Könyv 27
meg a női szíveket, hanem ami ezek mögött rejtőzött, a magas intelligencia és a felfokozott érzékiség. Egy lányt szeretett igazán, de az elhagyta őt. S mintegy gyógyírként vagy bosszúból is talán az olcsó kis élvezeteket, üres kapcsolatokat kergetett. Élvezte sikereit, hatalmát a nők fölött, de egy idő után úgy érezte, kiégett. Értelmet keresett életének, s meg is találta azt.
Etienne nemcsak apjára nézve, hanem a titokzatos leány miatt is úgy gondolta, hogy elvállalja a munkát. A vacsoránál, amikor együtt volt a család, be is jelentette döntését.
-Arra döntöttem, hogy elutazok Carcassonnéba, tartalmasan töltöm el a szabadságomat.Egy hét múlva talán már indulhatok is. Madame Depardeu, Hanna szeme felcsillant.
-Okosan döntöttél kisfiam! Jót fog neked tenni ez a kis kirándulás, majd meglátod! - simogatta meg a nagyfia fejét. Édesapja is helyeselt, s megnyugvás töltötte el, amit már rég érzett.
-akkor én megírom nekik, hogy mihelyst tudsz, utazol!
6.-----------------
Natalie úgy döntöt azon a keserű éjszakán, hogy megőrzi titkát, nem akart szüleinek még nagyobb fájdalmat okozni. Egy dolog vigasztalta, hogy tanítani fog, ez az álma legalább teljesül. Leendő öreg, gonosz férjére pedig még nem akart gondolni, egy kis időt adott magának, hogy felkészüljön, s utána bejelenti megmásíthatatlan döntését. Nem volt sziporkázó hangulatában az elkövetkezendő napokban, de viszonylag sikerült álcáznia fájdalmát. Suzynak azért feltűnt, mivel ő annyira boldog volt, s fájt neki barátnőjét letörtnek látni.
-Nat, az utóbbi napokban nem vagy valami jókedvű, mi a baj?
-Kicsit fáj a fejem. Semmi bajom, hidd el!- nevetett- De Te viszont valóban eltitkolsz valamit. Engem nem csapsz be!
-Hát nem is tudnálak!- titokzatosan közelebb hajolt Nathoz- Képzeld el megkérte a kezemet!
-Nahát!- csodálkozott el Natalie - Ez aztán a meglepetés! Ez a Francois bátrabb, mint hittem- nevetett jóízűen.
-Azt meg sem kérdezed, hogy mit válaszoltam?
Natalie nevetett. - Azt hiszem, hogy sejtem. Gratulálok Suz, nagyon örülök!- ölelte meg a szőke leányt, akinek haja feltűzve volt, mint általában mostanában, talán Francois kedvéért.
-Köszönöm, hugi. Remélem hamarosan találunk neked is egy magas, helyes fiatalurat, egy olyat, mint Francois, de sajnos olyan nincs több!
Nat e szavakat hallva hirtelen elszomorodott, de aztán ő is hangosan nevetett Suzyvel.
Az ebédnél Robert elújságolta a jó hírt.
-Hamarosan egy fiatalember fog hozzánk látogatni, egyik barátom fia, aki a könyvelést fogja rendbeszedni.
-Ki az drágám? - érdeklődött felesége.
-Peter Depardeu fia, Etienne. Biztosan emlékszel rájuk. Párizsban sokat voltunk együtt. Szép, gondtalan évek...De szép is volt...Ma már minden más...Mi sem vagyunk a régiek…- mélázott el Rob.
-Sok barátodra emlékszem, de ő nem ugrik be…- rázta a fejét Isabelle.
-Azért is nem szóltam, mert nem is nagyon bíztam benne, hogy elfogadja az ajánlatomat. Véletlen, hogy el tud jönni, ugyanis a hadseregben szolgál...De most betegszabadságon van, megsebesült a lába…
-Óh, ilyen hazafi? Nagyon lelkes lehet! - s a lányokra sandított.
A két lány, aki eddig feszülten figyelt, egymásra mosolygott, mindketten egyre gondoltak, a délelőtti beszélgetésre. De aztán Natalienak összeszorult a szíve, ha arra gondolt, hogy neki nem szabad szerelmesnek lenni, a boldogság csak álom maradhat számára.
Szombat délután Francois sötét öltönyének zsebében kis virág díszlett. Kezében pedig egy nagy csokor krizantin és még három szál rózsa, Natalie kivételével senki sem sejtette, hogy milyen fontos esemény fog történni itt. Ezért aztán a csodálkozás kiült az arcokra.
-Hűha! Itt most igen komoly dolog készülődik - nézett Isabelle családja felé, Suz már nem hallhatta, mert a vendég elé sietett.
-Fogadjunk, hogy te tudtál róla?- nézett a lányára.
-És eltitkoltátok, hogy ennyire komoly a dolog...Megálljatok csak!- csóválta a fejét Robert.
-Én...én…-hebegett Nat.--Én megmondtam…
-Szép jó estét mindenkinek! -köszönt Francois.
-Szép jó estét neked is fiam!- üdvözölte a családfő, kicsit megilletődve, majd humorosan folytatta- Milyen ünnepről feledkeztünk meg? Névnap...születésnap nincs…- nézett körbe.
-Valóban nincs. Egészén más dologról van szó…- nyelt egyet Francois, s megszorította mellette álló kedvese kezét.
-Arról, hogy Suz és én szeretjük egymást..És ez nem mmúló szeszély… Ezért tisztelettel megkérem lányuk Suzanne Parpau kezét!
Isabelle csipkekendőjét szeméhez emelte. Egy pillanatig néma csend volt. Talán a kis tízéves vézna, szomorú kis Suz juott az eszükbe, aki most ragyogott a boldogságtól, de valójában ugyanaz a kisleány volt még mindig, vagy csak ők látták annak. Rob megköszörülte a torkát.
-Nem hittük, ogy ez a pillanat ilyen hamar el fog jönni...Ha már így egymásra találtatok, kívánjuk, hogy legyetek nagyon boldogok...De ígérjétek meg, hogy a jövőben hagytok nekünk időt a felkészülésre, hogy lépést tartsunk a fejleményekkel!
-Megígérjük!- mondták szinte egyszerre a a fiatalok.
Ezután Francois átadta a szép virágokat, majd Robert atyai áldását adta rájuk.
Vacsora után meséltek Suzy gyermekkoráról, arról, hogy a két lány milyen jól kijött egymással, és ez szerencsére nem is változott meg. Natalie nem akart a jövőre gondolni, ezért, hogyha rá terelődött a szó, inkább Francoist kérte meg, hogy meséljen magáról.
Édesanyjának fel is tűnt, hogy nem akar magáról beszélni a lánya, hogy inkább másra tereli a szót, pedig ez nem volt jellemző rá. Keresztül hasított agyán a gondolat, hogy talán megsejtette, vagy meghallotta azt a szörnyűséget, ami már hetek óta nyomasztja, de aztán, amilyen hirtelen jött , el is röppent e feltételezése.
-S az esküvőt mikorra tervezitek? - kérdezte később Isabelle.
-Ha csak rajtam állna...én máris benne lennék!- kacsintott kedvesére.
-Csak azért mondja, mert nem tudja mire vállalkozik! - nevetett Suz. - Én még élvezni akarom a lányságomat egy kicsit ha lehet…
-Igazad van Suzykám, élvezd amíg lehet, mert aztán..igen nehéz sorod lesz mellettem! - ölelte szorosan magához a lányt, aki furcsán nézett rá.
-És még is gondolhatom magam addig…- nevetett.
-Szerintem is olyan szép dolog a jegyesség, nem szabad nagyon lerövidíteni- jegyezte meg Nat.
-Ugye? Úgy látszik, hogy ezt nem értékelik túlságosan a férfiak… Vagy csak azért siettetik a dolgot, nehogy meggondolják magukat időközben!? Jövő februárig neked is lesz elég időd!- fordult Francois felé.
-Ti nők!- sóhajtott nagyot- Örök rejtélyek maradtok számunkra!
-Jól mondod fiam - értett egyet Rob is.
