Negyedik rész

Amikor Bobby Santangelo Stanislopoulos belépett a terembe, a nők felfigyeltek, mert nemcsak száznyolcvanhárom centi magas, a húszas évei közepén járó, vitathatatlanul erotikus kisugárzást árasztó fiatalember volt, hanem rendkívül elegáns is. Félhosszú, koromfekete hajával, éjsötét, átható tekintetű szemével, görög orrával és erőteljes állával egyszerűen megbolondította a nőket. És nem azért, mert hihetetlenül jóképű volt – márpedig az volt. És nem azért, mert hatalmas vagyon örököse volt – márpedig az volt. Nem, egyszerűen volt benne valami. Valami az ifj. John Kenne 21 dyből, egy cseppnyi Ashton Kutcherból, no meg Robert Pattison titokzatos vonzerejéből. Bobby apja, a görög milliárdos, a boldogult Dimitri Stanislopoulos nagy hatalmú férfiú volt, a hajózás és a kereskedelem egyik nagyágyúja. Bobbynak nem állt szándékában követni az apját, ezt az üzletet nem neki találták ki. Nem próbált versenyezni az édesanyja sikereivel sem – az egzotikus szépségű Lucky Santangelo mindent a maga módján csinált, így épített például több luxushotelt Las Vegasban, így vezette évekig a Panther Filmstúdiót is. A szülein kívül ott volt a mostohaapja is, Lennie Golden egykori komikus-filmsztár, aki mostanában fölöttébb sikeres független filmeket írt és rendezett. És az anyai nagyapja, az utánozhatatlan Gino Santangelo. Tehát… mit tehetett egy egyetemista fiatalember, hogy nyomot hagyjon maga után a világban? Szerencsére Bobbynak megvoltak a maga nagy ötletei, és nem kérve engedélyt senkitől, otthagyta az egyetemet, és New Yorkba ment M. J.-vel, a legjobb barátjával – az afro-amerikai fiú egy elismert idegsebész fia volt – összetoboroztak egy csomó befektetőt, és megnyitották a Hangulat nevű magánklubot, amely néhány belül a legfelkapottabb éjszakai bár lett. Bobby a szülei keveréke volt. Örökölte Dimitri domináns személyiségét és pompás üzleti érzékét, de Lucky ellenállhatatlan sármját, makacsságát és erős jellemét is. Nem rossz kombináció. Mindenki barátkozni akart vele, de Lucky korán megtanította arra, hogy barátságok és ismeretségek dolgában legyen nagyon válogatós. – A pénz mindig a nem megfelelő embereket vonzza. Gondolj csak Brigette-re meg arra a sok lúzerre, akik az évek során élősködtek rajta. Szerencsés, hogy túlélte. Brigette Stanislopoulos Bobby unokahúga volt, bár majdnem egy évtizeddel idősebb volt a fiúnál. Brigette Olympiának, Bobby meggyilkolt féltestvérének a lánya és a régen halott Dimitrinek az unokája volt. Sajnos meglehetősen sok haláleset fordult elő a család Stanislopoulos ágán. Bobby mindig is inkább Santangelónak tar 22 totta magát. Nagyon szerette Brigette-et, de a családi legendárium alapján a lány mindig a nem megfelelő pasasba szeretett bele, és ezért újra meg újra megfizetett. Brigette múltja miatt aztán Bobby igen óvatos volt, kivált a nőkkel. Sok barátnőt elfogyasztott már, néhánnyal egészen komoly volt a dolog, és egytől egyig hihetetlenül szépek voltak. Ifjú társasági hölgyek, modellek, színésznők. Jöttek és mentek. Bobby élvezte az életet. Miért ne? De egyik sem jelentett neki sokat. És akkor jött Zeena, az énekes sztár, aki a keresztnevén lett világhírű. Zeena elmúlt már negyven, a teste Madonnáéra emlékeztetett, rosszlányként viselkedett, és a rajongói istenítették. Ez a nő más volt, mint a többi. Egzotikus szépség – félig brazil, félig indián –, aki legalább kétszer hetente beriszálta magát a Hangulatba rajongó udvartartásával és mindig más fiatal fiúval, aztán – Bobby legnagyobb bosszúságára – mégis kikezdett Bobbyval, máskor meg tudomást sem vett róla. Egyszerűen megőrült Zeena hangulatváltozásaitól. Csodálatos módon azonban nem árulta el rajongását sem M. J.-nek, sem Frankie-nek – ez volt a lényegesebb –, a klubjuk lemezlovasának, Annabelle Maestro pasijának. Bobby eltűnődött néha, vajon miért olyan jó barátok Frankievel, amikor annyira különböznek, hogy az már szinte nevetséges. Frankie kokós volt, szeretett betépni. Bobby nem. Frankie csalta Annabelle-t. Bobby a monogám kapcsolat híve volt. Frankie irtózott a valódi munkától. Bobbyt feldobta az üzlet. M. J.-vel éppen arra készült, hogy a Hangulat mintájára klubokat nyissanak Miamiban, Londonban és talán Moszkvában. A különbözőségük ellenére, Bobby úgy vélte, Frankie-ben mindig megbízhat majd, és fordítva. Ám bölcsen sem neki, sem M. J.nek nem beszélt viszonzatlan rajongásáról Zeena iránt. Gyakran eltűnődött, miért utasították el mindig azok a nők, akikhez a leginkább vonzódott. Lucky legjobb barátnője, Venus, aki gyerekként kezelte. És most Zeena – vajon mit tartogat neki? És ő miért kívánja a nőt annyira? 23 Hogy ne gondoljon Miss Szupersztárra, úgy döntött, hogy a hétvégére Atlantic Citybe utazik Frankie-vel és M. J.-vel. Frankie már hetek óta nyúzta, hát miért ne élveznének egy kis valódi rock and rollt? Talán Zeena hiányolni fogja, hogy nincs a klubban. Bár, ahogy ismeri, valószínűleg észre sem fogja venni. Gyorsan eljutottak Atlantic Citybe. Frankie őrülten szerette volna, ha az új, tűzpiros Ferrariján mennek, de ahogy M. J. rámutatott, abban ketten is alig fértek volna el, nemhogy hárman, így aztán Bobby fekete BMW szedánjával utaztak. Bobby könnyen megvehette volna a legújabb Lamborghinit vagy Porschét, de nem szerette a feltűnést, kivált, mert a huszonegyedik születésnapján megkapta az öröksége oroszlánrészét – így még gazdagabb lett. Frankie-vel sosem beszéltek pénzről. Ez tabu témának számított mindkettőjüknél, amióta – még a barátságuk kezdetén – Frankie egyszer kölcsönt kért Bobbytól, ő pedig kereken elutasította, mert esze ágában sem volt a barátját még több kokainhoz juttatni. No meg Lucky is arra tanította, hogy senkinek ne adjon kölcsönt. – Elveszítenél egy barátot, mert neheztelne rád – magyarázta. – Szóval vagy add a pénzt ajándékba, vagy egyszerűen mondj nemet. Remek tanács volt. A lemezlovaskodáson kívül Frankie-nek az utóbbi időben más üzlete is volt, ő holmi befektetésekről beszélt. Közösen csinálták Annabelle-lel. Bobby és M. J. pontosan tudták, miről van szó – a lányok fecsegtek. De úgy döntöttek, nem szólnak, amíg maga Frankie nem vallja be. Indulás előtt Bobby felhívta Luckyt. Az asszony utazgatott Vegas, L. A. és Lennie éppen aktuális forgatási helyszínei között. Bobby Vegasban érte utol, ahol Lucky éppen az utolsó kreációját, a The Keys nevű fenséges szálloda-apartmanházat ellenőrizte. A mindössze néhány éve üzemelő intézmény fölöttébb sikeresen működött. Nem csoda, mert amihez Lucky csak nyúlt, arannyá változott. Bobbynak, a fiának ugyancsak igyekeznie kellett, ha hasonló 24 eredményeket akart elérni, és ezt jól tudta. Ezért is költözött New Yorkba, és nyitott saját klubot. Nem volt versenytársa. Hála istennek, bejött. A klubja sikeres volt – és egyre jobban ment. Pompás lakásban élt a West Enden. Voltak barátai. Viharos társasági élete. Anyja, mostohaapja, két féltestvére és egyéb rokonai, akiket szeretett. Kivált azért, mert azok jobbára Kaliforniában éltek, ő meg befészkelte magát New Yorkba. – Hé – mondta Lucky a telefonban. Hallatszott a hangján, hogy örül a hívásnak. – Hogy van az első számú fiam? – Az első számú fiad Atlantic Citybe utazik, hogy huszonnégy órán át bujálkodjon – felelte Bobby. – Mint a nagyapád! – válaszolta Lucky. Bobby érezte a hangján, hogy mosolyog. – Frankie-vel és M. J.-vel megyek – tette hozzá Bobby. – A telefonomat kikapcsolom. – Jobban szeretném, ha nem tennéd – mondta Lucky. – Nem szeretem, ha nem tudlak elérni. – Csak huszonnégy órára. – Jól van – sóhajtott drámaian Lucky. – Nem fogok aggódni. – Mintha szoktál volna! Lucky nevetett. – Az egyetlen, akiért aggódom, Brigette. Találkoztál vele mostanában? – Pár napja felhívtam. Szerintem jól van. – A nagybátyja vagy – korholta a fiát Lucky. – Szeretném, ha szemmel tartanád. – Az, a nagybátyja, aki tíz évvel fiatalabb nála – mutatott rá Bobby. – Nem sok bennünk a közös. – Mindegy. Tudod, hogy mágnesként vonzza a lúzereket. Valakinek vigyáznia kell rá, és én nem vagyok ott. – Megértettem – válaszolta Bobby, és felírta Brigette nevét egy cédulára a telefon mellett, hogy ne felejtse el. – Felhívom, amint visszajöttem. 25 – Köszönöm – mondta kissé csípősen Lucky. – És ölelem M. J.t. Mikor jöttök le vele egy hétvégére a szállodába? Nagyon kedvelem azt a fiút. – Igen, jó fej – helyeselt Bobby, és visszagondolt, milyen régóta is a barátja M. J. Együtt jártak középiskolába. Egyetemre. Együtt nyitották a Hangulatot. Sok kellemes, közös emlék. És minthogy mindketten tehetős családból származtak, sosem akartak egymástól mást, csak barátságot. – Ha már említetted a hotelt – hogy megy? – pillantott az órájára Bobby. Ideje lett volna indulni. – Remekül. Telt házunk van. Még Gino is szeret ide járni, így hát a rendelkezésére bocsátottam egy külön lakosztályt. Látnod kéne őt, Bobby! Ő itt a király, mindenki imádja. Férfiak, nők – különösen a nők – olyan nagy kurafi. Gino Santangelo, a nagyapja. Egykor, még a Meyer Lansky, Bugsy Segal időkben Las Vegas hírhedt figurája. Gino, aki hatalmas szállodákat épített, komisz ellenfelekkel hadakozott, sok száz nővel lefeküdt, és birodalmat teremtett. Most, kilencvenhét évesen még mindig aktív volt, egy jóval fiatalabb (negyedik) feleséggel és tele életörömmel. – Add át neki az üdvözletemet – mondta Bobby. Szinte áhítattal csodálta a nagyapját. Gino Santangelo valóságos természeti csoda volt. – Add át magad – válaszolta Lucky. – New Yorkba szándékozik utazni. – Komolyan? Jesszusom! Akkor csipkedhetem magam. Sztriptíztáncosnők… kurvák… – Paige örülni fog, hogy így gondoskodsz róla – jegyezte meg epésen Lucky, Gino negyedik feleségét felemlegetve. Mindketten nevettek. – Jut eszembe: Max beszélni szeretne veled. – Hol a hugicám? – Pillanatnyilag lóg valahol az egyik kanos fiújával. – Hány kanos fiúja van? – somolygott Bobby. 26 – Ahányat csak fel tud csípni – sóhajtott rezignáltan Lucky. – Oké, akkor később felhívom. – Tedd azt. Az az érzésem, hogy önállósítani akarja magát, és képtelen vagyok leállítani. Egyértelműen nemet mondott az egyetemre és minden egyébre, amit mi javasoltunk. – Tudomásul kell venned, anya, hogy éppen olyan vadóc, amilyen te voltál. – Nekem harcolnom kellett, hogy életben maradjak – komorodott el az emléktől Lucky. – Ismerem a történetet. Mindenképpen felhívom Maxet. Ne ártsd bele magad. – Igenis, Bobby – mondta gúnyosan Lucky. – Ahogy parancsolod. Bobby elvigyorodott. Az ő anyja különleges. Még mindig eszelősen szép, és kiáll bárki és bármi ellen. Lucky átgázolt az életen, és jaj volt annak, aki megpróbált az útjába állni. Max, Bobby tizenhét – majdnem tizennyolc – éves húga Lucky hasonmása volt. Ez az egyenes beszédű szépség merész volt, pimasz és dörzsölt, mint valami utcagyerek. Lucky és Lennie oltalmazni próbálták, de nem tűrt korlátokat, még azután sem, hogy tizenhat éves korában elrabolták, ami ugyancsak megváltoztatta az életét. Ahogyan Lucky, Max sem ejtett foglyokat. Bobby tudta, hogy Max nagyon szeretne visszatérni New Yorkba, hozzá akar költözni, hiszen célozgatott rá eleget. Csakhogy nem vágyott lakótársra. És semmiképpen nem óhajtott felelősséget vállalni a lányért. A hugica kemény dió lett volna. Max egy évvel korábban járt nála, közvetlenül a középiskola befejezése után. Azzal a céllal érkezett, hogy nagyokat fog bulizni. Bobby az emlékekbe is beleborzongott. A klubban az összes pasi Maxen legeltette a szemét – kivált Frankie. Bobby alig várta, hogy visszaküldje hugicát L. A.-be, mielőtt komoly bajba keveredne. Az. Nem szerette volna, ha a dolog megismétlődik. Esze ágában sem volt őrizni egy tini lányt. És mégis… Max rendkívüli lány volt, egészen különleges. És Bobbynak be kellett ismernie, hogy hiányzott neki. Időnként…