Könyv 15
Mindenki dicsérte őt, a később jövő Etienne is, aki szintén remekül nézett ki selyem fodros ingében - ami a legújabb divat szerint készült - és fekete pantallójában.
Perceken belül megérkeztek Harwayék. Francois frakkban, kipirult arccal, mely ragyogott a boldogságtól, s egy nagy csokor vörös rózsával közeledett menyasszonya felé, aki kis híján a nyakába ugrott, de az etikett miatt visszafogta magát.
-Szervusz szerelmem - csókolta meg a lányt - Gyönyörű vagy! Engedd meg, hogy e szerény virág csokrot szerelmem jeléül átadjam! - s átnyújtotta a gyönyörű virág özönt kedvesének.
-Óh szerelmem! Annyira boldog vagyok...Szeretlek..Köszönöm..- hatódott meg a lány, aki csak titokban reménykedett a virágban.
-Én is nagyon szeretlek egyetlenem! Annyira szép vagy!- csodálta meg a valóban tüneményes leányzót.
-Engedd meg Suz, hogy gratuláljunk, és e szerény ajándékot fogadjátok szeretettel - nyújtotta át a csomagot Clara.
-Én is gratulálok nektek gyermekeim- csókolta meg őket Francois.
-Köszönjük szépen..- örvendezett Suz.
-Annyira előkelő és divatos ez a ruha! Igazán nagyon tetszik rajtad!- dicsérte meg a leendő anyós.
-Köszönöm Clara néni - mondta bizalmasan, ahogy azt kérte tőle Madame Harway.
Míg a fiatalokat a sz összes vendég felköszöntötte, addig Carolesék és Harwayék összeismerkedtek, és nem sokkal később megpertusodtak egy cherrynél. Az italok felszolgálásával Etienne volt megbízva. Tehát az ismerkedés folyt a nappali előtti tágas, nyitott teraszon. A fiatalok rengeteg ajándékot kaptak, de a felbontásukat későbbre halasztották, mert inkább a vendégeket segítették összeismertetni. Nem volt ezt túl nehéz feladat, mert általában mindenki barátkozós tipus volt, és némelyikük ismerte is egymást.
Suz bemutatta Celeste Trupettet Natalienak, akik hamar összebarátkoztak, hiszen Suz már sokat mesélt nekik egymásról. Hozzájuk csatlakoztak a Donald lányok, Lizy és Evelyne és Josephine Denise. Mindannyian ragyogóan festettek, de a fiatalurak sem maradtak sokkal alább, akik nem sokáig hagyták magukra hölgyeiket.
A leányok hamar felfigyeltek két ismeretlen, jóképű fiatalemberre, akik később jöttek egy kicsivel. Ők is köszöntötték az ifjú párt, de előtte Francois tájékoztatta Suzyt, hogy meghívta a barátait is, de nem volt biztos benne, hogy el is jönnek azok, és nagyon remélte, hogy ebből nem lesz probléma.
-Nem lesz semmi baj, de azért szólhattál volna előbb is! - jegyezte meg Suz.
A két fiatalember, Lucyen Krakett és Johann Hawkins átadták szerény kis ajándékaikat.
-Ők nagyon régi jóbarátaim kedvesem, csak a tanulmányaik miatt kerültünk kicsit távol egymástól- magyarázta Francois.
-És hol tanultak, ha megkérdezhetem? - kérdezte Suz.
-Katonai főiskolába jártam, Versaillesben - mondta Lucyen.
-Én pedig jogi egyetemet végeztem Dijonban. - válaszolta Johann.
-Ezek igazán szép eredmények, gratulálok! - ismerte el Suz.
A lágy csevegés, ismerkedés után bent, az aránylag hűvös nappaliban foglaltak helyet.
A lányok, különösen Celeste érdeklődő tekintettel figyelte az ismeretlen ifjúkat, de inkább Johannt., Lucyen pedig Natalie szépségét elemezgette, amit persze a lány is észrevett, kicsit zavarba is hozta. Etiennét egy lány sem hagyta figyelmen kívül. Mindannyiukat lenyűgözte tökéletes megjelenése, magabiztossága, és a felszolgálásban való jártassága.
Amikor mindenki bent ült az asztalnál, Robert csendet kért és így folytatta.
-Szeretettel köszöntök mindenkit ezen a kis családi ünnepségen! Szeretnénk, ha mindenki nagyon jól érezné magát! Át is adom a szót Francois barátomnak! - s örült, hogy most már nem ő van a középpontban.
-Köszönöm…-kezdte Francois megköszülve torkát - Azért hívtuk meg kedves vendégeinket, hogy megoszthassuk boldogságunkat.. hogy itt ...és most...mindenki előtt eljegyezzük egymást Suzzal mindörökre - s ekkor a kis aranyszínű dobozkából elővette a karikagyűrűt és Suz ujjára húzta szép lassan, majd egy rubinköves gyűrű követte azt, a lány nagy meglepetésére.
Miután Suz is felhúzta Francois ujjára a karikagyűrűt, egy szenvedélyes csókkal pecsételték meg egymáshoz tartozásukat. A feszült csendet nagy taps és örömkiáltások szakították meg. Ezek után a szülőket köszöntötték nagy puszikkal.
-Drágám, ez egy vagyon volt! Nem érdemlem én ezt meg! - suttogta Francois fülébe.
-Tetszik?
-Nagyon.- mondta hálásan.
-Örülök neki. Akkor sikerült eltalálnom az ízlésedet!- örvendezett.
-Sikerült. Nagyon köszönöm.- csókolta meg még egyszer vőlegényét.
Hamarosan az asztalra került, a friss, gőzölgő tyúkhúsleves is. Nem sokkal később a borjúpörkölt galuskábal, és a hidegtálak. Mindenkinek annyira ízlett a vacsora, teljesen teletömték magukat. Érdeklődtek affelől, hogy ki volt a főszakács. Isabelle tájékoztatta őket, hogy Etiennek köszönhető e finom étkek sora, aki remekül ért az ízek előállításához.
Isabelle és Rosy cukrászati költeményei sem maradtak dicséret nélkül. Az emeletes puncstorta mindenkit elbűvölt és rabul ejtett. A bőséghes és igen ízletes vacsorát Franz Trupet , Francois keresztapja köszönte meg, természetesen Etienne nagy tudását kiemelve, aki büszke volt magára.
A vendégek egy-egy pohár mellett- ki bort, ki cherryt vagy cognacot ivott - elbeszélgettek, csoportokra bomolva. Gréta mama hangja vagy nevetése nagyon sokszor kihallatszott a többiek hangja közül. Összebarátkozott a két idős nagyszülőpár, mintha már ezer éve ismernék egymást.
-Nézzétek csak, milyen boldogok ezek a fiatalok! -mutatott az éppen összebújó fiatal párra.
-Ők szerencsére megtalálták a boldogságot. De sajnos nem mindenkinek adatik meg ilyen könnyen vagy egyáltalán nem..- mondta Paula, Francois nagymamája.
-Ne légy már ilyen pesszimista Paula! Aki vadgesztenyét kapar ki magának, arról csak is maga tehet!- nevetett Gréta.
-Ilyen jópofa öregasszonnyal sem találkoztam még Gréta!
-De még én sem! - folytatta Williem apó.
-Akkor szerencse, hogy találkoztunk! Egy besavanyodott öregasszonynál aligha van csúnyább dolog a világon! Nem igaz?
-Mondassz valamit!- nevetett hangosan Paula.
-Nálatok sem volt csend túl sűrűn! - nevetett Williem Julienre.
-Éjszaka!
A zenészek gondoskodtak a tánc elkezdéséről. Natalie Celestével és Jozephinével beszélgetett, amikor Lucyen Krakett lépett hozzájuk, és felkérte Natot az első táncra. De a lány finoman elutasította azzal az indokkal, hogy már másnak ígérte azt. A fiú csalódottságában Jozephinével vigasztalódott, aki nagyon megörült váratlan sikerének, ráadásul nagyon is szimpatikus volt neki Lucyen. Másodpercek múlva megérkezett a gáláns lovag.
-Hogy hogy így egyedül hölgyeim? - csodálkozott.
-Celeste bemutatom Etiennét - ismertette őket össze.
-Natalie kisasszony bátorkodhatom az első táncot elkérni? - nézett mélyen a lány nagy barna szemébe.
-Igen - mondta nem titkolva örömét.
Celeste pedig hamiskásan mosolygott Natalie ravaszságán.
“Méghogy elígérte!”- gondolta. De nem sokáig kellett egyedül ülnie, mert Johann felfigyelt a szép leányra, s egyenesen feléje tartott.
-Kisasszony, Johann Hawkins - hajolt meg előtte.
-Celeste Trupet- nyújtotta kezét feléje - Francois unokahúga vagyok.
-Én pedig egyik jó barátja. Bár most megharagudtam rá, amiért nem mutatott be a nagyon vonzó unokahúgának - mosolygott rá kedvesen.
A lány zavarban volt,nem tudta mit is válaszoljon erre.
-Felkérhetem egy táncra?- s ők is boldogan vegyültek el a többi táncoló pár között.
Etienne kiválóan tudott táncolni is, így még inkább élvezte Natalie a vele való keringőt.
-Etienne maga kiválóan főz, táncol és még sorolhatnám...Mi az amihez nem ért? - kérdezte Nat tánc közben.
-Köszönöm...De igazán semmihez sem értek...Legfeljebb próbálkozok ehhez is ahhoz is érteni..- nevetett, s boldog volt, hogy a szeretett nőt a karjaiban tarthatja - De tudja-e Natalie, hogy maga is remekül táncol?
-Hát..próbálkozok…- s szemében a szerelem fénye ragyogott.
A harmadik tánc után a fiatalok leültek társalogni. A két újonnan összeismerkedett pár kicsit távolabb foglalt helyet és ott folytattak eszmecserét.
-Figyelitek Jozephinét és Celestét! A két kis szende…- nevetett Suz, kinek keze Francois kezében nyugodott.
-Ki az a két kess fiatalúr? - érdeklődött Liz.
-A barátaim..Most érkeztek a városba, eddig a tanulmányaikat folytatták…
-Te drágám, csak ne nagyon érdeklődj utánuk…- nézett rá Peter.
-Csak nem vagy féltékeny? Különben is már foglaltak!- vágott grimmaszt Liz.
-Etienne mesélnél nekünk a híres hadseregről? Ott voltál, ha jól értesültem, Napóleon mellett!- kérte Christian.
-Szívesen, de a hölgyeket untatnám az efféle dolgokkal - nézett a lányokra, akik közül csak Nataliet érdekelte volna igazán a beszámoló.
-Nem is nekik való...Hagyjuk magukra őket, csevegjenek csak női dolgokról - ajánlotta Christian.
Nataliet bántotta, hogy nem hallja Etienne szavait, s helyette csak a lányok pletykáit kénytelen hallgatni.
-Gyönyörű ez a gyűrű Suz..Jól jártál ezzel a Francoissal - mosolygott a gyűrűt nézve Evelyn.
-Remélem hamarosan Ti is ilyen boldogok lesztek - mondta körültekintve Suz. Nat közbe közbe Etienne heves magyarázkodását, érveléseit nézte…
-Én már azt sem tudom, hogy szerelmes vagyok-e - egyáltalán Peterbe…- mondta félvállról Liz.
-Hogy érted ezt?- néztek rá a többiek.
-Egyszerűen ráuntam...Ne aggyódjatok előbb utóbb vele is tudatni fogom...Azt a délceg fiút ott - nézett Jozephinéék felé - Őt el tudnám képzelni..
-Jaj Liz, hogy mondhatsz ilyet? - nézett rá mérgesen huga.
-Persze, a sógornőjelöltedet félted..Ne aggódj nem csábítom el tőle, hisz ez neki az első fogása, s lehet, hogy nem is lesz neki több…- rosszmájúskodott a kényes Liz.
-Natalie, ez az Etienne úrfi nagyon jóképű! Vagy nem úgy gondolod? - váltott témát Evelyne.
