Könyv 14
-Miért kérdezed, ha úgy is tudod a válaszomat? Hát persze, hogy jóképű és olyan sok mindenhez ért…
-Például istenien főz..- jegyezte meg Liz.
-Na és nem kezdett még..- kezdte Evelyn minden hátsó szándék nélkül.
-Ne féljetek nem fogtok lemaradni az esküvőről! - válaszolta helyette Suz.
-Addig még kipróbáltok egy jó pár fiút! - vágott oda nekik Nat.
-Én nem akartalak megbántani…-kért bocsánatot Evelyn.
-Semmi baj Evelyn..- nevetett rá Nat, de közben a szíve szomorúan ketyegett, sikerült rátapintaniuk érzékeny pontjára.
ekkor Jozephine és Celeste közeledett feléjük.
-Na meséljetek lányok! - mondta kajánul Liz.
-Liz kérlek..- nézett mérgesen huga.
-Ugye Celestét ismeritek? - kérdezte Suz.
-Igen, bár elég régen találkoztunk..- mondta kedvesen Evelyn.
A két leány, ha nem is egyből, de később meséltek újdonsült hódolójukról...aztán ismét tánc követekezett. Etienne észrevette, hogy Rob figyeli őket, nem szemrehányóan, de elég mélyrehatóan. Eszébe jutottak az oly könnyelműen tett igéretei. “Óh mily szenvedés ezt betartani! Ez a két csillogó szempár reményt sugall..Vagy tévednék?”
“Udvarlás ez? Magam sem tudom, nem tudok rajta elmenni! Ezzel kerget az őrületbe!”-gondolta eközben Nat.
A tánc után Nat és Suz Clarához ült beszélgetni.
-Hogy érzed magad kis menyasszony? - kérdezte leendő menyétől.
-Nem is lehet szavakkal kifejezni..Csodálatosan..
-Na és Te Natalie?
-Köszönöm. Én is remekül. Jó látni, hogy Suzy ilyen boldog…
-Ha igazi testvérek lennétek, akkor sem szeretnétek jobban egymást, úgy látom - mosolygott Clara. A két lány összenevetett.
-Lenne nekünk egy nagy kérésünk Clara néni..- kezdte Suz.
-Kíváncsivá tesztek! És mi lenne az? Csak bátran!
-Az iskolában tetszett dolgozni..ezért egy kis protekcióhoz szeretnénk jutni…- folytatta Nat.
-Hogyhogy?
-Én már gyermekkorom óta készülök a tanításra..Az intézetben diplomát is kaptam erről…
-Nahát ezt nem is tudtam..- nézett csodálkozva Suzre.
-Meglepetés volt.- nevetett Suz. -Igaz, hogy nekem nincs diplomám, de azért mégis szeretnék gyerekekkel foglalkozni!
-Ez tényleg meglepetés! - csóválta fejét Clara - Természetesen mindent el fogok követni, hogy munkát kapjatok! Neked Natalie nem lesz nehéz dolgod..Most úgy tudom, van üres hely..Te pedig Suz..Majdcsak keresünk neked is valami jó kis állást, ha már így eldöntötted..Nagyon örülök…- ölelte meg a két leányt.
-És..az alsóbb tagozatosaokat tanítanád?- kérdezte Natalietól.
-Igen. Arra van képesítésem. Ez elég is nekem. Az alapok megtanítása a legfontosabb szerintem…- vélekedett Nat.
-Így van..Arra kell építeni a jövőben..- helyeselt Clara.
-Én szeretnék újításokat is bevezetni...Ezért képezni fogom magamat folyamatosan..- avatta be távlati terveibe Clarát.
-Nagyon remélem, hogy a tantestület is értékelni fogja a lelkesedésedet!- kívánta Madame Harway.
Natalie ekkor a táncolókra pillantott és észrevette, hogy Etienne Celestével táncol. Úgy érezte, hogy ez nem lehet igaz, csak álmodik.
“Óh, most biztosan neki udvarol..Vissza kell adnom, hogy lássa nem ragaszkodom cseppet sem hozzá…”
-Nem kérjük fel a fiúkat? - kérdezte halkan Suztól, Francois felé pillantva, aki Johannal beszélgetett.
-Köszönjük, hogy ilyen kedves és segítőkész volt Madame Harway. Bocsásson meg nekünk, szeretnénk egyet táncolni..- nézett rá esdekelve.
-Menjetek csak nyugodtan! De szeretném, ha Clara néninek hívnál Te is ezentúl…- kérte Clara, de a lányok már csak fél füllel hallották, Nat csak egy mosollyal jutalmazta kedvességét.
Francoisnak odasúgta Suz, hogy menjenek táncolni.
-Johann, ne haragudj, de most táncolni hív a menyasszonyom, és óhaja számomra parancs! - tárta szét karjait.
Johann pedig Nataliet kérte fel, tehát a lány boldog volt, hogy láthatta őt Etienne más karjában nevetni…
Etienne valóban féltékenyen pillantott néha-néha rá, hogy ne legyen feltűnő.
S amikor egymás mellé került a két pár, a két fiú kacsintott, s egy hirtelen cserét hajtottak végre, mire a lányok megpördültek, már új párjuk fogta a derekukat.
-Remélem nem haragszik Natalie, hogy elvettem Johanntól - nézet hamiskásan a lányra.
-Csodálkozom, mert olyan jól táncolt Celestével - válaszolta kissé ridegen Nat, de mosolyt erőltetett.
“Óh féltékeny! Akkor jelentek neki valamit!” -gondolta a fiú.
s hirtelen leküzdhetetlen vágy hatalmasodott el rajta ...lassan eltávolodtak a többiektől..kifelé köröztek a teraszra.
-Mit csinál Etienne?- háborodott fel Natalie, de ekkor már éppen a teraszon voltak, ahol nem láthatták őket.
Etienne válaszként mélyen a lány szemébe nézett, és piros, kívánatos, ajkaira tapasztotta szerelemre éhes ajkát. Natalie eleinte tiltakozott, kezével is próbálta eltolni magától a rámenős fiút, de aztán átengedte magát az oly édes és szenvedélyes csóknak, amiről már régóta álmodozott.
A hosszú csók után Etienne volt nagyobb zavarban , talán attól félt, hogy a lány megharagudott rá ezért ezt mondta.
-Bocsásson meg kérem..
A lányban ezzel egy világot omlasztott össze….
“Miért kér bocsánatot? Nem volt neki elég jó? Vagy..vagy azt hitte, hogy az a régi szerelme vagyok? Óh, a szemtelen.!”
-Menjünk vissza a többiekhez..-nyögte ki végül Nt, akinek arcán düh, csalódás egyszerre tükröződött.
“Ezt jól elszúrtam..2- szorította ökölbe kezét az ideges ifjú, aki még száján érezte a lány ajkát.
Suz nem tudta hova tenni Natalie szomorú és csalódott arcát..
Hamarosan éfjélt ütött az óra..Etienne elment a sült után nézni, amelyek a kemencében pirosodtak. Tálaláskor nem mert a lányra nézni. Mindenki jókedvűen és jóízűen evett, csak Nat és Etienne volt kedvetlen és ezt álcázni próbálták egy egy erőltetett mosollyal. A lakmározás után újból tánc következett, de előbb a fiatalok az ajándékokat bontották fel.
Előkerültek az étkészletek- az értékesebbet Robertéktől kapták - eszcájkok, kínai váza, ezüst tálcák, ágyneműk, sőt még festmény is. Köszönetet mondtak még egyszer mindenkinek, hálásak voltak minden egyes apróságért is.
A fájó szívű szerelmesek oda-odapillantgattak egymásra, mert a féltékenység csak ott bújkált legbelül. Etienne tudta, hogy magyarázattal tartozna, hogy miért viselkedik ilyen kiszámíthatatlanul, de úgy érezte, ehhez nincs joga mégsem.
Két óra után szép lasan szedelőztek a vendégek, akik nagyon meg voltak elégedve a vendéglátással, dicsérték Carolesékat, hogy régen nem szóakoztak ilyen jól. Hangos nevetések, búcsúzkodások visszhangzottak a kertből. Az eljegyzésnek vége lett, nem maradt más csak a csatatér utáni kínos csend. De az is nagyon rövid ideig, mert Gréta hamar megtörte.
-Gyermekeim ilyen jól még nem szórakoztam! A tánc különösen jól esett a csontjaimnak!
-Sajnos én ezt nem nagyon mondhatom el magamról! Talán, hogyha nem lett volna olyan gyors!- panaszkodott Julien, s erre mindenki nevetni kezdett, még hogyha fáradtak is voltak.
Suz megköszönte azt a sok fáradozást, amit érte tettek. Carolesék pedig Rosynak és Etiennek külön köszönetet mondtak kimagasló teljesítményeikért, helytállásukért. A nagyiknak pedig általános jelenlétükért, azért, hogy vannak.
Egyikőjüket sem kellett elringatni, Suz Francoisra gondolt és a gyűrűit nézte elalvás előtt.
Nat és Etienne pedig arra a csókra, aminek ízét és hevét még mindig érezték ajkukon.
------14.
Az eljegyzés után Carolesék visszazökkentek a hétköznapok egyhangúságába. Robert és Isabelle a jővő bizonytalanságán aggódott, Natalie és Etienne a be nem teljesedő szerelmükön, Suz és Francois viszont boldogan tervezgették jövőjüket, a nagyik pedig a család szórakoztatását biztosították, ők még nem is sejtették, hogy mekkora gondok tornyosulnak körülöttük és azt sem, hogy milyen nagy árat kellene fizetni a megoldásért.
Clara - mint ahogyan azt ígérte - érdeklődött az iskolában, hogy tudnának-e alkalmazni egy tanítónőt és egy kisegítő-felügyelőt. Francoissal üzente, hogy az iskola igazgatója szeretne beszélni a két kisasszonnyal, így a két leányzó útra készen állt egy augusztusi kora délután.
-Mit gondolsz Suz, így elég tanító nénis vagyok? - kérdezte Nat, aki fehér ruhácskájában és a hozzá illő fehér kis kalapban nagyon nőies volt, többnek is látszott tizennyolcnál.
-Egy szemüveggel tökéletes lenne az összkép! - ajánlotta Suz, aki világoskék ruhában és kalapban tetszelgett.
-Azt most mellőzzük, egyébként nem látnék benne semmit sem! - nevetett.
Ez volt most a legnagyobb öröme, hisz Etiennével kapcsolatosan nem látott tisztán.
-Jól néztek ki lányok, ne aggódjatok! Két ilyen szép kisasszonyt akkor is alkalmazni fognak, ha nem is tervezték előre! - biztatta őket Gréta.
-Reméljük!- bizakodott Nat.
Francois átölelte kedvesét és megkérdezte:
-Indulhatunk? Édesanyám már bizonyára nagyon vár benneteket!
-Mehetünk - nyugtatta meg Suz.
Isabelle megpaskolta a két lányt és úgy kívánt nekik sok sikert.
-Olyan szépek, nem győzök hálát adni Istennek, hogy ilyen két szép lányom van! És céltudatosak! Sikerülnie kell nekik! - mondta Isabelle, amikor már csak ketten maradtak Grétával.
-Persze, hogy sikerül…- mondta a mindig vidám öreglány, de most kicsit gondterheltnek látszott.
