Nyúl(farknyi) mese

Nyúl(farknyi) mese

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 2 fülű,1 farkú, nyúl kinézetű, Nyúl ! A barátai hiába mondták neki rengetegszer, hogy figyelj már magadra hát úgy nézel ki mint egy nyúl de ő rá se hederített és továbbra is megtartotta nyúl formáját.

Valamikor az 1200-as években egy napon a nyulak szigetére vetődött a kis nyuszikánk. Örült ám és játszadozott rengeteget ezen a szigeten hiszen itt köztudottan minden nyúl formájú volt még a nyulak is !!! Ám a mi nyuszikánk nem volt szerencsés évjáratú jószág. Nem sokára megváltozott a nyulak szigetének neve és többé már nem nyuszis volt minden, hanem Margitos…

Nyuszink bánatosan ment a kerekerdőben, amikor találkozott egy medvével. A medve rendkívül barátságos volt vele így hát beszélgetgettek. Ahogy így anekdotázgattak a nyuszika úgy érezte végre talált egy igazi barátot. Már régen nyomja a lelkét egy elég intim történet és hát nem is merte még elmondani senkinek de most itt az idő végre talált valakit akivel megoszthatja e kis titkot.

-Képzeld medve, egyszer találkoztam a diszkóban egy rókalánnyal. Az egész estét végigtáncoltuk, és miután hazakísértem, bevitt a hálószobájába és azt mondta: Nyuszikám, mindenem a tiéd! Medve hallod, ha hamarabb megismertelek volna és ott lettél volna, még a hűtőt is el tudtuk volna hozni!- Mondta komolyan a nyuszika.

A medve hasát fogva fetrengett a nevetéstől a földön. Hogy neki még ilyen hülyeséget ne mondott senki… Ahogy így nevetgélt a nyuszikának ám rosszul esett és azt mondta ,hogy nevessen csak nyugodtan de ő megy tovább mert éhes. A medve észre se vette annyira szenvedet, hogy legalább levegőt kapjon a nevetéstől. A nyuszika búslakodva ment tovább az erdőben. Végre valaki lett volna aki nem csúfolja nyúl formája miatt és hát az meg komolyan nem tudja venni.

Közben a róka a nyúl szagra fel kapta a fejét pontosabban az orrát de az orra rántotta a fejét is szóval felkapta a fejét és nyomába eredt a „nyúlpörköltnek” valónak. Neki aztán semmi kifogása nem volt a nyúl formával Sőt kifejezettem örömmel fogadta volna ha hozzá fordulnak a depressziós nyuszik. Ahogy így ment mendegélt találkozik a medvével aki még mindig nevet.

- Medve, Mit nevetsz te itt ?? – Húú ha gondolta a medve magában. Most nem árulhatja el a nyuszikát még veszélybe sodorná így hát gyorsan kitalált valamit.

- Azt, hogy ülök a lyukamon, és nem esek bele! – és a medve ettől még jobban elkezdett nevetni, egy picit még büszke is volt magára micsoda jól vág az agya és mily jó humora van.

A róka elhúzott szájjal ment tovább, Megijedt szegény a medvétől félt , hogy ő is elkap valami kerge marha kort. „de hát én Róka vagyok hogy lehetnék marha kóros ?” gondolkozott magában.. „A medve meg tényleg egy nagy marha nem is csodálom, hogy elkapta a betegséget.” Ekkor megpillantotta a nyuszikát. Rá is ugrott egyből. A róka elkapja nyuszikát, aki könyörögni kezd:

- Mielőtt megölsz, engedd meg, hogy eljárjam a haláltáncot!

A róka beleegyezik. A nyuszi elkezd lépegetni: egyet jobbra, kettőt balra, egyet jobbra, hármat balra, egyet jobbra, négyet balra - aztán elszalad. A róka döbbenten néz utána:

- Micsoda hülye koreográfia...- gondolta majd egyből a fejéhez kap:

-A fene ! Ez megszökött. – dörmögte magában bosszúsan a felismerés után a róka.

A nyuszika felkapta a nyúl cipőt. Rettentően meg volt rémülve. Nem tudott gondolkozni se csak a túl élés hajtotta. Ekkor meglátott egy jó kis járgányt a bokrosban több se kellett neki és belepattant, hogy azzal meneküljön tovább. Megállítja a medve:

- Mit csinálsz, nyuszika? Megőrültél? Hogy vezetsz?!

- Hát ilyen béna hepe-hupás úton nem lehet normálisan vezetni! – zavarában válaszolta a nyuszika nehogy kitudódjon , hogy az autó lopott.

- Te bolond, ez nem hepe-hupás út, hanem a sünök ülő sztrájkolnak!

Nyuszika a látványtól rosszul lett. A tudat , hogy több süni disznócskának okozott valószínűleg hét napnál később gyógyuló sérülést még jobban görcsbe rántotta a gyomrát. Ekkor látja, hogy a medve is sajnálja ám a kis disznócskákat és egyre jobban szűkül befele a szemöldöke morgó hanggal kisérve. A morgó hangra hamar ott termett a róka is vicsorítva,szúrós szemmel nézett a reszkető nyuszikára. A sün disznók képviseletében sündörgő a híres süngladiátor harcos állt ki. Ő a tüskéit élezgette és közben fel-felpillantott a szegény nyuszira. Így a nyuszika abszolút veszély helyzetben volt ám. Pánikozásában nagy keményen felkiáltott: - Na akkor most ki akar velem verekedni?

- Hát például én! - szólal meg a medve.

Mire a nyuszika:

- Jó, medve, akkor te velem vagy! – A Róka és a Sünharcos kicsit felkuncogtak a gyenge próbálkozáson de a medvének több se kellett. Akkora pofont kevert le a nyuszikának , hogy nyomban a levegőbe repült és ilyen kis vinnyogós sípoló hanggal szállt a levegőben. Ahogy így szálldogált elszállt egy szarvas mellett aki rettenetesen csodálkozott a látványon. Egy repülő nyúlt azért nem minden nap lát a szarvas. A nyuszikának több se kellett le kiáltott a rajta bámészkodónak.

- He Szarvas kell egy pofon?- A szarvas igen meglepődött ezen de gondolta ,hogy erre már ő is befizet, még ilyet hogy egy nyúl fenyegetőzzön vele..

- Igen kell!

- Menny az erdő szélére én is ott kaptam! – Üvöltötte vissza fele a nyuszika mert akkor már messzebb szállott mint az előbb ugye bár ez logikus mert közben repült és hát ha repül akkor távolodik és ezért volt messzebb.

A nyuszika már olyan sokáig száll , elért arra a szintre , hogy nem élvezi. Ezen nincs mit magyarázni repül de nem élvezi mert megunta. Kész ! Punk tum! Ahogy így unottan repül már vinnyogó hangot sem húz maga után. Teljesen unalmas volt repülni amikor egyszer egy kis várost pillantott meg közeledni. Vagy is hogy na: Ő közeledett de ő úgy látta mintha az közeledne mert minden csak viszonyítás kérdése. Elég érdekes gondolatok foglalkoztatták azóta mióta magányosan repül. Egy egész testi lelki átváltozáson ment keresztül. Na jó testibe nem sokat változott mert még mindig nyúl volt de már valószínűleg a hús boltban nem nyúlt volna érte senki mert vékony nyúlért senki sem nyúl ahogy tartja a közmondás. A stressz meg ugye bár lefogyasztotta a nyuszikánkat. Amíg így merengett a semmin de azt veszettül tekerve. Addig a város már teljesen nagy lett. Vagy is nem lett nagyobb na csak…. úgy úgy… Szóval látta ki van írva Hajdúböszörmény. Olyan hosszú volt ez a név , hogy majdnem elszállt mellette mire el tudta olvasni. Ahogy így be tért a városba érezte ,hogy most otthon van és szeretne itt leszállni. Nyúl leszálló nem volt így várta hogy neki ütközzön valaminek. És mi történt ? Semmi… Repült tovább.. amikor neki ütközött egy gyereknek. Plaff. Zutty. Bumm. Áu.

• Azt a réz fán fütyülőjét neki hát mi volt ez ?- mondta a fiatal ember kicsit meglepődve .hogy egy nyúl szállott eléje. Annyira meglepődött ,hogy hirtelen be is mutatkozott.

• Marmoly Péter üdvözlöm. Jól van ? Nem ütötte meg magát ?- kérdezte aggódóan.

• Kuss! Én így szoktam megállni. – válaszolt picit feszülten a nyuszi de el is szégyellte magát gyorsan. Ő maga se értette miért volt ilyen goromba. Hogy jóvá tegye gorombaságát Kezet nyújtott és azt mondta:

• Nyúl koma vagyok! Tapsi hapsi rokona- És ekkor varázslat történt. A nyúlnak a hatalmas füle meg hallotta ám, hogy születésnapos ám ez a gyerek… Olyan különleges ráadásul, hogy évente van neki mindig 1 születésnapja. Hát ilyen répát még a nyúl sem evett egész életében sem. Úgy is jóvá akarta tenni tettét így azt mondta:

• Ja és Tapsi-Hapsi azt üzeni Boldog Születés Napot kíván az egész stáb. - Majd az álmélkodó fiút aki nem tudott megszólalni a ledöbbentségtől . Nem mindenki bírja ám a beszélő nyulak társságát elsőre szóval teljesen elfogadott volt , hogy elájult. Majd felkelt. És az ágyában találta magát. „ A réz fán fütyülőjét ilyet sem álmodtam még igen soha” gondolta magában majd rápillantott az órájára és látta , hogy azonnal kezdődik az Ifi így hát sietve felöltözött és az ifire időbe oda ért. Ott viszont elmesélte ezt a történetet, hogy hogyan is járt. Addig még mesélt az ifjú, addig a nyuszika az ablakon répát csámcsogva és életében először boldogan, elégedetten fülelt. A nyuszi azóta értette meg élete értelmét hiszen ekkor halotta először a Teremtőről. Lelkében nyugodalom lett és többé ne zavarta , hogy nyúl formája van. Elfogadta magát és később Böszörmény határában telepedett le családjával. Azóta a medve boltjában vásárol. És boldogan él hitben, békében.

A múltkor például megviccelte a medvét így: Bemegy a medve boltjába, és jó nagyot csap a pultra:

- Kérek egy kiló cukrot!

- Te nyuszika, ne csapkodj itt nekem - válaszolja a medve. Különben sincs cukor!

A nyuszika másnap megint bemegy a boltba, és rásóz a pultra:

- Kérek egy kiló cukrot!

- Nyuszika, ha még egyszer csapkodni fogsz, odaszögezem a kezed a pulthoz.

A nyuszika harmadnap hátratett kézzel szerényen belép a boltba:

- Szög van?

- Nincs! - válaszolja a medve.

- És kalapács?

- Az sincs!

A nyuszika hatalmasat csap az asztalra, és így szól:

- Akkor kérek egy kiló cukrot!