Könyv 27

A megfigyelő jó volt. Olyan jó, akár egy kairói vagy bagdadi.

Hosszú és szükségtelenül bonyolult úton haladt célja felé. Négy különböző buszra szállt fel, két hosszú gyalogutat tett meg, és végül a Victoria-vonalon el-földalattizott a King's Crosstól a Walthamstow Centralig. Most a Lea Bridge Roadon sétált egy mobiltelefonnal a fülén. Eli Lavon száz méterre lemaradva követte. Befordult a Northumberland Roadra, ahol alig néhány lépés után bement egy kis házba. A második emeleti ablakban égett a világítás, ami azt bizonyította, hogy odabent is vannak ügynökök.

Lavon körbejárta a házat, majd visszafordult a Lea Bridge Roadra. Az út másik oldalán beállt egy autóbusz-megállóba, ahonnan jól rálátott a kiszemelt házra. Miközben fáradt tagokkal leroskadt a padra, hallotta, ahogy Uzi Navot Graham Seymournak továbbítja az általa megadott címet. Lavon megvárta, míg Navot befejezi a beszélgetést, aztán belemormolt a gégemikrofonjába:

– Nem tudok már sokáig itt maradni, Uzi!

– Nem is kell. A felmentő sereg már úton van.

– Csak mondd meg nekik, hogy halkan jöjjenek! De azért siessenek, mert idefagyok a padhoz.

Az MI5 és a Scotland Yard terrorelhárító csoportjának tíz percre volt szüksége ahhoz, hogy azonosítsa azt a négy személyt, akik hivatalosan be voltak jelentve a Northumberland Road 23. szám alá. További húsz percbe került, míg a lakás be- és kimenő telefonforgalmát ellenőrizték az elmúlt két évre visszamenően. Azokat a hívásokat, amelyek a kormány megfigyelési listáján szereplő számokra vagy muzulmán szélsőségesek számára irányultak, azonnal megjelölték, hogy további vizsgálatnak vethessék alá őket. Ezek után az összes megjelölt telefonszámról kimenő hívásokat is összegyűjtötték két évre visszamenőleg. Mindezek felhasználásával Lavon hívása után egy órával az MI5 és a Scotland Yard összeállított egy több ezer számból álló és több mint ötszáz nevet tartalmazó mátrixot.

Röviddel éjjel három óra után a mátrixot az MI5 különleges egysége elé helyezték, amely Elizabeth Halton eltűnése óta megállás nélkül dolgozott. Öt perc múlva Graham Seymour személyesen vitt át egy dokumentummásolatot a negyedik emeleti tárgyalóterembe, ahol három igen fiatal nő tartózkodott. Egyikük feltűnően csinos, alabástrombőrű, szőke, vállig érő hajú amerikai nő volt. A másik kettő Izraelből érkezett: egy katonás viselkedésű, kerekded és egy alacsony, barna hajú nő, aki enyhén sántított. Bár mindhárman hamis útlevéllel jöttek az Egyesült Királyságba, Seymour egy kikötéssel beleegyezett, hogy belépjenek a Thames House-ba – ha mindhárman a saját nevükön teszik. A kerekded nő Rimona Stern őrnagy volt az AMAN-tól, az izraeli katonai hírszerzéstől. A csendes lány az izraeli külföldi hírszerzés elemzője, és Dina Szaridnak hívták. Az amerikai nő Irene Moore-ként mutatkozott be, ő a CIA Terrorelhárítási Központjától érkezett.

Hálásan átvették a dokumentumot, és gyorsan felosztották maguk között. Az amerikai és a kerekded foglalkozott a számokkal, a sánta nő pedig a nevekkel. Graham Seymour látta, hogy nagyon jól ért a nevekhez. Mást is látott rajta: komoly összpontosítást és sötét szemében korai özvegységet. Már sok borzalmat élt át, gondolta. Áldozat és túlélő egyben. Agya úgy működik, akár egy nagy teljesítményű számítógép. Graham Seymour meg volt győződve arról, hogy a számok és nevek mátrixa értékes nyomnak bizonyul. Afelől sem voltak kétségei, hogy melyikük találja meg elsőként ezt a nyomot.

Csendesen elhagyta a tárgyalótermet, és visszament a műveleti központba, ahol az asztalán fekve várta egy hír az essexi rendőrkapitányság chelmsfordi központjából. Elhagyott, lapos fenekű csónakot fedeztek fel a Crouch folyó északi partján, Holliwell Point közelében. A motor állapotából arra lehet következtetni, hogy a csónakon nemrégiben utaztak. Graham Seymour fölkapta a telefont, és azon nyomban tárcsázta Uzi Navot számát a kensingtoni izraeli irodában.

Harminc másodperc múlva Navot letette a kagylót, és megosztotta a hírt Samronnal.

– Úgy tűnik, igazad volt, amikor azt mondtad, hogy átvitték a folyó túlpartjára.

– Kétségeid voltak, Uzi?

– Dehogy, főnök!

– Még életben van, de már nem sokáig. Szükségünk van valamire, ami előrevisz bennünket. Egy név, egy telefonszám, bármi.

– A lányok már dolgoznak rajta.

– Reméljük, hamarosan megtalálják.

53

Amikor Gabriel fölébredt, épp mosdatták. Hirtelen attól félt, megölték, és saját holttestének rituális mosdatását látja. Amikor már más szinten is érzékelte a valóságot, rájött, hogy fogva tartói egyszerűen el akarják tüntetni a verés nyomát.

Miután befejezték a mosdatást, eloldozták, mert ráadtak egy overallt és egy szandált, majd szó nélkül távoztak. Úgy fél óra múlva Izsák tért vissza. Még mielőtt első kérdését föltette volna, jó ideig kéjes nyugalommal méregette Gabrielt.

– Hol van a fiam és a feleségem?

– Te mit keresel még itt? Azt hittem, már jó ideje elmentél.

– Pakisztánba? Afganisztánba? Vagy Tökömisztánba?

– Pontosan. Vissza az iszlám házába, a gyilkosok menedékébe.

– Épp oda tartottam – válaszolta Izsák elmosolyodva –, de kértem, hadd jöjjek vissza és foglalkozzam veled; és beleegyeztek.

– Milyen szerencséd van!

– Most pedig, mondd el, hol a feleségem és a gyerekem.

– Hány óra?

– Öt perc múlva éjfél – válaszolta öntelten Izsák. Majd ismételten az órájára pillantott, és hozzátette: – Már csak négy perc múlva. Meg vannak számlálva a perceid. Most pedig válaszolj a kérdésemre!

– Gyanítom, már a Negevben vannak. Van ott egy titkos börtönünk a legnagyobb gazemberek számára. Olyan, mint egy fekete lyuk. Akik oda belépnek, örökre eltűnnek a föld színéről. Hanifát és Ahmedet is kezelésbe veszik.

– Hazudsz!

– Biztosan, Izsák.

– Amikor telefonon beszéltünk, azt mondtad, amerikai vagy. Azt mondtad, hogy a családomat Egyiptomba szállítják, hogy megkínozzák. Most pedig azt mondod, hogy Izraelben vannak. Érted, mit mondok?

– Mondasz valamit?

– Csak arról próbállak felvilágosítani, hogy megbízhatatlan vagy. De ez nem meglepő, mert zsidó vagy.

– Egy apagyilkos beszél nekem a csalás erkölcstelenségéről!

– Nem, Allon! Te ölted meg az apámat. Én megmentettem.

– Tudom, hogy egy kicsit zavaros most a fejem, de ezt meg kell magyaráznod, Izsák!

– Apám valaha az Allah Kardja tagja volt, de hátat fordított a dzsihádnak, és hitehagyottként, idegen földön folytatta az életét. Bűneit még azzal is tetézte, hogy összeállt veled, a palesztin mudzsáhidok zsidó gyilkosával. Az iszlám törvényei szerint apám a cselekedetei miatt a pokolra jutott volna. Én megjutalmaztam a mártírhalállal, így most már sahíd, akinek biztos helye van a Paradicsomban.

Olyan mély meggyőződéssel beszélt, hogy Gabriel belátta, minden további vita hiábavaló. Mintha egy olyan emberrel kellene vitatkoznia, aki azt állítja, hogy a Föld lapos, vagy hogy az ember még sosem járt a Holdon. Hirtelen úgy érezte magát, mint Winston Smith a Szeretet-minisztérium 101-es szobájában. A szabadság rabszolgaság. Kettő meg kettő, az öt. Saját apánk meggyilkolása vallási kötelesség.

– Dániában nagyon jó voltál. Nagyon profi. Biztosan jó hosszú ideig dolgoztál rajta. Nem hiszem, hogy apád meggyilkolása az eredeti tervben is szerepelt, de rendkívül jól improvizáltál.

– Köszönöm – válaszolta őszintén Izsák.

– A finálénál miért nem voltál ott? Miért nem öltetek meg az apáddal együtt?

Izsák csak mosolygott, nem válaszolt, Gabriel viszont megválaszolta a maga kérdését:

– Azért, mert a Szfinxszel együtt más tervet eszeltetek ki. A terv akkor született meg, amikor a londoni merénylet után az újságok címlapjain megláttátok a képemet.

– Ki az, akit Szfinxnek nevezel?

Gabriel válaszra sem méltatta, és folytatta mondandóját:

– A Szfinx tudta, ha az emberrablóknak nem sikerül Abdullá sejket szabadlábra helyeztetniük, a fogoly apja fogja kezébe venni a dolgokat. Tudta, hogy Robert Halton azt az egy dolgot fogja fölajánlani, amije van: a pénzét. Kivárta, míg Halton megteszi az ajánlatát. Kellett valaki, aki a pénzt elszállítja, így aztán kapva az alkalmon bosszút állt.

– Te pedig ennek ellenére eljöttél – tette hozzá Izsák, aki nem tudta leplezni döbbenetét. – Bizonyára tudtad, hogy ez a végzeted. Miért tetted hát meg? Miért áldozod föl saját életed másvalaki, ráadásul épp egy amerikai milliárdos elkényeztetett lánya miatt?

– Hol van Elizabeth?

– Azt hiszed, megmondanám, még ha tudnám is?

– Pontosan tudod, hogy hol van. Az a lány ártatlan, Izsák! Még a te ferde takfir értelmezésed szerint sincs jogod megölni.

– Ő az amerikai nagykövet lánya, az amerikai elnök keresztlánya, aki maga is felszólalt az iraki beavatkozás mellett, így mind az iszlám törvénye, mind bármely más törvény szerint legitim célpont.

– Csak egy terrorista tudja Elizabeth Haltont legitim célpontnak látni. Alkut kötöttünk. Harmincmillió dollár Elizabeth életéért. Remélem, betartod a szavad.

– Nem vagy abban a helyzetben, hogy követelőzz. Különben is törvényeink megengedik, hogy szükség esetén hazudjunk a hitetleneknek, és hogy elvegyük a hitetlenek pénzét, ha az a javunkat szolgálja. Harmincmillió dollárból nagyon hathatósan tudjuk a globális dzsihádot támogatni. Ki tudja? Még az is lehet, hogy atombombát veszünk belőle, amivel az egész országodat letöröljük a térképről.

– Tartsd meg a pénzt! Vegyél kibaszott fegyvereket, de engedd el Elizabethet!

Izsák elhúzta a száját, mint aki már nagyon unja a témát.

– Most pedig térjünk vissza az eredeti kérdésemhez. Hol van Hanifá és Ahmed?

– Koppenhágában tartják fogva őket. Amikor azt követelted, hogy én hozzam el a pénzt, elmentünk a dánokhoz, és megkértük őket, hogy a családodat tartóztassák le. A dánok természetesen minden további nélkül teljesítették a kérésünket. Ha nem jutok ki élve innen, valamint ha Elizabeth Halton nem szabadul ki, a családod eltűnik a föld színéről.

Izsák megrémült, de megpróbált nyugodt maradni.

– Hazudsz!

– Ahogy gondolod! De higgy nekem, ha bármi történik velem, soha nem fogod őket viszontlátni!

– Még ha igaz is, amit mondasz, és biztosítékként elvittétek őket Izraelbe, ha egyszer kiderül, hogy fogságban vannak, a világ politikai nyomást gyakorol majd rátok, és akkor úgyis szabadon kell engednetek őket. A kormányod nem tehet majd egyebet, mint engedelmeskedik. – Hirtelen az órájára pillantott. – Két perc maradt éjfélig. Van még valami, amire szükségünk van a kivégzésed előtt. Amennyiben harc nélkül megadod, amit kérünk tőled, halálod fájdalommentes lesz. De ha megint verekedni fogsz, a fiúk ismét neked esnek, és ezúttal nem fogom őket leállítani!

Kinyitotta az ajtót, és egy lépést tett kifelé. Majd megfordult, és még egyszer Gabrielre nézett.

– Úgy látom, nemsokára te is sahíd leszel. Ha halálod előtt áttérsz az iszlámra, biztosíthatod magadnak a helyet a Paradicsomban. Ha kívánod, segíthetek. Nagyon egyszerű a szertartás.

Izsák, miután nem kapott választ, becsukta maga mögött az ajtót, és le is lakatolta. Gabriel lehunyta a szemét. Kettő meg kettő, az négy, gondolta. Kettő meg kettő, az négy.