Kilencedik rész

Összefogva a bundáját, hogy rejtse széttépett ruháját, Annabelle-nek végre sikerült elhagynia a lakosztályt, ahol Omar Rani – ha valóban ez volt a neve – két órán át fogva tartotta. Szörnyűség, ami vele történt. Tulajdonképpen brutálisan megerőszakolták, Omar durván bánt vele, nyilván úgy gondolta, ha a nőt megfizették, azt tehet vele, amit csak akar. És úgy kezelte, mint holmi olcsó, sarki kurvát. Annabelle reszkető kézzel kotorta elő a ridiküljéből azt a mobilt, amelyet csak akkor használt, amikor „randevúra” ment, és hívta Chipet. – Most megyek le – közölte, amikor belépett a liftbe. – Az épület előtt parkolsz? 48 – Az istenverte portás elzavart – nyavalygott szokása szerint Chip. – Nem azt mondta, hogy nem lesz több félóránál? – Mindegy, mit mondtam – sziszegte Annabelle, miközben a lift gyorsan suhant lefelé. – Azonnal gyere ide! Kinyílt a lift ajtaja, Annabelle kilépett, és csak azon imádkozott, ne találkozzon ismerőssel. Egy pillanatra megállt, megborzongott Omar izzadó kezének az emlékétől, mert a fickó összefogdosta mindenütt, mintha csak egy darab hús lett volna. Dögöljön meg a szemétláda. De nem hagyja, hogy ez az állat ezt megússza! Csak tudja meg Sharif Rani, mi történt, majd lesz haddelhadd. Chip nem várta a kocsival az épület előtt. Annabelle dühöngött, és megkérte a portást, hívjon taxit. Chip akkor futott be a Mercedesszel, amikor Annabelle éppen be akart szállni a taxiba. A lány habozott, most melyikbe üljön be. Chip megnyomta a dudát. Idióta. Annabelle a legkevésbé sem akart most feltűnést kelteni. Pénzt nyomott a taxisofőr kezébe, és beült a Mercedesbe. – Hol voltál? – kérdezte, amint elfoglalta a helyét a hátsó ülésen. – A forgalom – ismételte panaszos hangon Chip. – Az is csoda, hogy mostanra ideértem. – Ki vagy rúgva – csattant fel Annabelle. A sofőrjén töltötte ki a haragját. – Miért? – sandított Annabelle-re a visszapillantó tükörben Chip. – Nem én tehetek arról, hogy ez a város rosszabb egy hangyabolynál. Annabelle hallgatott. – Nem néz ki valami jól – kockáztatta meg Chip, és éppen csak kikerült egy szabálytalankodó gyalogost. – Jól van? – Fogd be – morogta dühösen Annabelle. – Azért fizetlek, hogy vezess, nem azért, hogy beszélj. Chip inkább nem vágott vissza. A főnök asszony az imént rúgta ki. Ha még egyszer mondaná, komolyan is gondolná. És Chip nem akarta elveszíteni a kényelmes állását. 49 Sharif Rani éppen fontos üzleti tárgyaláson volt, amikor vibrálni kezdett a zsebében az egyik mobilja a sok közül. Elnézést kért, felállt az asztaltól, és amikor távolabb elővette a készüléket, akkor látta, hogy a szextelefonja az, amelyen a nőügyeit szokta bonyolítani. Sharif Raninak volt egy nagyon fiatal és nagyon féltékeny negyedik felesége, ezért kellett a szextelefon. A készülék persze az egyik talpnyalójának a nevén szerepelt. A kijelzőn látta, hogy Belle Svetlana hívja. Mi a csudát akar? Először nem akarta felvenni, de meggondolta magát. Mi van, ha Belle-nek meg kellett változtatnia a következő „időpontját”? – Igen? – mondta halkan, és kifelé indult a tárgyalóból. – Sharif? – kérdezte Annabelle, és a hangja remegett kitörni készülő haragjától. – Mit akar? – csattant fel Rani. Annabelle nem volt olyan kedvében, hogy eltűrje az éles hangot. Sharif Raninak tudnia kell, hogy mit akar. Elküldte egy szexőrült szörnyeteghez. Az biztos, hogy az a fickó nem volt szűz. Most Raninak vállalnia kell a következményeket. – El… el sem hiszem, hogy ezt tette velem Annabelle szinte dadogott a dühtől. – Mit akar? – ismételte fagyosan Rani. – Mit akarok… mit akarok… Annabelle csak ekkor jött rá, hogy maga sem tudja. Bocsánatkérést, igen, azt – bocsánatkérést, amiért ilyen faragatlan tuskóhoz küldte őt. Az állítólagos fiához. És még valamit – hogy a fiú is bocsánatot kérjen! Fiú? No hiszen! – A fia egy disznó! – bökte ki végre Annabelle. – Komisz volt velem. Durva, közönséges és tiszteletlen. Azt mondta róla, hogy tizenöt éves és szűz. És tudta, hogy ez nem igaz. Azt akarom, hogy… Annabelle annyira belejött a panaszkodásba, hogy meg sem hallotta a kattanást a vonal másik végén. Amikor rájött, hogy Rani letette, majd’ szétrobbant. Sharif Rani letette! Botrányos viselkedés. Mit képzel a fickó? Kivel van dolga? 50 Annabelle fejében egy kis hangocska azt suttogta: Ringyó. Kurva. Prostituált. A tehetetlen düh könnyei buggyantak ki a szeméből. Hol van Frankie, amikor szüksége lenne rá? Frankie ölében éppen egy duzzadt ajkú, vörös hajú, igen aktív nyelvű lány vonaglott. A táncosnő éppen a nyakát nyaldosta, amikor Frankie rájött, hogy kár arra vesztegetnie az idejét, hogy haragudjon Bobbyra és M. J.-re. Egyszerűen irigylik, amiért ilyen kellemes üzletből húz hasznot. És ki hibáztathatja őket? Elvégre ő sem maradhat örökre lemezlovas, tovább kell lépnie. És ha ez azzal jár, hogy úszik a pénzben, annál jobb. Bobby és M. J. gazdag családból származnak, mit tudják, milyen az, amikor egyedül kell feljutni a csúcsra? Frankie igazi túlélőnek tartotta magát. Útközben ugyan akadt néhány dolog, amit megbánt. Néhány olyan sötét és baljós emlék, amelyeket nem szívesen idézett fel. A kokó segített felejteni, a kokótól mindig kellemes volt a hangulata, könnyedén elérte, amit a fejébe vett, győztesnek érezte magát. Költséges szenvedély volt, de minden pénzt megért. És mégsem cracket, heroint vagy más kemény drogot fogyasztott. A csaj kezdte elveszteni a türelmét. Bedobott mindent, és a pasi nem reagált. Flitteres mellét veszélyesen közel tartotta Frankie szájához, csípőjét a férfi ágyékához szorította. Nyelve még mindig a hapsi nyakán dolgozott – a bal füle felé közeledett –, pedig szigorúan tilos lett volna a klienshez érnie. A bige nem törődött vele, alaposan megdolgozott a borravalóért. Frankie hirtelen felállt, a luvnya szinte lerepült róla. Elterült a földön, és már éppen szitkozódni akart, amikor Frankie belenyúlt a zsebébe, kimarkolt egy csomó húszdollárost, és odadobta. – Majd máskor – morogta. – Most nincs kedvem. Minthogy Frankie nem vette fel a mobilját, Annabelle sms-t küldött neki, aztán felhívta Bethanyt, az egyik lányt, aki néha dolgozott nekik. 51 – Át tudnál jönni? – kérdezte, mert társaságra vágyott. – Frankie Atlantic Citybe ment, egyedül vagyok. Bethany, aki a kelleténél régebben énekelt már harmadosztályú klubokban, örült, hogy szívességet tehet. Félóra múlva befutott egy üveg pezsgővel – természetesen Cristallal – meg egy karton narancslével. – Arra gondoltam, Mimóza-koktélt csinálok – indult máris a konyhába. – Pompás ötlet – igyekezett higgadtnak látszani Annabelle, bár változatlanul dühös volt, mert úgy érezte, kihasználták, megsértették. – Minden rendben, Belle? – kérdezte kíváncsian Bethany. – Nem. Semmi sincs rendben – felelte Annabelle. Követte Bethanyt a szűz konyhába. Sohasem főzött, hiszen olyan családból származott, ahol más végezte el a főzést és minden más elvégezni való munkát. – Frankie? – kérdezte együtt érzőn, de szaftos pletyka reményében Bethany. – Összevesztetek? Úgy értem, irtó klassz pasas, de nem lehet könnyű… – Miért lenne baj Frankie-vel? – védte nyomban a pasiját Annabelle. Bethany kinyitotta a frizsidert, jeget vett ki. – Mert általában a pasikkal van baj – mondta, előszedett két hosszú poharat a kredencből, jégkockákat dobott beléjük. – A férfiak állatok, nem is tudom, miért tűrjük a disznóságaikat. Zabálnak, finganak, alszanak, horkolnak. És biztosíthatlak, hogy a vibrátorommal jobb a szex. Nyilvánvaló, hogy még nem kettyintett Frankie-vel, gondolta Annabelle. – Igazából leszoktam a férfiakról – folytatta Bethany. – Hacsak nem fizetnek. Már csak a karrierem érdekel, csak az a fontos. – Nos… – indult vissza a nappaliba Annabelle. – Ha már a fizetést említed, előfordult már veled… uh… hogy a kliens… uh… komiszul bánt veled? 52 – Ne nevezd őket klienseknek – mondta élesen Bethany, és leült a pamlagra. – A kliens szótól úgy hangzik, mintha szajhák lennénk, pedig nem azok vagyunk, hanem profi üzletasszonyok, akik sok pénzt keresnek azzal, amit mások ingyen csinálnak. – Ez nem válasz a kérdésemre – mondta Annabelle. Nem érdekelte Bethany véleménye a call girl-szakmáról. – A kérdésed, hmm… – vetett átható pillantást Annabelle-re Bethany. – Nem gondoltam, hogy te is szoktál dolgozni. – Nem szoktam – vágta rá gyorsan Annabelle. – Egy másik lányról van szó. Csúnyán elbántak vele. – Elbántak? Hogyan? – húzta fel ceruzával rajzolt szemöldökét Bethany. – A tag nagyon… durva volt. Gyakorlatilag megerőszakolta. – Fizetett? – kérdezte gyakorlatiasan Bethany. – Igen. – Akkor erőszakról szó sincs, nem igaz? – kortyolgatta a Mimózáját Bethany. – Egyszerűen létrejött az üzlet. Annabelle egyre dühösebb lett. Miért nem érti meg Bethany. – De, mondjuk, a lány nem akarta – erőltette a dolgot. – Meggondolta magát. Nem tetszett neki a fickó. – A kérdés az – mondta bölcsen Bethany –, hogy elfogadta-e a pénzt. – Mondtam már: igen. – Akkor, ahogy mondtam, létrejött az üzlet, erőszakról szó sincs. Lezárt ügy. De mondd – folytatta vidáman Bethany –, nincs egy kis őszibarack-pálinkád? Ha azt is tennénk a Mimózába, lecsillapodnál, és szépen elmesélnéd, mi bánt. Egy órával később, már kissé pityókásan, Annabelle-nek végre sikerült megszabadulnia Bethanytól. A feje lüktetett, betántorgott a hálószobába, és elnyúlt az ágyon. Mi van, ha Sharif kétségtelenül törvénytelen és gusztustalan fia megfertőzte valamilyen betegséggel? Vagy, ami még rosszabb, teherbe ejtette? A ridiküljében mindig volt óvszer, de a kanos kis szemétláda nem adott rá időt, hogy elővegye. 53 Beperelheti. Igen, beperelheti Sharif Ranit meg az egész átkozott famíliáját. Nyilván seregnyi törvénytelen fia van mindenféle nőktől. Fehér, fekete, arab, amerikai, ázsiai. Igen, de hogy perelhetnél be anélkül, hogy elárulná, miféle üzletről van szó? És ez az ő üzlete… Kis idő múlva félálomba merült. Frankie majd megold mindent. Frankie mindig megold mindent.