Könyv 24

-Óh...Nem. Csak vicceltem, úgy látszik ma ilyen kedvemben vagyok...De azt megmondhatom, hogy én inkább csak így távolból tisztelem.. A harcok, az öldöklések valahogy mindig hidegen hagytak..ilyen vagyok..Talán ezt is meg lehet érteni..- húzta meg ujjperceit, amik mostanában fájtak neki.

-Hogyne. Az öldöklés nagyon borzalmas dolog...És értelmetlennek is tűnik...És az a szomorú benne, hogy hozzá lehet szokni...Egy idő után az ember úgy viselkedik, mint egy gépezet...Csak egy dolog hajtja a parancs és az, hogy győzni kell. Most biztosan nagyon fásultnak hisznek. Talán az is vagyok már...És a győzelem mellett ott vannak a rémálmok, melyek minden katonát üldöznek...Talán ez a büntetés…- elmélkedett a meggyőződéses katona.

-Reméljük, most messze minden csatazajtól nagyon szépeket fog álmodni…-mosolyodott rá Isabelle.- Biztosan nagyon fáradt már!

-Azt hiszem nem lesz nehéz elaludnom! - mondta, de belül tudta, hogy ez korántsem lesz igaz.

Megköszönte még egyszer a finom vacsorát és távozni készült.

-Köszönjük, hogy mesélt a nagy Napóleonról...De az én kíváncsiságomat egyáltalán nem elégítette ki..- mondta Natalie bájosan elmosolyodva, visszanyerve régi énjét, mert a férfi már cseppet sem tűnt neki olyan megközelíthetetlennek, mint azt délután gondolta.

-Ennek igazázn örülök. Csak az a kérdés, hogy most folytassam, vagy ráér holnap is!? - nézett fekete szemeivel a lányra.

-Ráér holnap is - nevetett Nat.

Később az ágyában a szép idegenről ábrándozott.

“Etienne Depardeu, miért kellett neked ide jönnöd? - tűnődött. -Lehet, hogy Te fogsz engemet megmenteni a boldogtalanságtól? Nem. Ez lehetetlen. Nekem nem szabad belészeretnem. Nekem muszáj… De hiszen már is szeretem...Már azt sem tudom mit akarok…”- s elmosolyodott.

A vendégszobában Etienne az ágyán ült, s a nyitott ablakon át a teliholdat nézte.

“Nem lett volna szabad idejönnöm! De most már késő, nem futamodhatok meg. Végig kell csinálnom, legyen bármilyen nehéz...Csak ez a lány ne volna ilyen szép.. és csinos..és okos...Miért tiltottak el tőle? Óh, miért? Nem érdemlek ekkora büntetést a múltamért…

Túl sok női szivet törtem össze, s akit igazán szeretnék, akire vigyáznék egész életemben, akiért mindent megtennék, az nem lehet az enyém! Natalie! Mit tettél velem, nem ismerek magamra!”

8.----------

Másnap délelőtt Etienne, Robert dolgozó szobájában a könyvelés rejtelmeibe vetette magát. Robert elmondott neki néhány fontosabb dolgot, mit hol talál meg, s hogyha nem ért valamit, akkor csak szóljon neki.

Etienne hamarosan rájött, hogy a kiadás és bevétel között igen sok az eltérés, a kiadás javára.

-”Hű, ezt nem is gondoltam, hogy ilyen rosszul áll a szénájuk! Roberten nem vettem észre különösebb aggodalmat, vagy csak eltitkolja?” - töprengett el.

A következő pillanatban már Natalie nagy, barna szeméről, édes kis piros ajkáról ábrándozott.

“Kinek szánnak szépséges Natalie? Biztosan egy pénzes papa elkényeztetett fiacskájának!- mérgelődött - Csak legalább nagyon boldog légy vele.. Ez a legfontosabb”

Gondolataiból Rob és Francois zökkentették ki.

-Hogy halad Etienne a kiigazodásban? Nem számolt ilyen kuszaságra igaz? Bemutatom Francois Harway urat, Suzy vőlegénye lesz hamarosan, de ezt el is felejtettük mondani ezidáig. Francois, Etienne Depardeu Párizsból, egyenesen Napóleon mellől!- mutatta be Robert egymásnak a két fiatalembert jókedvűen.

Akik láthatóan szimpatikusak lettek egymásnak.

-Etienne, most szállítják el a marhaállományt, jöjjön legyen jelen, s a papírokat is segíthet megírni - invitálta.

-Nem is tudtam, hogy eladja a marháit?- csodálkozott a fiú.

-Amint látja a könyvelésből is, sajnos egyhamar a csőd szélén találnánk magunkat - sóhajtott nagyot - De még így sem biztos, hogy ki tudunk belőle mászni..Vagy csak nagyon nagy áldozatok árán...A lovakat is jócskán meg fogom ritkítani..

Francois is nagyon komoly és szomorú volt, hiszen nem régen tudta meg a súlyos problémákat.

-Ennyire komoly lenne a helyzet?- kérdezte Etienne.

Robert némán bólintott.

-Nem értem, hogyan történhetett ez meg Mr. Caroles? - hitetlenkedett még mindig Francois.

-Én sem nagyon értem fiam… A kölcsönöket nem lett volna szabad felvennem, akkor talán nem fajulnak idáig a dolgok...Más profilra kellett volna váltanom..mondjuk növénytermesztésre… De már mondtam, hogy hívjál bátran Robertnek…

-Igen Robert. De én akkor is nehezen fogom ezt fel!- válaszolta.

-És miből tervezi a finanszírozását a növénytermesztésnek? A kölcsön nem a legjobb megoldás, a tapasztalatok szerint…- érdeklődött Etienne.

-Hallgatom az ötleteit!- nézett fürkészve a fiatalemberre.

-Nem, nem azért mondtam… Nekem sajnos nincsenek ötleteim..Elég nehéz időket élünk. Talán a birtokhoz tartozó erdőséget lehetne ritkítani...de ez sem jelentős forrás..Vagy meg lehetne próbálni a most oly divatos selyemhernyó tenyésztést…- mosolyodott el Etienne.

-Micsoda? Ezt viccnek szánta? - hunyorított Robert.

-Igen. De valóban mostanában eléggé elterjedőben van, mégpedig erre felé. Marseilles körül van egy telep. Egész jól megy nekik...De közelebbit nem tudok felőle..Azt sem, hogy a selymet, vagy a hernyót hasznosítják…-tárta szét karjait tétován.

-Én a magam részéről nem nagyon támogatom az ötletet. De szerintem a család töbi tagja sem nagyon örvendezne a hernyók láttán…- jegyezte meg viszolyogva Francois.

-Abban én is biztos vagyok!- nevetett Rob - Na menjünk, mert mindjárt itt lesznek a szállítók! Majd lesz még idő gondolkozni a jövőn! - invitálta őket, de közben a lelkében cseppet sem volt nyugalom.

Ez alatt a család női tagjai a házban sürgölődtek. Délutánra tervezték , hogy Suz eljegyzésére a ruhaanyagot megveszik, s a varrónőhöz elviszik. Bár a szerény lány azt mondta, hogy neki nem is kell új ruha, elég hogyha egy régebbit átalakítanak, de megnyugtatták, hogy emiatt már csak nem mennek tönkre, az eljegyzésén egy csodás ruhában fog tündökölni.

-Milyen színű legyen szerinted?- kérdezte porolgatás közben.

-Tessék Suz? Bocsáss meg nem értettem!- ocsúdott fel Natalie merengéséből.

-Hát persze, hogy nem értetted! Hiszen elábrándoztál! És én sejtem, hogy kin!- nevetett.

-Azt mondod?- nevetett Nat is.

Suz közelebb lépett hozzá, s úgy suttogta, nehogy meghallja valaki.

-Tudom, hogy megtetszett neked az az Etienne...Ne is titkold...Én megértelek teljes mértékben. De szerintem mindenki észre fogja venni rajtad, hiszen én sem tudtam eltitkolni. nem is lehet…- mosolygott kedvesen Suzy.