Hetedik rész

Carolyn boldog kábulatban autózott hazafelé. Megmondta Gregorynak! Végre megmondta! Micsoda megkönnyebbülés! És az a legnagyszerűbb, hogy Gregory is egyetértett abban, hogy a legjobb lesz, ha végre beszámol a feleségének a viszonyukról – amelynek házasság lesz a vége! Carolyn mosolygott magában, kis híján áthajtott a piroson. 38 Istenem! Olyan izgatott volt. Több mint egy éve volt a férfi szeretője. Ez alatt az idő alatt Gregory számtalanszor megígérte, hogy elválik, de sosem tartotta be az ígéretét. De most hamarosan így lesz, és Carolyn beleszédült a boldog várakozásba. Persze nem volt naiv, tudta, hogy a szenátor ezúttal is szavát szegheti. De most talán mégis betartja. Elvégre egy születendő gyermekről van szó… – Átkozott rafinált ribanc! – morogta magában Gregory Stoneman, amint beült sötétkék Lexusába, és elindult hazafelé. Carolyn komolyan azt képzeli, hogy egy olyan asszonyt, amilyen Evelyn képes lenne otthagyni egy olyan semmi kis kurváért, amilyen Carolyn? Lehet, hogy jó a melle, de Carolyn Henderson senki és semmi – Evelyn pedig kulturált, hihetetlenül elegáns, közismert washingtoni úrinő, aki pompás partikat rendez, és ami még fontosabb, nagy hatalmú és rendkívül befolyásos családból származik. Evelyn apja bíró volt, az anyja egy textilmogul örökösnője. A BamBerry család régi, hatalmas vagyont és kitűnő nevelést képviselt. Gregory sosem mondott volna le erről, kivált azért, mert ő maga jóval szerényebb felmenőkkel dicsekedhetett. Az apja autókereskedő volt, az anyja ápolónő. Őszintén szólva, meglehetősen feszélyezte ez a család, ezért minél ritkábban találkozott velük, annál jobb volt. Az Evelynnel való megismerkedés és házasság igen nagyot lendített a politikai pályafutásán, olyan társasági köröket nyitott meg előtte, amelyekbe Evelyn nélkül sosem jutott volna be. Ezenkívül gondolnia kellett a gyerekeire is, a tizenegy éves Clarence-re meg a hétéves Mirandára. Ők voltak egyébként bonyolult élete egén a csillagok. Nos… az élete persze attól lett bonyolult, hogy az a liba asszisztensnője bedobta a világ legrégibb trükkjét. „Terhes vagyok”, mondta ki a szavakat, amelyeket egyetlen félrekúró férfi sem akar a barátnőjétől hallani. Most mit tegyen? Ajánljon neki pénzt abortuszra? Nem, ismerte annyira Carolynt, hogy tudja: sosem menne bele abortuszba. 39 Vegyen vagy béreljen neki egy lakást, várja meg, amíg a kölyök megszületik, aztán próbálják örökbe adni? Carolyn abba sem egyezne bele. Hát akkor? Carolyn Henderson azt akarta, hogy hagyja el Evelynt, és őt vegye feleségül. A szenátor nem kételkedett benne, hogy a lány ezt várja tőle. Sarokba szorította, és nincs menekülés. Valóban nincs? – Szia! – kiabált ki Kerri Tyson, amikor Carolyn elment a lakása előtt. Carolyn megtorpant, annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, mikor jött ki a lakásából a vele szemben lakó szomszéd lány. Kerri félig afro-amerikai, félig ázsiai lány volt. A molett és csinos, rövid hajú, vonzó személyiségű lány ügyvédi irodában volt titkárnő, és ijesztő sebességgel fogyasztotta a főként online felcsípett pasikat. – Olyan képet vágsz, mint aki megnyerte a lottó főnyereményt – mondta Kerri. – Bizonyára az új sminkem teszi – felelte szerényen Carolyn. – NARS arcpirosító. Orgazmus a neve. Úgy látszik, bevált. – Azt elhiszem! – kuncogott Kerri. – Nekem is ilyen kell. Ha szabad vagy holnap, elmegyünk a plázába. Mit szólsz hozzá? – Majd rád csörgők – felelte Carolyn. – Jó – indult a lépcsőház felé Kerri. – Később itthon leszek. – Hívlak – felelte Carolyn, miközben kinyitotta a lakása ajtaját. Istenem! Annyira izgatott volt. El kell mondania valakinek. De kiben bízhat? A szüleiben? Arról szó sem lehet. Csodálatos emberek, mindig számíthat rájuk, de hogy egy nős férfi, ráadásul a főnöke szeretője, azt nem venné be a gyomruk. Az édesanyja, Clare semmiképpen nem helyeselné. És George, az ő jóképű plasztikai sebész édesapja meg lenne botránkozva, csalódna a kislányában. 40 Nem akart nekik csalódást okozni, számára ők voltak a legfontosabbak. No és Denver, aki a legjobb barátnője a középiskola óta? A legtöbb emberrel ellentétben Denver tud titkot tartani, és a hír nagy izgalomba hozná, bár őt is nagyon meglepné, hiszen Carolyn sosem említette, hogy szenvedélyes és komoly viszonya van a szenátorral. Édes istenem, gondolta izgatottan Carolyn. Nem tudom tovább magamban tartani! Elmondom Denvernek. Még ma este felhívom. – Apuci! Apuci! Apuci! – szaladt az apukája elé örömében sikongatva Miranda. – Hogy van az én kicsi lányom? – kapta fel bájos lánykáját Gregory. – Jó napom volt a suliban – jelentette be Miranda, miközben tömzsi és kissé ragacsos ujjacskáival az apja arcát cirógatta. – Neked is jó napod volt, apuci? Nekem aztán nem, tört volna ki a legszívesebben a szenátor. Szörnyű napom volt. A legrosszabb. Bár számításba kellett vennie a világbajnoki szopást is, amelyben Carolyn részesítette. Akkor jólesett, de már bánta, hogy hagyta, hogy a lány hozzá nyúljon, mert a maga részéről befejezettnek tekintette a viszonyukat, még ha Carolyn ezt nem tudta is. Evelyn vonult ki jó helyen álló házuk nappalijából az előszobába. Evelyn megjelenése mindig makulátlan volt, sehol egy ránc a divatos, fekete Valentino koktélruháján, sem karcsú, izmos testén. Evelyn negyvenévesen is mutatós nő volt. Csak nem huszonvalahány éves – márpedig Gregory a szexben huszonéves lányt akart, aki rajong érte. Aki a szájába veszi a farkát, és leszopja. Azt a lányt, akit elvett húsz éve, és akinek ma már eszébe nem jutna az orális szex. – Hogyan telt a napod? – dorombolta Evelyn, de meg sem várta a választ. Viszont emlékeztette Gregoryt, hogy adománygyűjtő estélyre mennek, tehát siessen lezuhanyozni, átöltözni. A szenátor és a felesége közti érintkezés sosem volt személyes. Alig fordult elő köztük intimitás, pedig Stoneman úgy képzelte, a 41 legtöbb házaspárnál esténként ez rendszeres. Egyre ritkábban háltak együtt, ha egyáltalán, akkor úgy kéthavonta. És mindig egyforma volt. Evelyn mozdulatlanul feküdt a hátán, szenvedő arckifejezéssel, Gregorynak egyedül kellett dolgoznia. Evelyn sosem jutott el az orgazmusig. Evelyn az orális szexet perverzitásnak tartotta. Evelyn szerint a hímvessző csúnya és undorító, ezért sosem nyúlt hozzá. Az volt az igazság, hogy Evelyn utálta a szexet, ki hibáztathatta tehát a szenátort, ha másutt keresett kielégülést? Carolyn gyakorlatilag körültáncolta a lakását, olyan boldog volt. Fantázianevek villantak fel a fejében. Stoneman szenátor és bájos hitvese, Carolyn. Mrs. Gregory Stoneman. Carolyn Stoneman. Egytől egyig tökéletesen hangzottak. A lány eksztázisban volt. Varázslatos nap a mai, gondolta. Ma kezdődik az új életem. Annyira szeretem Gregoryt, és olyan boldogok leszünk együtt! Fogta a mobilját, és hívta Denvert L. A.-ben. Nem vette fel. Csak a hangpostafiók jelentkezett, hogy hagyjon üzenetet. Hmm… ez nem olyasfajta hír volt, amilyet a hangpostára lehet bízni. – Én vagyok, Carolyn – mondta végül. – Nagy titkot szeretnék megosztani veled. Ha kíváncsi vagy rá, hívj fel. Alig várom, hogy beszéljünk, hát igyekezz! Széles mosollyal az arcán tette le. Gregory nem haragudhat meg azért, hogy elárulta egyetlen embernek. No és úgysem fog rájönni.