Könyv 19
-Mit jelentet az előbb az a “nekünk”? Suz csak nem téged is behálózott?- kérdezte Isabelle.
-Nem kellett behálóznia. Saját elhatározásom. Megpróbálok foglalkozni valamivel, és a gyerekeket nagyon szeretem… Persze, csak hogyha bele tetszenek egyezni és hogyha meg is felelek…- szerénykedett Suzy.
Ebben én biztos vagyok - vágta rá Nat.
-Én is. Olyan büszke vagyok rátok!- dicsérte őket édesanyjuk.
-Mit szól ehhez Etienne? Két belevaló egy leányzó, nemigaz?- fordult az igencsak meglepett fiatalemberhez.
-Egy biztos, van okuk a büszkeségre..Natalie kisasszony megérzésem szerint , és azok nem szoktak megcsalni sohasem, a lehető legjobb tanítók egyike lesz hamarosan…- s a kicsit elpiruló lány szemébe nézett hosszasan.
-Egy kicsit eltúlozza Etienne! Én már akkor elégedett leszek, hogyha a második legjobb tanítónő leszek az iskolában!- és elragadó volt, ahogy huncutul a férfira nézett. Aki úgy érezte, hogy menten felkapja és megpörgeti..majd megcsókolja érzéki, piros, telt ajkait..ehelyett csak annyit mondott.
-Kezdetnek az sem lesz rossz teljesítmény!
-Nahát, mikről nem vitatkoznak ezek a fiatalok, még el sem kezdték a munkát és máris a sikerekről beszélnek- szól közbe Rosy - Mit szólnátok hozzá, hogyha én is beszállnék ebbe a versenybe? Egy ilyen öregasszonyt nem alkalmaznának véletlenül?
Mindannyian nevettek.
Délután Suzy a varrónőhöz ment próbára, még Francoist sem engedte be, hogy teljes legyen a meglepetés.
Natalie kint ült a ház mögött felfüggesztett nagy hintán, a hűs diófák árnyékában, de még így is melege volt. Kezében a Tanítási módszerek című oktatókönyv, amit már régóta tanulmányoz. Közben gondolatai el-elkalandoztak Etienne szavain. -”óh, milyen kedves volt, de hiszen ez már majdnem udvarlás”- töprengett magában.”Lehet, hogy tényleg tetszek neki? Nem tudom mit tegyek! Miért álmodom olyan férfiról, aki sohasem lehet az enyém? Óh bárcsak tudnám mit érez irántam! Minden másképp alakulna...Még a fogadalmamat is elfelejteném..Majdcsak megoldódna minden...Vágyom rá...a szavaira...a csókjára..a lelkére ...a testére..”-s ebbe bele is borzongott. Közben a ház hátsó ajtaján kilépett a “herceg”, s egyenesen a szerelmes lány felé tartott. Igazság szerint azért indult felfedező útra, hogy kiszellőztesse az agyát, és közben találkozik a “királykisasszonnyal. És ez igencsak hamar be fog teljesülni.
Látta, hogy a lány el van gondolkozva, s ezt kihasználva, óvatosan mögé lopakodott. Natalie piros tűpöttyös, puffos ujjú ruhájában, mely mély dekoltázsú volt, remekül festett. Felhúzott térddel ült a hintán, s állát rátámasztotta könyvére, s a zöld fű rengetegében szemei megpihentek. Etienne is fess férfiú volt világoskék ingjében és sötétkék pantallójában, ingjének néhány felső gombja begombolatlan maradt, s így izmos felső testének egy része látható volt, ami nagyon izgató is ingerlő tudott lenni egy nő számára. Óvatosan, lélegzetét is visszafojtva nézte hátulról a lányt, szabadon hagyott húsos, gömbölyű vállát, szexis tarkóját, -mivel haját feltűzve viselte - de nem mert sokáig így maradni, nehogy észrevegye Natalie mielőtt akarná, ezért lassan meglendítette a hintát.
Natalie hirtelen hátra nézett, s egy kis sikoly hagyta el ajkait.
-Jaj, de megijesztett Etienne! Hogy került ide ilyen észrevétlenül? - kérdezte ijedten, s közben arra gondolt, hogy milyen nagy szerencse, hogy nem láthatnak az ember gondolatai közé.
-Nem akartam megijeszteni Natalie. Bocsásson meg nekem kérem! Nem bírtam ellenállni a csábításnak, hogy meg ne hintáztassam magát!- vágott bűnbánó arcot, amely különösen jól állt neki.
-Nem haragszom...De máskor szóljon előre, hogyha meg akar ijeszteni!- nevetett a barna leány.
-Rendben, csak akkor nem lesz benne semmi izgalom! Mit olvas? Valami titkos szerelmes könyv?
-Nem, nem szerelmes könyv, bár nagyon szeretem az érzelmes könyveket. Ez amolyan oktató-tankönyv, Tanítási módszerek a címe- mutatta meg a könyv borítóját - Ezt tanulmányozom már egy pár napja. Másképp nem leszek élvonalban!
-Leülhetek ide maga mellé Natalie? Vagy ez provokáló?- kérdezte.
-Nyugodtan foglaljon helyet, hogyha megfelel a társaságom!- invitálta kedvesen. “Talán fél a lányoktól? Nem gondolnám ezt Róla!”- gondolta.
Etienne leült a hinta szélére, így nem voltak egymáshoz feltűnően közel. Ez mindkettejüknek előnyös volt, mert így a kölcsönös vonzalmukat titkolni tudták, nem jöttek olyan hamar zavarba.
-Megnézhetném egy kicsit a könyvét?
-Tessék. Ön is tanítani akar, Etienne?- nyújtotta oda a zöld könyvecskét.
-Sose lehet tudni- nevetett- De egyenlőre még nincs tervemben!- nézett a lányra, majd belelapozott a könyvbe.
-Nahát ez igazán érdekes! A pszichológia mindig is érdekelt.
“Legyünk határozottak tanítványainkkal szemben, ami nem jár együtt a megközelíthetetlenséggel, távolságtartással. Különben nem lesznek bizalommal irántunk és a félelemmel , szorongással teli gyermek nem tud képességeinek megfelelően produkálni…”-olvasta Etienne.
-Igen, ez így van..Egyik osztálytársnőm is ebben szenvedett...túlságosan félt a tanárunktól..remélem azóta már kiheverte a sokkot…
-És maga Natalie, nem félt a tanáraitól vagy bármi mástól?
-Nem különösebben. Nem jellemző rám..szerencsére..- válaszolta, de tudta, hogy ez nem teljesen igaz, mert a jövőtől igenis fél, egyszerűen erősnek akart látszani a meghódítandó férfi előtt.
-Ez igen. A hölgyek általában hamar megijednek, védelemre szorulnak...Emlékszem arra a kislányra, aki nem messze lakott tőlünk, és együtt játszottunk az utcán néhány barátommal..És egy óriáspókkal megijesztették Őt..Nem is jött oda többet hozzánk, pedig kedves kislány volt..Nem tudtam megvédeni, mert én sem tudtam a pókról..- mosolyodott el a régi emlékén.
-A szándék a fontos..És ezt nem mondta el annak a kislánynak?
-Nem adott rá alkalmat...Nagyívben került minket..De meg is értem..Azóta pedig már férjhez ment..
-Maga szerint szigorú leszek a diákjaimhoz?- tért vissza a témához Nat.
-Szerintem eleinte engedékeny lesz, de később megtalálja az arany középutat...Tudni fogja, hogy hol a határ az engedékenység és a szigorúság között.. ezért is fogják majd annyira szeretni a tanítványai..Majd jussak eszébe Natalie..Én jó emberismerő vagyok---nézett rá pajkos szemmel.
-Köszönöm..Remélem igaza lesz..-nevetett Nat, és még jobban vonzódott a férfihez, aki nemcsak nagyon helyes volt, hanem okos is, aki a pszichológiához is értett.
-Sok barátja van bizonyára, innen az emberismerete…- állapította meg Nat.
Etienne maga mellé tette a könyvet és hol a lányra, hol a körülöttük lévő apró, színes virágokra nézett nagy, fekete szemeivel.
-Nem panaszkodhatom, mert sok barátom volt és van is..Mielőtt bevonultam, nagy társasági életet éltem. Bál bált követett. És tudja Natalie felszínes volt az egész..csupa csillogás, mosoly, de az álarc mögött egészen már emberek lakoztak...önzőek, megbízhatatlanok, csak később jöttem rá, hogy nem a barátaim..Az igazi barátaimat a hadseregben találtam meg, sajnos sokuk már nem él..Ott igazán egymásra vagyunk szorulva..Barátok nélkül nagyon nehéz lenne, nem is lehetne túlélni a harcokat……….Most maga következik Natalie!-nézett kérdően a lányra, aki odaadóan hallgatta őt, és sajnálta, hogy abbahagyta a mesélést.
-Igen, nagyon jó érzés az, amikor tudja az ember, hogy számíthat valakire, vagy valakikre...És nekem Suzy az igazi barátnőm..és az is marad örökre..De ez már csak természetes..Amikor idekerült hozzánk, cseppet sem voltam rá féltékeny vagy irígy..egyből elfogadtam testvéremnek..Általában ilyen helyzetben ellenségesek szoktak lenni a gyerekek..Nem így gondolja Etienne?
-De bizony. Ez is pszichés tünet...ami idővel elmúlik, de a szülőkön múlik, hogy előbb vagy utúbb. Magának nagyon nagy szíve van Natalie!- dicsértte meg szemtől szembe.
A lány e szavak hallatán kicsit elpirult és alig tudott megszólalni a boldogságtól.
-Óh, hiszen nem is ismer..Különben tudok én kegyetlen is lenni, hogyha kell!- mondta felszegett fejjel.
-Azt nem hiszem…- nevetett a fiú.
-Remélem nem is fog erről az oldalamról megismerni- mosolygott, és folytatta a mesélést- Visszatérve a barátságra az Intézetben nekem is csak felszínes barátnőim voltak, akik a tanárok előtt megjátszották a “jó kislányt, mögöttük pedig...csúnya pletykákat költöttek..enyhébb esetben…
-Például?- érdeklődött Etienne.
-Például...A legnagyobb botrány akkor volt, amikor az egyik nagyokos egy szerelmes levelet írt Mr. Fouche nevében, és azt a felesége keze ügyébe helyezte el ügyesen...Ráadásul az egészben az volt a mulatságos, hogy a tanár úr valóban nagyon kedvelte Mademoiselle Brigittét…
-Ez óriási!- nevetett nagyon Etienne.
-Azt mondja? Látta volna csak az arcukat, amikor kiderült, hogy tréfa az egész...Az egész lánycsapat megbűnhődött érte...egy hónapig nem kaptunk húst, továbbá kimenőt sem...Nem árultuk el a szervezőket, rendesek voltunk...Na meg Madame Fouche megérdemelte ezt a kis közjátékot..- nevetett Nat.
-Ugye megérte azt a kis büntetést? Nagyon tetszik...A lányok képzelő ereje határtalan, hogyha a csíntalanságról van szó. Ugye nem haragudott meg ezért?
-Nem, mert igaza van..- vallotta be.
-A férfi barátságokat direkt hagyta ki Natalie?- kérdezte hirtelenjében a kiváncsi fiú.
Nataliet váratlanul érte ez a bizalmas kérdés.
-Maga sem mesélt a szíve hölgyeiről? Vagy csak én nem hallottam jól? - kérdezte elhárítva magáról a figyelmet.
-Melyen ravasz maga Natalie…- mosolyodott el titokzatosan a szép fiú- Rendben van, ha már így érdekli a magánéletem! Nem igazán szeretek a múltamban vájkálni-komorodott el.
Natalie szívén, mintha villám hasított volna keresztül, s ez arcán is tükröződött, szerencsére Etienne nem nézett ár ekkor.
“Biztosan nagyot csalódott, még most is azt a lányt szereti!”- gondolta fájdalmasan.
