Harmadik rész

– Azt ígérted, hogy elválsz a feleségedtől – mondta Carolyn Henderson, és kék szemét elfutotta a könny, amikor kérdőre vonta a főnökét, a szeretőjét, a férfit, aki mindent megígért, és semmit sem adott meg neki. – Esküdöztél, hogy még karácsony előtt elhagyod. Gregory Stoneman szenátor idegesen járkált az irodájában, képtelen volt ránézni a mézszőke kontyú, kék szemű, csinos lányra. Magas, ötvenéves férfi volt, a haja sűrű és őszülő, a profilját merész sasorra határozta meg, és készségesen mosolygott, mint minden politikus. – Hallgass ide, édes. Meg kell… – próbálta bűvölni a lányt. – Hallgattam rád – szakította félbe emelt hangon Carolyn. – Megállás nélkül hallgatlak már két éve. – Vádlón nézett a férfira. – Megesküdtél, hogy karácsonykor együtt leszünk. Megígérted, hogy elhagyod. – Tudom, de… – Hazudtál nekem, Gregory – emelte fel még jobban a hangját Carolyn. – Még mindig nem beszéltél neki kettőnkről, igaz? Most már patakokban ömlött a könnye. Gregory Stoneman a homlokát ráncolta. Nincs bosszantóbb egy síró nőnél. Elég baj, hogy néha el kell viselnie a sírást a feleségétől, most ez is kezdi. Erre nincs szüksége. Ráadásul a közelmúltban megismerkedett egy angol újságírónővel, az egyik vezető angol lap munkatársával. A lány üde volt és fiatal, szépsége megszégyenítette Carolynét, bár el kellett ismernie, hogy a szeretőjének jó teste volt – csodás melle –, ezért is szédítette olyan régóta a hazug szöveggel, hogy majd elválik a kedvéért. Eszében sincs. Washingtonban a játéknak szigorú szabályai vannak. A viszony, az viszony, és soha nem boríthat fel házasságot. Aki játszani akar, annak be kell tartania a szabályokat. 17 – Karácsony után… – kezdte. – Nem! – sikoltotta a lány. – Megígérted. És elvárom, hogy betartsd az ígéretedet, vagy… – Vagy? – kérdezte vészjóslón a szenátor. – Vagy én mondom el a feleségednek, mert te úgy látszik, képtelen vagy rá. A lány szavai sötét függönyként hulltak alá kettejük közé. Gregory még jobban elkomorodott. Ha Carolyn fiúja, Matt nem tűnt volna el a képből, mindez nem történt volna meg. De eltűnt. Itt hagyta őt ezzel a ráakaszkodó lánnyal, aki olyan követelésekkel áll elő, amelyeket nem óhajt teljesíteni. És ami még rosszabb – fenyegeti. Őt, Gregory Stoneman szenátort, aki a Szenátus jeles tagja, a hírneve patyolatfehér, és húsz éve él stabil házasságban. Ennek a lánynak a viselkedése megengedhetetlen, nem fogja eltűrni. – Nagyon szépen kérlek, ne csináld ezt az irodámban – pillantott nyugtalanul a csukott ajtóra a szenátor. – Miért ne? – kérdezte kipirult arccal a lány. – Hamarosan úgyis mindenki tudni fogja. Mert elmondom. Először a feleségednek, aztán mindenkinek. A szenátor megragadta a lány karját. – Arra gondolni se merészelj! Miért, ennyi idő után miért teszed velem ezt? Carolyn remegő ajakkal, reszkető kézzel bámult a férfira. Nem akarta, de meg kellett mondania. A szavak lassan, akadozva bugygyantak ki a száján. – Állapotos vagyok. – Micsoda? – sápadt el a szenátor, és hátralépett. – Állapotos – ismételte a lány. Örült, hogy a férfi végre odafigyelt rá. – Az lehetetlen! – csattant fel a szenátor, és elhessentette a gondolatot is. – Hiszen szeded a tablettát. – Előfordulnak balesetek – motyogta a lány. – Jesszusom! – dühöngött a férfi. – Szóval látod – kezdett megnyugodni Carolyn, hiszen végre megmondta –, ideje, hogy ne titkolózzunk tovább. 18 A szenátor pár percig fel-alá járkált, aztán vádlón fordult a lányhoz. – Honnan tudod, hogy tőlem van? – kérdezte nyersen. Carolyn sejtette, hogy a férfi ilyesmit fog mondani. Fájt, de nagyon is ismerte Gregory gyengeségét, hogy amikor konfrontációra került sor, mindig igyekezett áthárítani a felelősséget, hiszen politikusként is így viselkedett. És mégis… szerette. Most, hogy a szíve alatt hordozta a gyermekét, még inkább Gregoryval akart lenni, mint korábban. – Tőled van – mondta csendesen. – Nem kétséges. – Matté is lehet – dühöngött a szenátor, hogy beleesett ő is a legősibb csapdába. – Nem voltam együtt vele több, mint három hónapja – mondta halkan a lány. – Ez a gyerek tőled van, Gregory, nézz szembe a ténnyel. – Jesszusom! – kiáltott fel újra a férfi. – Miért csinálod velem ezt? A dolog nem úgy alakult, ahogyan Carolyn szerette volna. Gregory nem mondta, hogy „Igazad van. Ez csodálatos hír. Nyomban elválok.” De a lelke mélyén Carolyn sejtette, hogy ez lesz. Felsóhajtott. Boldog lett volna, ha megoszthatta volna valakivel a titkát. De a viszonyuk kezdetén megesküdött, hogy nem árulja el a dolgot senkinek, így még Denvernek, az L. A.-ben élő legjobb barátnőjének sem mesélt semmit. Denver úgy tudta, Matt meg ő nagy szerelemben éltek egészen a szakításukig. És még Matt sem sejtett semmit. Nem éltek együtt, a fiú ritkán maradt Carolynnál, így a lány eltitkolhatta előle a Gregoryval folytatott viszonyát. De most szerette volna világgá kiáltani, de mindenekelőtt elmondani Gregory feleségének, Evelynnek, aki a férfi szerint hideg és parancsolgató nőszemély volt, és egyáltalán nem hajlandó házaséletet élni. Carolyn ezért nem érzett soha bűntudatot amiatt, hogy nős emberrel hált. A férfinak szüksége volt rá. Carolynnak meg a férfira. Ez rendkívül erős köteléket jelentett. Gregory az ablakhoz ment, és kinézett, háttal a lánynak. 19 – Szóval… – kockáztatta meg a lány, azt remélve, hogy a férfi ellágyul. – Azt hiszem, nincs más választásod. Vagy elmondod a feleségednek te, vagy én mondom el. A férfi megfordult, különös tekintettel nézett a lányra. – Szerinted így fog történni? – kérdezte fagyosan. Hosszan hallgatott, majd újra megszólalt. – Nem itt kellett volna elmondanod. Erről bizalmasan kell beszélnünk. És adnod kell pár hetet, hogy elrendezzem a dolgokat – tette hozzá, áthatón nézve a lányt. Nagyon bonyolult. Ott a feleségem, a gyerekeim… – Igen, Greg – felelte engedelmesen Carolyn –, megértem, hogy nem lesz könnyű. A férfi gyanakodó pillantást vetett a lányra. – De nem árultad el senkinek, ugye? – kérdezte. – Persze hogy nem – nyugtatta a férfit Carolyn. A férfi újra járkálni kezdett, nem nézett a lányra. Carolyn mély lélegzetet vett, várta, mit fog mondani a férfi. – Hányadik hét? – kérdezte a szenátor. – Hetedik vagy nyolcadik. Nem tudom. – Orvosnál voltál? – A jövő héten megyek a nőgyógyászomhoz – bátorodott neki Gregory érdeklődésétől a lány. – Mondd le – vágta rá a férfi. – A legjobbat akarom a gyerekünknek. Majd én megmondom, kihez menj. Gyerekünk! Milyen mámorítóan hangzott Gregory szájából. Az ő Gregoryja szájából. Carolynnak eszébe jutott, hogy úgy két hónappal korábban Gregory felesége és gyerekei elutaztak, és akkor a férfi hazavitte őt a házába. Varázslatos órákat töltöttek együtt. Akkor eshetett teherbe. Carolynt átjárta a szeretet, ösztönösen Gregoryhoz lépett, és átölelte a nyakát. – Sajnálom, Gregory – suttogta, fejét a férfi nyakába fúrta, és beszívta férfias illatát. – Nem akartam, hogy megtörténjen. De ha megesett, gondolom, így kellett lennie. Tudod, mennyire szeretlek, és hogy mindig melletted leszek. 20 – Tudom – felelte a férfi. Gondolatai ezernyi irányban rajzottak, de egyik sem látszott kellemesnek. – Csak engedd, hogy én intézzem a dolgokat. Nem szólhatsz senkinek – folytatta. – Ez nagyon fontos. Megértetted? – Igen, persze – mondta Carolyn, és szenvedélyesen megcsókolta Gregoryt. A szenátor érezte, hogy hiába nem akarná, valami ágaskodni kezd a nadrágjában. Dühös volt, félt, de ez a rafinált kis szuka még így is el tudta érni nála a merevedést. Mindkét kezével megmarkolta a lány két keblét, és a blúzon át játszani kezdett a mellbimbóival. – Zárd be az ajtót – mordult fel pár pillanat múlva a kéjvágytól rekedten Gregory. – Vedd le a blúzod, aztán térdelj elém, és csináld azt, amihez olyan jól ért a nyelved. Ünnepelünk. – Igen, Greg – dorombolta a lány hálásan, hiszen most már minden rendben lesz. – Amit csak akarsz.