Történet

Ahogy mondtam mint a kis óvodás.. úgy vártam:D hogy feljöhessek és olvashassak.. és most pont mint a kis óvodás leszegett orral szomorúan állok a csoport terem közepén.. kezem testem mellé le lógatva és a jobb kezemben egy kis szürke plüss bagoly melyet már csak épp hogy tart a kezem.. és csúszik kifele Szememegyenesen a lábaimra lesütve néz és talán talán egy kis könny is össze szalad bennük és a teremben egyedül vagyok és egyedül is érzem magam de nem merek motszanni onann csak a Bagoly egy szárnyát fogom és szinte hallom ahogy picit inog jobbra balra a combom mellett.. CSend van... De a CSendet egy picike szipogás töri meg... Én vagyok az... Az üresen maradt kezemmel megtörlöm az orromat ovis módájára és vissza lógattom erőtlenül combom mellé.. És arra gondolok! Hol vagy? Hol vagy ? és ki csúszik kezeim közzül a plüss.. le esik a lábbfejem mellé hiába van plküssből úgy érzem mintha pattanna egyet ketőtt és lomhán csapódna a földbe utánna és maradna ott dermedten mereven tehetetlenül... Ki kell mennem a teremből tudom de ne mtuidok elmozdulni.. nem tudok könny foylik lefele az arcomon az orrom mellett érzem hogy kicsi vagyok és törékeny.. És le gugolok majd halkan ezt suttogom... "hol vagy vónéni?" - őszinte gyermeki suttogás ez a világ igazio bajaitól amennyire csak lehet távol.. Ez egy őszinte vallomás. És összekuporogva magamhoz szorítom az előbb még földön heverő kis bagylot és könyneim arra folyank msotmár... "itt alszok " mondta teljesen erőtlenül éppen csak egy picike levegőt megrezegtettve Vékony Gyermeki fiú hangomon és a terem közepén könnyes szemmel a bagolyt magamhoz ölelve összekupordott gugólásban aludtam el.

#story