Könyv 26
Megbeszélték viszont, hogy két hét múlva megtartják az eljegyzést családjuk és szűkebb baráti körben.
Szó esett még arról is, hogy hogyan képzelik el a jövőjüket a fiatalok, de határozott elképzelésük még nemigen volt. Carolesék felajánlották nekik, hogy a birtokon mindig van számukra hely és foglalatosság is akad, bár most még elég bizonytalannak tűnt minden.
Egyedül Natalie volt benne, biztos, hogyha hozzámegy Frank Hamiltonhoz- márpedig hozzámegy- minden gondja megoldódik a családnak.
7.----------------
Igen fülledt júliusi délután volt, amikor Etienne végre megérkezett a Caroles birtokra. Két nagy bőrönddel a kezében indult el kissé tétovázva a ház felé. Fehér ingjén, világos nyári nadrágján nem látszott a z út pora, viszont a hollófekete haj, és szem szinte mágnesként vonzotta a tekinteteket, hiszen még ez útja során is akadt neki bizalmaskodni vágyó hölgytársasága. A lába egész szépen rendbejött, egy-két kisebb szúródást leszámítva.
“Így várnak engemet? Sehol senki! Így látszik nem félnek ezek a csavargóktól sem..Habár itt még ettől sem kell tartani...Olyan elszigetelt egy vidék...És nem is olyan rossz…!” -nézelődött körbe-körbe.
És ekkor tűnt elő egy ötvenes éveinek közepén járó, őszülő férfi.
-Segíthetek valamiben Monserur…- szólította meg az idegent Robert.
-Etienne Depardeu- nyújtott kezet a fiú, akit meglepett a váratlan kérdés. - Robert Caroleshoz van szerencsém?
-Igen. Üdvözlöm Mr. Depardeu. Már vártuk magát. Nehezen talált ide?
-Nem. Viszonylag hamar rátévedtünk az idevezető útra! - nevetett Etienne - Örvendek Mr. Caroles , apámtól már sokat hallottam Önről és kedves családjáról - hízelgett, pedig nem is mondott teljesen igazat.
-Ó, igazán?- örült meg Rob - Én viszont nem sokat tudok magáról. Még azt is elfelejtettem, hogy a hadseregben szolgál...Úgy látom, már szépen rendbejött a lába…- nézett oda.
-Igen Hála Istennek, már csak a frontokra kell odafigyelni, mármint az időjárási frontokra- nevetett - Állítólag arra érzékeny lesz..
-Igen. Én is hallottam róla. De azért a másik front sem veszélytelen…-mondta figyelmeztetve Robert.
-Igen...igen. Csakhogy azt már megszoktam...az életem részese lett...Bizonyára írta apám akkoriban, hogy mennyire ellenezte…
-Igen, azt hiszem emlékszem…- húzta össze szemöldökét Rob - És be kell vallanom, hogy nem igen találkoztam még ily elszántsággal, ilyen erős meggyőződéssel.. Majd bizonyára fog nekünk mesélni Napóleonról és Párizsról, mert mi itten eléggé le vagyunk maradva a történtekről.
-természetesen Mr. Caroles. Meg sem tudnám állni, hogy ne beszéljek róla…
-Hívjon nyugodtan Robertnek. És ha megengedi én pedig Etiennek. Így könnyebb.- ajánlkozott az idősebb.- És most pedig bizonyára jót fog tenni egy kis fürdés!- és az egyik bőröndöt felvette.
-Hagyja csak Robert. Nem olyan nehéz az, elbírom - jött kicsit zavarba.
-Én nem cipekedni hívtam ide, hanem könyvelni! - nézett rá derűsen - Remélem nem haragudott rám ezért!
-Nem. Sőt örülök neki. Legalább betekintést nyerek egy igazi gazdaság életébe és akkor még apám régi barátját is megismerhetem és a kedves családját is- nézett az ajtó felé.
-Hát sajnos a gazdaság az cseppet sem irígylendő...na de majd erről később..Most viszont szeretnék kérni magától valamit!- állt meg kicsit.
-Nem sok mindent hoztam magammal. De azért mondja Robert! - nevetett Etienne.
-Nem...ennél prózaibb a dolog. - lett hirtelen komoly Rob - Arról lenne szó, hogy ...kicsit kínos ez nekem..
-Mégis mivel kapcsolatban?- kérdezte Etienne.
-Inkább kivel...Natalieval a lányommal. Etienne értetlenül nézett rá.
-Arra….kérném… hogy hagyja őt békén...Tudja, nem akarom megsérteni a világért sem, de hallottam, hogy…
-Azt, hogy sok nővel álltam kapcsolatban?- kérdezte kissé kimérten a szép fiú.
-Pontosan. Natalie még gyerek, nem szeretném, hogyha csalódás érné…- szólalt meg az apa.
-Értem.- nézett Etienne a távolba. “Mondhatom szépen le vagyok írva…Most már csak abban reménykedhetem, hogy a kicsi leánya egy rút kiskacsa..”-gondolkodott magában.
-Megért engem egy kicsit Etienne?- kérdezte komolyan az őszülő férfi.
-Talán...Azt hiszem…- válaszolta másodpercekkel később a megbántott fiatalember.
-Akkor remélem nincs harag…- könnyebbült meg Robert- Fárasztó volt az útja? - indultak tovább témát váltva.
-Nem elviselhető volt- válaszolta gépiesen, s közben agya, mint az elromlott vekker, olyan tompa lett. “Az egykori bűneim, íme most megbosszulták magukat. Drága jó édesapám, mit tettél velem?- s egy kicsit bosszús volt rá, amiért elárulta őt annak idején, vagy csak inkább elpanaszolta link életű fiával kapcsolatos gondjait. Most már teljesen mindegy. Tudta, hogy magyarázkodásának semmi értelme sem lenne, no és persze volt is benne annyi büszkeség, hogy megbántottságát ne mutassa ki.
“A lány cseppet sem érdekel! Párizsban azt kapom meg akit csak akarok!”- szegte fel szép fejét.
A két asszony a nappaliban igencsak meglepődött, amikor Robert mellett egy igen helyes fiatalember állt.
-Bemutatom nektek Etienne Depardeut- fordult hozzájuk.
-Etienne! A feleségem, Isabelle. És Rosa Xavie, azaz Rosy, a család pótnagyija.
-Nagyon örvendek Mr. Depardeu- nyújtott kezet Isabelle lenyűgözve a fiatalember megjelenésétől.
-Én is nagyon örvendek Madame Caroles- s közben leheletnyi csókot adott keze fejére. -Maga sokkal szebb, mint ahogyan azt mondják!- bókolt a fiú, hogy legalább a mamánál vágódjon be, ha már a papa ilyen előítélettel viseltetik iránta.
-Ezt hogy értsem Etienne? Ugye szólíthatom így? - kérdezte csodálkozva az asszony.
-Megtisztelne - hajtotta meg magát- Édesapám és édesanyám kérték, hogy adjam át szívélyes üdvözletüket. És édesapám külön megkért, hogy idézem:
“Annak a gyönyörű asszonynak helyettem is udvarolj!”- idézte a fiatalember édesapja szavait.
-Ez a Peter semmit sem változott- csóválta a fejét Robert, de szíve mélyén nagyon büszke volt.
-Teljesen zavarba hoz Etienne. Nem vagyok hozzászokva az ilyen szép bókokhoz..- pislogott hosszú szempilláival a még mindig vonzó asszony.
-Ez nagyon szomorú - sajnálkozott.
-Szólítson csak nyugodtan Rosy mamának , ezt már nagyon megszerettem…- nevetett Rosy, miközben Etienne az ő kacsóit is megcsókolta. Már első látásra neki is nagyon szimpatikus lett ez az elegáns, intelligens, kiváló modorú fiatalember.
