Könyv 23

-Tudod, magam sem tudom mit érzek iránta...Küzdök ellene, hogy ne legyek szerelmes..De ezt te nem értheted- mondta egy pontra szegezve tekintetét.

-Ez tényleg magas nekem. Miért akarsz Te a szerelem ellen küzdeni, amikor nem is lehet? Márpedig ahogy én láttam Te is tetszel neki...bizony..- kacsintott rá Suz.

-Nem akarok csalódást...Egy - két hónap nekem kevés.- mondta szomorúan a szerelmes leányzó.

-Ugyan már ne légy ilyen illúzióromboló!- veregette meg a vállát - A szerelem sok mindenre képes. Mindent legyőz! Lehet, hogy elvisz Téged is. De ezt nem akarom.- tette gyorsan hozzá.

Natalie elnevette magát.

-Suzy, Suzy miket ki nem találsz! Na dolgozzunk, mert soha nem leszünk készen!- kezdte a porolást az ebédlő szekrényen.

“” Bár igaza lenne! Vigyáznom kell, nehogy észrevegye, hogy tetszik nekem. Neki kell kezdeményeznie..Meg kell hódítania….És ha ezt nem teszi meg..Akkor Madame Hamilton leszek, ahogyan azt elterveztem” -töprengett.

-Majd kialakul meglátod! Na de melyen színű legyen az az anyag?

-Lehetne világokék, vagy halványlila...de szerintem a legszebb a fehér lenne…- ajánlotta Nat.

-Komolyan mondod? Én is arra gondoltam!- örvendezett Suz.

-Mire gondoltál Te?- lépett hozzájuk Isabelle. A lányok kissé meglepődtek.

-A ruhámról beszéltünk Isabelle néni. Arra döntöttünk, hogy fehér lesz!- mondta boldogan.

-Óh, az nagyon szép lesz. Igazi menyasszony leszel!- nevetett Isabelle.

-Remélem is!- vágta rá Suz.

-Délután akkor el is intézzük, hogyha nem jön közbe semmi. Most viszik a marhákat, ugye tudjátok? - mondta ez utóbbit szomorúan.

-Igen, mami. De ne légy szomorú, majd meglátod, hogy minden rendbe jön - vigasztalta édasanyját.

Az ebédnél Robert mesélt a szállításról, hogy minden a legnagyobb rendben zajlott le, és hogy a pénzügyi dolgokat délután intézik. Ekkor hozakodott elő Isabelle az ő programjukkal, aminek nagyon örült a családfő.

Natalie és Etienne csendes hallgatásba burkolóztak, tekintetük is csak egyszer találkozott- de az hosszú perceknek tűnt mindkettőjük számára - mindketten érezték a forróságot, és nem csak azt, ami az éghajlatnak volt köszönhető, hanem ami a szívükből áradt.

-Bizony Etienne a jövő héten egy boldog családi eseménybe fog belecsöppenni, reméljük nem fogja megbánni!- jegyezte meg később Rob.

-Sőt, nagyon örülök neki. - Suzyra pillantott - Gratulálok Mademoiselle. És még egyszer gratulálok Neked is Francois.

-Köszönjük.- mondták szinte egyszerre a fiatalok.

-Nyugodtan hívjon Suzannénak, Etienne - kérte kedvesen a lány.

Megragadva alkalmat Natalie is megszólalt.

-És hogyha nem esik nehezére Etienne, akkor engemet is szólítson csak Natalienak!

-Igazán köszönöm a bizalmukat - mosolyodott ellenállhatatlanul - Kedves Natalie és Suzanne - de az a szép mosoly inkább Natalienak szólt.

Ebéd után hamarosan el is ment otthonról a Caroles család. Amúg Robert a pénzügyeket intézte Francois kíséretében, addig a hölgyek a selymek, szaténok, és mindenféle csodás anyag bűvöletébe estek.

Rosy és Etienne pedig a kis fehér padon a nyári hőség elől menekülve kellemesen elbeszélgettek. Rosy a régi szép időkről, az idekerüléséről beszélt, valamint arról, hogy milyen hálás Caroleséknak.

Majd Suzy szomorú történetéről is mesélt, aztán pedig a két lány igen jó testvéri kapcsolatát ecsetelte. És a fiút minden érdekelte, ami Carolesékkal kapcsolatos volt. Ő is mesélt a saját gyermekkoráról, a kicsapongó életéről - ezt azért tette, hogy legalább Rosy mami tudja meg az igazságot, és ezen kapcsolatok jelentéktelen voltát- majd a hadbavonulásáról mondott néhány szót. Már nem tűzött oly magasból a Nap, amikor Rosy felszisszent.

-Hűha, jól eltelt ám az idő Etienne! Valamit főzni kellene, mire hazaérkezik a familia!

-Én nagyon szívesen segítenék Rosy mama! Van a közelben folyó?- kérdezte fellelkesülve.

-Csak nem horgászni akar Etienne?- nevetett Rosy.

-De igen. Ugye szeretik a halat?

-Hát hogyne szeretnénk. Ha tényleg komolyan gondolta Etienne, akkor a Canálist ajánlanám. Itt van a kiserdő mögött mindjárt…-mutatta kezével az irányt.

-Remélem sikerrel jogok járni! - bizakodott Etienne. Rosy pedig különös tekintettel bámult az igen rokonszenves fiatalember után.

“Etienne, Te nagyon megtetszettél nekem! De vajon hagyod-e, hogy a mi kis báránykánk is megismerjen?”- s jókedvűen indult a ház felé.

Etienne gyorsan összeeszkábált egy horgászbotot, majd az egyik pejt felnyergelt és a virágos réten át elvágtatott.

Pár órával később már a konyhában készítették a finom halétket.

-Kivételes egyéniség maga Etienne! Örülök, hogy idevetette hozzánk a sors! - dicsérte meg krumpli hámozás közben.

-Ne hozzon zavarba Rosy mama! - nézett rá pajkosan - Nagyon sok férfi fud ám főzni, ez nem olyan kivételes tulajdonság!

-Na ne szerénykedjen nekem! Az én megérzéseim sohasem csalnak meg...Hol tanult meg főzni?

-Már kamaszkorom óta érdekel a konyhaművészet...És nagy szerencsémre egy igen nagy szakértelmű, széles látókörű szakács dolgozott nálunk. Tőle lestem el az alapvető fortélyokat...egyszóval tőle tanultam meg főzni…

-A szülei nem csodálkoztak? Miért nem szakácsnak tanult akkor?- érdeklődött Ros.

-Akkor már a kereskedelmi iskolába jártam..és különben is ez inkább csak hobby..Inkább édesanyám értékelte ez irányú érdeklődésemet...No persze édesapám is megdicsért egy-egy jól sikerült menü elkészítéséért..- emlékezett vissza Etienne a régi szép időkre.

Carolesék jókedvűen , nagy beszéd közepette léptek be a házba. Rosy és Etienne egyszerre néztek ki a konyhaajtó mögül, köténnyel a derekukon. Mindenki nevetett, ugyanakkor nagyon csodálkoztak is a szokatlan képen.

-Micsoda illatok!- szippantott a levegőbe a ház asszonya. - Csak nem maga is főz Etienne? - kérdezte, pedig már tudta a választ.

-Rosy mami volt olyan kedves, hogy felfogadott segédjének…- nevetett Etienne, Rosyra pillantva.

-Méghogy segédnek?! -háborodott fel az öreghölgy - Úgy érzem magam mellette, mintha most léptem volna le a falvédőről, pedig annak már jó pár éve!- s elnevette magát. A többiek is nevettek.

-És honnan a hal? Mert ugye az fő? - kérdezte Rob.

-Igen. Innen a Canálistól hoztam. Utólagos engedelmével kilovagoltam az egyik paripával, nem kis örömömre.- vallotta be bűnét Etienne.