Most

Jelenet 1

Osztály terem, Diákok írnak ,Tanár diktál, órát tart.

Egy 18 éves átlagos kinézetű srác egyedül, aki kitűnik a sok jegyzetelő diákból. A srác csak bambul a nagyvilágba és látszik ,hogy teljesen nincs jelen szellemileg. Majd narráció kezdődik.

Narráció: 18 éves vagyok. Egyedül vehetek piát és bármilyen jogi nyilatkozatot alá írhatok. Van jogosítványom. Gimnazista vagyok. Egy átlagos gimnazista. Dolgozatok, Házi feladatok, vizsgák és töménytelen jegyzetelés. Igazából mindenem meg van. Jó jegyek, barátok, bulik, csajok. Még is én vagyok azaz egy aki meredten bambul és abszolút nem köti le az óra. Se ez se más órák. Csak körbe nézek és körülöttem mindenki a tanár által adott anyagot körmöli a füzetébe majd azt egy következő órán vissza mondja neki. Unalmas. Már hány éve!? Hány hosszú éve csak ez megy. Meguntam és már nem tudom komolyan venni. Így csak meredten elkalandozva bambulok és képzeletemmel szórakoztatom magam.

Órának vége pakol mindenki főhősünk tovább mereng a sok állva pakoló gyerek között ő az egyedüli űlő.

Narráció: Sokszor már észre sem veszem magam. Csak mindig azt veszem észre, hogy már megint repültem. Megint repültem és szórakoztattam magam.

Kocsiban ül, lehúzott ablak, napsütés, anyós ülésen iskola táska.

Narráció: Van egy elméletem erről az egészről. Rövid és tömör. Egyszerűen unalommal butítanak el minket. Melyről elhitetik velünk, hogy az élet értelme és lételeme. Életünkbe olyan szépen belecsempészték az ürességet, hogy észre sem vettük, már annyira szürkék vagyunk, hogy nem is élünk csak csupán fizikailag mozgunk A-B be.

Buli,fények,piával mászkáló fiatalok,erőltet tánc

Narráció: Próbálunk mindannyian picit kirúgni a hámból, de sajnos a módszerek melyeket elénk tárnak és reklámoznak nekünk elég gyengék, sőt elszürkítenek még annál is jobban bennünket. Így csak berúgni sikerül de kiugrásról szó sincs.

Reggel,álmos fejjel kel a főhős,Kakaó ivás,Táska felvétel,

Iskolában körmöl mindenki, Főhősünk falnak támasztva fejét meredten néz.

Narráció: Változtatni fogok ezen! Érzem és tudom, hogy valami nagy, valami nagydolog előtt állok.

Tanár: Akkor nagy dolgozat jövő hét hétfőn.

Osztály: (ógatás,dünnyögés)

Egy lány jelentkezik

Lány: Nem lehetne inkább kedden ? Hétfőn már Tőriből írunk.

Narráció: Ezt utálom. Utálom, mikor még könyörgünk is azért, hogy óhh kérem kedden írjunk már. Nem! Ne írjunk… ez miért nem vetődik fel senkiben? Miért nem vetődik fel senkiben, hogy inkább nevessünk sokan együtt dolgozat helyett?

#történet