Könyv 10
Estella állta a tekintetét és őszintén felelte.
-Köszönöm a bókot Etienne..Tudnia kell, hogy valaki, valahol, nagyon fog aggódni magáért...Kérem vigyázzon magára nagyon..
Etienne nem bírt e vallomás után megszólalni..Meghatódott. Arcán tüköröződött a fájdalom és a megértés is. átérezte Estella szenvedését. hiszen ő is szenvedett egy másik lány miatt. “ Ó, Natalie, bár Te is tudomra adtad volna érzéseidet…” Szótlanul távozott. A kapuból addig figyelte egy könnyes szemű, fekete hajú lány, amíg el nem tűnt az utcából…
Nem akart egyenesen haza menni, ezért egy kávéházba tért be, s ott próbálta összeszedni magát, és gondolatait valamelyest rendbeszedni..
“Szegény Estella! Nem akartam csalódást okozni neki..Olyan szép és tiszta. Megérdemli a boldogságot..Ha sejtettem volna, hogy Teresa mit tervelt ki...A lány már biztosan hiú álmokat is szőtt...Teresa bátorítására..Szegény lány..A sors mily kegyetlen tud lenni olykor…”
17.-------------------
A szeptemberi napfény sugarait élvezte Natalie tanulás közben, a kerti hintában, szőlőt szemezgetve. Három nap múlva megkezdi a tanítást, leendő kollegái ellátták ún. bevállt szakkönyvekkel. Az iskolában már minden tanítót és alkalmazottat ismert és nagyon jó benyomást tettek rá és fordítva is. A munkába állást izgalma és a tanítás , a gyerekek utáni vágy tartotta benne a lelket ezekben a nehéz napokban. Hiába próbált erősen arra koncentrálni amit olvasott, gondolatai egy idő után mindig Etiennére korlátozódtak.
“-Óh, a csudába! Már megint máshol jár az eszem..Etienne ki tudja hol jársz? Kit hódítassz meg ezekben a pillanatokban? Ha elmentél, annak úgy kellett lennie! Jobb is így..”-mondta ez utóbbit, s közben dacosan felszegte fejét és a szőlőt szemezgette. Két kismadár csiripelt nem messze tőle és szeretet teljesen azokat figyelte. Gréta mama közeledett felé óvatosan, hogy meg ne zavarja unokáját álmodozás közben, de bármennyire is óvatosan jött Nat észrevette.
-Vigyázz, meg ne zavard a pintyőkéket!- figyelmeztette halkan a nagyit.
-Azt hittem, nem veszel észre! És én ilyedtem meg…-nevetett Gréta mellé ülve.
-Látod elrepültek..MIlyen kár! Pedig olyan jó volt nézni őket, ahogy csiripeltek egymásnak..Szerencsések, mert ők egymásra találtak..- mondta irígykedve.
-Kicsikém csak nem irígyled őket? Honnan tudod, hogy egy pár volt?
-Jaj nagyikám! Látszott rajtuk..És meg is éreztem..Olyan finom ez a szőlő. Egyél nagyi!
-Köszönöm...tudom, hogy finom...Rengeteget bírok enni belőle..- nevetett és már be is kapta a nagy, és édes szőlőszemet.
-Tudod, hogy sok van! Szerencsére…- mosolyodott el Nat.
-Nagyon jó az a gyümölcsös a kert végében..Egész nyáron el vagytok látva!
-Most már ti is élvezhetitek az Éden gyümölcseit!- nevetett Nat.
Jól mondtad Éden kert az...És mégis olyan érzésem van, hogy nincs minden rendben körülötte..- gondolkodott hangosan Gréta.
Natalie kicsit összerezzent e szavak hallatára, félt, hogy Gréta mama megsejtett valamit a válságból, de hamar összeszedte magát és elhárította a nagyi aggodalmát.
-Ugyan nagyi! Nincs itt semmi baj! De ha lenne is, hamarosan rendbe fog jönni…
-Bár igazad lenne...Rossz előérzetem van.Rob eltitkol valamit...A gazdaságról szinte nem is beszél..a lovakat is lassanként felszámolja.Valamiből csak meg kell élni...újabb marhákat sem akar venni..Amióta mi itt vagyunk már öt pejt adott el…
Ekkor két hölgy közeledett feléjük.
-Így könnyű! Szőlőt eszegetni és beszélgetni!- nevetett Isabelle.
-Mi meg dolgozzunk! Hát ez nem igazság! - folytatta Suz.
-Hű, most ki fogunk kapni! - nézett nagyijára pajkosan Nat.
-Dehogy fogunk kikapni! MOst meg mi megyünk lekvárt nyalakodni! Ők is azt csinálták!- nevetett Gréta.
-Na azért nemcsak nyalakodtunk! Igaz Suz? - nézett rá Isabelle segítséget várva.
-Csak úgy tudtunk nyalakodni, ha megfőztük előbb! - mondta Suz.
-Rosy mit ügyködik? - kiváncsiskodott Natalie.
-A végső simításokat végzi...Jön ő is pár perc múlva.- mondta Suz.
A két lány elszaladt a kerti székekért, hogy mindenkinek legyen helye.
-Olyan nagyon örülök, hogy aránylag hamar túltette magát ezen a csalódáson- mondta Isabelle.
-Beletemetkezett a tanulásba..Szerencsére ez leköti..Legalábbis úgy tűnik. De hogy túltette volna magát rajta az túlzás..-mondta Gréta.
A lányok visszajöttek a székekkel, Rosy is megjelent közben.
-Fantasztikus ez a baracklekvár! Kóstoljátok csak meg!- és egy-egy kis pohárral adott Grétának és Natnak.
-Szőlőre? - kérdezte Nat, és belekóstolt - Hm...remek!
-Micsoda íz! Lesz mire járnunk a télen! Én mindent szeretek, de a lekvárt különösképpen! Legjobb lesz, ha eldugjátok előlem!- nevetett Gréta.
-El is fogjuk!- mondta Rosy.
-A buggyantott tojást is szereted nagyi? Mióta?- kérdezte meglepődve Nat és mindenki nevetett Gréta grimmaszán.
-Fúúj!...azt utálom!
-Képzeljetek el egy...egy nagy asztalt tele finomságokkal..sültekkel..saátákkal..tortákkal…- fokozta az izgalmakat Isabelle, aki maga is kezdett megéhezni a savanykás lekvárra.
-Hú de éhes lettem!- áhítozott Suz.
-Beszéljünk valami másról!- kérlelte őket Nat, aki egy szőlőszemmel csillapította éhségét.
-Ezt el kell mondanom..Képzeljétek el lehettem vagy húsz éves, nem sokkal az esküvő után történt..Minden erőmet beleadtam, hogy finom halászlét készítsek..Be akartam vágódni...Ugyanis kicsit összakaptunk előtte..Mikor hazajött, megérezte egyből a hal illatát..
“Csak nem hal? Ki nem állhatom szegényt!”- mondta. Képzelhetitek milyen csalódás volt nekem. Egyedül kellett megennem az egészet..
-És azért kibékültetek?- kérdezte Nat.
-Persze, hogy ki! Azt elfelejtette nektek mondani, hogy én értékeltek a fáradozását..az még fontosabb, mint maga az étel! - vágott közbe Julien, akit nem vettek észre, pedig feléjük tartott.
-Gyere nagypapi! Ülj ide közénk!- kérlelte Nat.
Julien felesége mellé ült és kedvesen rámosolygott.
-Vagy nem értékeltem eléggé?
-De igen..Csak még nem jutottam idáig, hogy azt is elmondjam, mert közbeszóltál..- oktatta ki Gréta.
-Robert dolgozik?- kérdezte Isabelle apósát.
-Igen. A lovaknál van. De nem sokára készen lesznek!
-Olyan jó itt ülni a kertben és beszélgetni a lemenő Napnál..Vacsorázzunk itt!- kérlelte édesanyját Nat.
-Ha kipakoltok és vissza is, semmi akadálya!- mondta Isabelle.
-Mi kipakolunk, ugye Suz?- nézett lelkesen a szőke nővérre.
-Hát persze! Régen volt ilyen szép és nyugodt napunk..emlékezetessé kell tennünk..Remélem hamarosan itt lesz Francois is..- nézett a kapu felé és nagyon boldog volt, hogy Nat ismét lelkes is tud lenni, és ennek mindenki szívből örült. Egyedül Gréta mama volt a lelke mélyén nyughatatlan, valami azt súta neki, hogy ez a “boldogságlátszat” hamarosan szertefoszlik és szomorú napok lépnek a helyébe. De legjobban Nataliet féltette, aki maga sem sejti, hogy milyen kínos állapotba kerülhet. De mindezt a pesszimista énjének tudta be, és próbáltaa elhessegetni ezeket az aggályait...több kevesebb sikerrel.
Nem sokkal később ezen a késő nyári estén az egész család a kertben, gazdagon megterített asztalnál vacsorázott jóízűen. Mindenkinek meg volt a párja csak Natalienak nem, de úgy látszott, hogy ez sem tudta most elkedvetleníteni, boldog akart lenni...Persze eszébe jutott a “férfi”, akit mindig szeretni fog, de most nem akart erre gondolni..
18.-------------------
És eljött a nagy nap, amikor a két leány munkába állt. Délutánra értek csak haza, Francois kíséretében.
-Azért jöttünk ilyen késő, mert egy órától gyűlés volt, azután pedig Clara néniék is benéztünk - magyarázkodott Nat.
-Ebédet is kaptunk a suliban, nem kell miattunk aggódni - folytatta Suz.
-Ezek a kislányok olyan édesek, nem volt velük semmi bajom..Persze most még csak ismerkedtünk..Van közöttük egy kis fekete leány, Barbara, őt különösen megkedveltem..De mindannyian nagyon aranyosak voltak…- lelkesedett Nat.
-Akikre én vigyáztam azok is annyira jó kislányok voltak, semmi bajom nem volt velük..Remélem nem is lesz..Az ebéd kiosztásánál sem volt semmi gubbanc! Azt hiszem nagyon fogom szeretni ezt a munkát!- folytatta Suzy.
-Nagyon örülök neki!- mondta boldogan Isabelle, és széttárta karjait - Nagyon büszke vagyok rátok! De el ne bízzátok magatokat!
-Ettől nem kell félni, mert jogosan lehetünk rájuk büszkék!- mondta édesapjuk is örömtől sugárzó arccal.
-A legnagyszerűbb az, hogy lelkesedéssel csinálják ..és nem a pénzért, ez a hivatás szeretet...ritka dolog..- jegyezte meg Gréta is örömmel.
Suz, Francois karjaiban termett szinte észrevétlenül.
-Na és a fiú iskola? Ott van mellette , ha jól tudom..- érdeklődött Rob.
-Igen, jól tudod - mondta hamiskásan Nat - A tanárok együtt üléseznek..
-Á, ez izgalmas…- mondta pajkosan Isabelle.
-Voltak ott jóképű tanítók is!- mondta Suzy halkan édesanyjára sandítva.
-Micsoda? Akkor nem engedlek többet!- játszott vele Francois.
-Úgy értem Natalie számára - helyesbített, közben Natra kacsintott.
-Te csak ne nézelődjél az én nevemben! Ugye Francois?- nézett a fiúra cinkosan.
-A számból vetted ki a szót! - helyeselt Francois.
-Erről jut eszembe ideje a vacsorához készülni - fordult Rosyhoz Isabelle - Ti csak pihenjetek nyugodtan!
Lefekvéskor Natalie azon tűnődött, miért késik a vérzése, talán az izgalmak késleltetik..
“Biztosan elszámoltam..- gondolta. És most először mióta elment Etienne, nem rá gondolt előbb, hanem a a napi élményeit elevenítette fel..s csak ezután gondolt a fiú szavaira, csókjaira és fájdalmasan sóhajtott fel.
“-Óh, bárcsak megértettem volna, miért viselkedtél olyan ellentmondásosan!”
19.--------------
Pár nappal később már aggodalmaskodott, hogy miért nem jött meg a menzesze. Tudta, hogy csak Gréta mamával oszthatja meg a gondját. Édesanyját nem akarta beavatni a bűnös titokba. Suzynek pedig nem merte elmondani mind ezidáig, de ami késik nem múlik. Vegyek érzelmek kavarogtak szívében.
“.Gyermeket várnék? Az az éjszaka nem múlhat el következmények nélkül? Óh, Istenem!”- sóhajtott fel. Nem bírta feldolgozni az agya a történteket, félt, de ugyanakkor egy kellemes érzés kerítette hatalmába.
“Gyermekem lesz Tőle! Attól a férfitól, akit mindig is szeretni fogok,még hogyha nem is érdemli meg..”-kezét lágyan a hasára tette -Óh, gyermekem lesz, anya leszek...Etienne gyermekét hordom a szívem alatt...A legszebb ajándék az életemben..Úristen! Apát kell keresnem!”
“A jó öreg Frank Hamilton most aztán kapóra jön!”- mosolyodott el, aztán pedig sírni kezdett, megállíthatatlanul..Mi lesz velem nélküled Etienne?Szeretlek!” A zokogás megkeményítette a szívét. “Nem szabad sírnom..A családom érdeke ezt kívánja tőlem..most már az én érdekem is ez..” Rendbe szedte magát, ne lássa senki rajta a kétségbeesést, jókedvet erőltetett. Gréta mamával akart beszélni, aki a kertben a virágokkal bíbelődött.
-Mami, fontos dologról szeretnék veled beszélni..- mondta sokatmondóan.
Gréta ijedt tekintettel- ami nem volt szokása - nézett fel a virágágyásból.
-Menjünk a kispadra!- és már tudta, mit fog közölni Natalie vele, hiszen azóta, amióta megtudta a titkot, ettől rettegett.
-Mamikám, gyereket várok. Még nem vagyok teljesen biztos benne, de minen jel arra mutat- kezdte halkan.
-Kicsikém - fogta meg unokája kezét, pedig inkább neki lett volna szüksége támaszra - Ettől féltem!
-Nem vagyok szomorú! Olyan különös boldogságot érzek! Úgy érzem most már örökké itt lesz velem..általa -simított végig a hasán.
-Jaj kicsim nem tudod Te ezt fel sem fogni. Még én sem. Tudod Te mi vár a leányanyára? Mi segíteni fogunk Neked, de akkor is sok megjegyzés fog érni, amitől nem tudunk megkímélni!
-Nem..Nem leszek lányanya..Férjhez fogok menni..- mondta büszkén Nat.
-Tessééék?
-Igen...Igérd meg, hogy erős leszel, akkor elmondom a tervemet…
A válasz egy elgyötört sóhaj volt.
-Ott kezdem, hogy igazad volt a gazdaságunk elég rossz helyzetben van..
-Éreztem- mondta Gréta.
-Senki sem tud róla, én is csak kihallgattam egy éjszakán véletlenül..így tudtam meg, hogy kölcsönt kellett felvenni apának, de nem tudta visszafizetni vagy csak részben..Frank Hamilton , ő adta a kölcsönöket..és azt is hallottam…, hogy.- itt elakadt a hangja.
-Mit?- kérdezte ledöbbenve Gréta, aki most értette meg fia gondterhelt arcát, a titkolózásokat..ezt érezte ő, a látszatboldogságot.
-Azt, hogy Frank Hamilton, a bankár, a gazdag öregúr érdeklődött felőlem..és - megint elakadt a hangja.
-Ne...ne mondd tovább..Hallani sem akarom!- kapott a melléhez Gréta.
Natalie nagyon megijedt, hogy összeroppan a rászakadó terhektől.
-Kérlek nagyi! Légy erős! Minden rendben? -
-Jó kérdés! - próbált viccelődni a nagyi - Most közlöd velem, hogy a tönk szélén állunk, és, hogy egy öreg kéjenchez akarsz hozzámenni…
-Nem olyan borzasztó ez, csak első hallásra…
-Felejtsd el! Ez egyszerűen hülyeség! Hogy gondolhattál ilyenre! Azt hiszed apádék megengednék ezt? Biztos vagyok benne, hogy a maga módján helyére tette azt a vén marhát!
-Na de nagyi! Honnan tudod, hogy vén? Meg kell neki adni a tiszteletet!- igazította helyre a feldühödött Grétát.
-Miért hány éves?
-Nem tudom pontosan..Apával lehet egyidős, úgy gondolom..- mondta bizonytalanul.
-Felfogtad, hogy mit jelent az, hogy férjhez mégy hozzá? Meg kell osztanod az ágyadat is vele…- nézett rá viszolyogva - Vagy a pénze mindent kárpótol?
-Nem..ne viccelődj!- kérte.
-Ez nem vicc. Ez az igazság..Szép, hogy feláldoznád a boldogságodat a családodért, de biztos lehetsz benne, hogy van rá más megoldás is..- mondta megnyugtatóan Gréta.
-tudod, akkor június tizenkettedikén éjjel határoztam el, hogy így akarom...De aztán megjött “Ő” egy kis remény költözött a szívembe..De most már ez is elszállt..Így akarom..- nézett a távoli kék égre Natalie.
-Hát Etienne tényleg elment- sóhajtott - de ez még nem jelenti azt, hogy az első kérődhöz hozzá is kell menni, főleg hogyha az egy öregember..
-Nagyi!- fordult a lány komolyan feléje - Én nem akarom, hogy anyáék megtudják, hogy ...így jártam..Titokban kell maradnia..Ha hamarosan férjhez megyek Mr. Hamiltonhoz, minden megoldódik..nem is fogják megtudni az igazat..még a férjem sem..Érted?
-Ez csak egy elmélet..A valóságban egyáltalán nem ilyen egyszerű ez..Ha valóban gyereket vársz..- mosolygott rá- márpedig úgy néz ki..Felelősséggel tartozol neki - Nem adhatsz illetve nem kereshetsz neki egy olyan apát, akit szívből gyűlölsz..Ezt érted-e?
-Igen..Igazad van. De egy rendes fiút nem akarok becsapni..és szeretni már nem fogok senki mást..úgy érzem - fátyolosodott be nagy barna szeme - És különben is én nem szándékozom ezzel az öregemberrel leélni az életemet..ki akarom provokálni a válást..- árulta el merész tervét.
-Natalie, Natalie nem ismerek Rád! Nem voltál Te ilyen kegyetlen..- csóválta meg a fejét Gréta.
-A sors megkeményített..Muszály erősnek lennem..Mindkettőnk érdekében..- fogta meg a hasát.
-Tudod mit? Ne tervezzél csak előre semmit sem! Nem is ismered azt a..
-Frank Hamilton.- segítette ki Nat.
-Igen. Ezt a Frank Hamiltont..Előbb meg kell ismerned..Eszközöld ki valahogy apádnál, hogy találkozhass vele..Nem lesz könnyű, de meg lehet próbálni..Na mit szólsz hozzá?
-Igazad van..De bármilyen benyomást tesz rám, nem fogok megfutamodni…-tartotta magát eredeti elhatározásához.
-Jó..Majd meglátjuk…
-Hát itt vagy! Mindenütt kerestelek Nat!- örvendezett meg a feléjük siető Suz.
Gréta és Natalie örült, hogy eddig nem talált Suzy rájuk, szerencsére a fűzfátől ugyanis nem annyira látszottak.
-Mi baj Suz? - kérdezte Nat.
-Semmi sem..Csak beszélgetni akartam veled..De ha zavarok..- bizonytalanodott el.
-Dehogy..
-Beszélgessetek csak nyugodtan! Én visszamegyek a rózsáimhoz..
-De Te egyáltalán nem zavarsz ebben- állapította meg Nat.
-Biztosan lesz mit megbeszélnetek - mosolygott rájuk, majd gondterhelt arccal indult az ágyás felé.
-Mostanában nem akarsz velem beszélgetni Nat. Haragszol rám valamiért?- nézett fürkészve szomorkás húgára.
-Suzy, tudod, ha így lenne, akkor megmondtam volna már régen..Semmi bajom veled, inkább magammal van a baj..
-Még mindig Ő?- kérdezte sajnálkozva.
-Őis meg más is..- hangzott a titokzatos válasz.
-Elmondod nekem? - kérdezte kíváncsian.
-De csak, hogyha megígéred, hogy nem árulod el senkinek…
-Ha ezt akarod..megígérem..
-És azt is, hogy erőss leszel, nem fogsz pánikolni..Ugyanis elég meglepő dolgokat fogok mondani…
-Megígérem..- nyelt nagyot Suz, s szíve mélyén máris rettegett a rossz hírektől.
-tudod az egyik nagy baj az, hogy elég rosszul áll a gazdaság..Talán már Te is észrevetted a hiányosságokat. Suz bólintott.
-Apa sok kölcsönt vett fel egy bizonyos Frank Hamiltontól- ízlelgette a név csengését, és még tetszett is neki a hangzása - És most úgy néz ki, hogy nem is tudjuk egyhamar kifizetni..
-De Te ezt nem tudhatod..Robert bácsi meg fogja oldani ezt a problémát… Biztos vagyok benne..Miért aggódsz ennyire ezért?
-Azért , mert hallottam amikor apa elmondta anyának...és még azt is, hogy ez a bankár kíváncsi volt rám..
-Teeráád? - hitetlenkedett Suz.
-Igen, énrám. Olyannyira, hogy el akar venni feleségül..-mosolyodott el Nat kínjában. Suzynak torkán akadt a szó.
-Ezt most komolyan mondtad, vagy csak viccelsz...Mert elég hülye vicc..- döbbent meg Suz.
-Nem, ez nem vicc…- Frank Hamilton el akar venni engemet, pedig még nem is látott..igazán bátor ember..Nem gondolod? És ráadásul még a tartozást is elengedné…- hunyorította össze a szemeit.
-Micsoda aljas gazember…- háborodottt fel Suz - És ezt Te mikor hallgattad ki?
-Már régebben..Nem számít ez most ...Titokban tartottam, mert ezidáig el is felejtkeztem róla..De most nagyon aktuális lett..-.- sütötte le szemét.
-Hogyhogy aktuális? Csak nem azt akarod mondani, hogy- nézett rá ijedt tekintettel a szőke lány.
-De igen..- bólintott Nat.
-Bosszúból? Amiért Etienne elment?- kérdezte.
-Nem..Annak nem lenne értelme...De most muszály ezt tennem..Két okból is. Egy, mert a gazdaság érdeke…
-Ezt nem..- kezdte
-Ne szakíts félbe.. A másik ok sokkal meggyőzőbb lesz- mondta kicsit titokzatosan.
Suz feszülten figyelt.
-Tudod, azon az éjszakán...mielőtt elment volna...Utánam jött a kertbe...és nagyon kedves volt hozzám...túlságosan is az..Nem tudom, hogy történt, de megtörtént...Teljesen az övé voltam...És most vállalnom kell a következményeket...gyereket várok…- nézett alázatos tekintettel nővérére.
Suz ereiben meghült a vér, szólni sem tudott…
-Ne nézz így rám! Én...akármilyen furcsán is hangzik...örülök neki...Boldog vagyok...Gyerekem lesz attól a férfitól , akit szeretek…!
-Mondd, hogy álmodom! Ez nem lehet igaz..Te és Etienne….- gondolkodott - És akkor, hogy mehetett el, hogyha szeret…
-Elment...Én sem találok rá magyarázatot...Vagy csak nem akarok...Most már úgyis mindegy…
-Jaj Natalie!- ölelte át testvérét - Hogy bírod ezt a megpróbáltatást?
-Tudod, hogy kitől kapok erőt...No és tőletek is. A nagyi már tudja...De a mamiéknak nem akarom elmondani..Nincs bátorságom hozzá, meg túl borzasztó is lenne nekik...Megértessz?
-Meg...De akkor is csak el kellene mondanod..Ők a szüleid..
-Nem akarom bonyolítani a helyzetet..Most már érted, hogy miért kell sürgősen férjhez mennem?
Suz átölelve Natot annak vállán zokogni kezdett.
-Suz, megígérted, hogy erős leszel..Jobb lett volna, ha nem mondom el?
-Nem. El kellett mondanod- törölte meg a szemét.
-Tudod, nem olyan borzasztó ez, csak első hallásra..No és még nem is láttuk ezt a nősülni vágyó Urat - mosolygott - De ami késik nem múlik...Hamarosan Te is meg fogod ismerni...Aztán vagy sajnálni fogsz...Vagy irígyelni… -nevetett, de ez utóbbit csak viccnek szánta.
-------------20.
Másnap ebédután, amikor már a desszertet ették, Nat édesapjához fordult.
-Papa, lenne egy kérésem! Teljesíted?
-Persze...Ha nem kérsz lehetetlent…- mosolygott rá.
Nat egy pillantást vetett nagyijára és Suzyre, akik feltűnően hallgatagok és szomorkásak voltak, de azért mosolyt erőltettek.
-Meghívod szombat estére Frank Hamilton bankár urat? - kérdezte természetes hangon. Rob és Isabelle rémülten tekintettek egymásra, majd lányukra.
-Honnan ismered Őt? - kérdezte aggódva édesapja.
-Éppen az, hogy nem ismerem...Az iskolában mesélték a kollegáim, hogy milyen remek ember és, hogy milyen okos..Te úgy is ismered, ha jól tudom..Nem?
-De...csak nagyon csodálkozom rajtad, hogy egyszerre miért érdekel egy ilyen bankár..Én nem találtam rendkívüli embernek..- közben feleségére pillantott - És azt is megmondom neked, hogy nem nagyon szívesen hívom ide…
-És az én kedvemért?- kérdezte kislányos mosolyával, közben pedig nagyon sajnálta édesapját, amiért ilyen kínos helyzetbe hozta.
Este Isabelle aggódva nézett férjére az ágyban.
-Olyan rossz előérzetem van...Aggaszt ez a lány...Miért akarja ő ezt a Frank Hamiltont mindenáron megismerni..Óh, ha tudná, hogy mit ajánlott az a gazember…
-Isten ments, hogy megtudja..Csak mit mondjak én ennek a Hamiltonnak.. Elég régen találkoztunk..Még félreértené a helyzetet…
