Mese
Egyszer volt hol nem volt, Volt egyszer egy Kislány. Ez a kislány olyan 3 éves körüli két coffos éppen még óvodába járó furi kis lány volt.
Egyszer csak egy tőle rendkívül messzi településen megszületett egy kisfiú. Ennek a kisfiúnak az anyukája nagyon nagyon szenvedett a szülés közben de szenvedés közben oylan boldog volt amit ember nem sokszor él át. Éppen Kislányból vált anyává és ez a fajta változás rendkívül boldoggá tette. A boldogság pedig túlsegítette őt a fájdalmán. Amikor felsírt a kis megnyomott, lilás új szülött, akkor rontott be az apja a szülőszobára.
- Én vagyok az apja.. Itt vagyok- Mondta lihegve aggódva sietve. Két nővér kapta körbe. Nyugtadgatták és modnták neki, hogy üljön le a felesége ágya melett található ksi székre. És várja meg még a vizsgálatok után oda adják neki a babát. A Férfi leült megviselt de rendkívűl ragyogó felesége mellé. Megfogta a kezét és nézett rá. A Felesége pedig nézett ő rá. Ekkor az egyik nővér pohár vizet hozott a megfáradt anyukának ezzel megtőrve az idilli friss apa- friss anya találkozást. Majd pár perc múlva behozták a gyerekt is és oda fektették az anya baljára. Így Az apa aki ott ült mellette csak nézett a parányi kezekre és a pici szájra ami ott ásítozott tőle közel 20 Cmre.
- Hajolj már messzeb te! El veszed tőle a levegőt! Nem látod miylen kis tüdeje van neki?- Mondta szúrkálódva Büszkeséggel szemében megtelve az újdonsült anya. - SZülők lettünk Edmond!- És ekkor egy könny csepp jelent meg szemében. Átkarolta férjét , nagyon óvatosan , hogy a gyermeküknek ne essen bántodása. Könnyedt eresztettek Edmond szemei is.
- Szeretlek drágám- suttogta rendkívűl erőtlenül a nő fülébe.
Azóta 16 év telt el. Szinte majdnem minden nap eszembe jutnak ezek a pillanatok. A pillanatok amikor apámat és anyámat először pillantottam meg. S megmutatták nekem már ott pár perces létemre azt, hogy miért vagyok én ott. miért is születtem oda közéjük. Megértettem már ott akkor , hogy a szeretetért votlam ott. Sok midnen történt azóta. VEszekedtünk, Sírtunk, Nevettünk és persze viccelődtünk egymással. Akármi is történt, akárhol is voltunk, bármit is éreztünk egymás iránt éppen, akkor is tudtuk, hogy Szeretjük egymást. "Érdekes." mondják sokan és legyíntenek arra, hogy emléskzem születésem pillanataira. De nem fogják fel, hogy az ő születésük is ott van az ő fejükben.. csak éppen nagyon régen nem hívták elő.. és nagyon régen nem fogalalkoztak velük. Így persze, hgoy nem tudják elő hívni azokat. PEdig én vgayok rá az élő példa , hogy igen is képes rá az ember. Emléskzem, hogy bármit tanutlam.. Bármi történt velem midnig születésem képkockái.. Érzékelései, hangjai, szagai, szinei jutottak eszembe. EGyszerűen a szeretet melyet ott láttam megfogott. S én is megfogtam őt. Nem akartam elengedni és nem engedtem el. Így van ez midnennel. Eldöntünk valamit.. és aztán ha nem engedjük, hogy becsapjanak és eltérítsenek a csaló pillanatnyi érzelmek, ksiértések akkor döntésünket be is tartjuk, véghez is visszük.
Nem akartam elhinni mikor belépett azon az ajtón. A pulzusom magasba szökött. Gyorsabban vert. ÚGy éreztem mintha versenyzés állna előttem. Izgultam. Oylan erős és izgalmas vágyat éreztem. Picit megszédültem. Elvesztettem magam, mikor belépett azon az ajtón. Jól emlékszem 2 coffja volt mint egy ovisnak. Barna szemei. Nagy szempillái. Szép kicsi pisze orra. Bájos mosolya. annyi idő lehetett körülbelül mint én. De lehet idősebb vagy 3 évvel. Már a lélegzetem is másabb mint szokott. Zihálok. A torkomhoz már nagyon közel a szivem. Izgulok. - mi ez? - Ezt eddig még ne méreztem. Olyan fucsa.. de még is ismerős. De még sosem éreztem ilyet. És ekkor megéreztem. Éreztem minden zsigeremben. Meg volt. Azt az érzést éreztem amit anyu meg apu érzett akkor amikor megölelték egymsát felettem. Eddig azt hittem ők ugyan úgy szeretnek engem mint én őket. De tévedtem. Ez az, ez az az érzés ami akkor a szemükben volt. És most biztos az én szememben is benne van. Jaaj biztos mindenki látja rajtam. De miért félek emiatt?
- CSókolom- köszönt a tanárnak egyszerű hangján. De még sem volt általános mivel arra lettem figylemes , hogy amint beszél msoolygom. Mikor jön a rajt pisztoly? Rajt vonal előtt állok. Izgulom.. Verseny drukk van bennem. De hol a rajt pisztoly ami felszabadít ? A hangjától még közelebbinek érzem a rajtot, még jobban izgulok, de még sem látom mi fog fel oldozni ez alól. Égne valami belül a szívembe ? Igen lehet ez az. Ég valami a szívembe...
- Karmen Denill- mutakozott be tanárnőnek.
- Jajj igen anyukád szólt , hogy átköltöztetek. és hogy szeretnél ide járni.- Tanárnő, teljes mértékben úgy bánt vele mint egy normális lánnyal. Ezek szerint nem mindnekiben gyújtott iylen érdkees tüzet? Ezt nem értem.. mi ez most akkor ? Beteg vagyok ?
- Anyukáddal megbeszéltük , hogy mivel msá tanterv szerint tanultál eddig ezért itt újra kezded az iskolát, így pár évvel fiatalabbak lesznek most az osztály társaid de meglátod jól meglesztek majd együtt. Nagyok vagytok már mindanynian. - és tanárnő leültette az első padba. Mi előtt leült körbe nézett és bele nézett a szemembe. Idő utaztam. És Változtam. Ott akkor Felnőttem. Akkor lettem felnőtt. Tudtam, hogy mi előtt világra jöttem az ő 2 coffja volt amit megtekinetettem. Miattad születtem meg. Karmen... Karmen Denill.
-
Opmerkingen