szeretem én, de..

Semmi de, szólt - közbe nagyapám. - Most kérdelek és válaszolj. Ki kereste a tehénre valót?

- Hát ő, de én megbecsültem.

- És ő elitta vagy elkártyázta a kocsmában?

- Nem.

- Veled nem jól bánik, megver?

- Nem.

- Na látod lyányom, nincs itt olyan nagy baj, mint ahogy te gondolod. Adj hálát az Istennek, hogy ilyen jó férjed van, becsületes, jó lelkű, ezért tudták becsapni. Hidd el lyányom "őtet" is bántja a dolog, lehet, hogy jobban, mint téged. Imádkozzál, Isten adjon neki erőt a munkához és keres másik tehénre valót.

Anyám megint rá kezdte mondani:

- Édesapám mikor jön el a hamar?

- Csak bízzál.

- De édesapám nem tudom megállni, hogy ne mondjam reggel, hogy leves helyett tejet vagy kávét ihatnánk...

- Na, lyányom ezt kell legyőznöd, mert nem az győz, aki győz, hanem aki magát legyőzi. Ez jusson eszedbe minden nap és meglátod, hogy győzni fogsz és még sok mindenről beszélt nagyapám.

Anyám lecsendesedett és megfontolta a dolgokat és kibékült apámmal és újra beköltözött a szeretet. És újra együtt próbáltak megküzdeni a mindennapi nehézségekkel és próbáltak újra összerakni egy tehénre valót.

És most együtt indultak el a vásárba tehenet venni Nánásra.

Ahogy körülnéztek, anyámnak rögtön megtetszett egy fekete tehén, jó nagy tőgyekkel, tiszta szemekkel, egészségesnek látszott. Igen ám csak az volt a baj, többért adta volna a gazda, mint amennyi apáméknak volt, többször megkérdezték, hogy adja, de nem adta. Nem engedett az árból. Anyám szomorú lett, úgy hogy nem is vettek másik tehenet.

Megvárták a vásár végét, hogyha nem kell el, hátha meggondolja magát az ember és odaadja. De nem volt szerencséjük a tehén nem kelt el ugyan, de az ember nem adta.

A vásárnak vége lett, az ember elindult a tehenével Büdszentmihályra, mert odavaló volt. Apám és anyám szomorúan tehén nélkül mentek haza, csendesen, elfáradva, alig volt szavuk egymáshoz. Anyámnak csak a fekete tehén járt az eszében.

Este lefeküdtek, az anyám szemére nem jött álom. Mindenféle gondolatok kergették egymást. Mivel csak a fekete tehenet szeretné. E úgy gondolta, mire nekik annyi pénzük lesz, elkel a tehén, így vergődött az ágyban, egyszer mégis elszenderedett, és egy hangot hallott. Menjetek el a tehénért, mert odaadja a gazdája!

Anyám nem tudta mi történt vele, de érezte, hogy ez nem csupán álom, mert tisztán hallotta. Felköltötte apámat, elmondta, hogy mi történt vele, és együtt megbeszélték a dolgokat.

Anyám azt mondta: Menjél, el apja keresd meg, a jó Isten veled lesz. Mondjál el mindent, ami velünk történt, ahogy megjártuk a másik tehénnel. Szegények vagyunk, három kicsi gyerekkel és mondd el milyen hangot hallottam. És ezért indultál el megkeresni. Mondd meg, hogy most mennyi a pénzünk, de majd, ha meglesz a többi, majd elviszed, és kifizetjük, csak ne adják el a tehenet másnak.

Így beszélgettek reggelig. Apám csak hallgatott, nem tudott mit mondani. Az hiszem nem minden ember vállalta volna azt az utat, amit az apám. Még a pontos címet se tudta, csak azt, hogy Büdszentmihályra való és egy fekete tehén gazdája.

És az apám elindult gyalog a fekete tehén nyomában. És kérte a jó Istent, hogy segítsen megtalálni, hiszen tőle jött a hang, amit adta a bátorságot a tehén megtalálásához. Csodálatos dolog az, ahogy Isten vezeti az embert, ha ráfigyelnek és engedelmeskednek.

A továbbiakat csak apám tudná elmondani, hogy mikor és hogyan találta meg a fekete tehén gazdáját, de az biztos, hogy megtalálta. Az ember megismerte apámat, emlékezett rá a vásárból. Kedvesen fogadták, megvendégelték. És az apám elmondott mindent, ahogy anyám rábízta. A család meghatódott. Apámnak szállást adtak és másnap indították útnak, a fekete tehénnel.

Mert odaadták a tehenet, annyi pénzért amennyi apámnak volt. Azt nem tudom, kellett-e majd később utána fizetni, vagy nem, aki tudja, mondja meg.

Anyám meleg szívvel várta apámat, mert hitte, hogy ketten jönnek a fekete tehénnel, másnap érkeztek meg!

Anyám biztosan sírt örömében. Csodálatos évek következtek, volt tej, vaj, túró, jutott a piacra is, mert napi húsz liter tejet is adott a fekete tehén, kipótolta az elveszett tehenet. Tanulságos történet volt a család számára.

És az utókornak is, Isten hogyan tud segíteni az embernek, aki nem kételkedik benne!