Nyolcadik rész

Frankie sztriptízklubba vágyott. Bobby nem. M. J.-nek ez is, az is megfelelt. A többség kegyeit kereste. – Miért akarsz egy csomó négypontos csibét látni Atlantic Cityben, amikor otthon tízpontos vár? – kérdezte Bobby, aki Annabelle-re gondolt, meg arra, hogy a lány mennyire odavan Frankie-ért. Frankie nem gondolt Annabelle-re. Kirekesztett minden gondolatot, amely Annabelle-re vagy a halott anyjára vonatkozott. Szórakozni jött ide. – Jesszusom, Bobby, néha úgy beszélsz, mintha ötvenéves lennél! – nyafogta Frankie. – Mert okos vagyok! – torkolta le Bobby. – Nézzétek, kaszinóban vagyunk – mondta M. J. –, döntsétek el végre, szerencsejáték vagy kajálás, mert éhes vagyok. – Bifsztek – döntött Bobby. – Szükségem van az erőmre, ha ezzel a seggfejjel akarom végigmulatni az éjszakát. Frankie az égre emelte a szemét. – Seggfej, aki mondja. A Morton’s vendéglőben kötöttek ki, ahol a pincérnő rögtön kiszúrta a három szexi, nyilvánvalóan szingli pasast. Frankie-t nézte ki magának, mert az a rosszfiús sárm áradt belőle, amelyet a lány mindig is vonzónak talált. Frankie viszonozta az érdeklődést. Általában nem kezdett pincérnőkkel, de ennek elképesztő etetője volt, Frankie pedig nem akarta kihagyni a lehetőséget, ha már egyszer Annabelle nélkül volt. Különben is, Annabelle-nek éppen némi külön élvezetben van része, neki talán nem jár? – Hogy hívnak, szépségem? – kérdezte, miután megrendelte a bifszteket, a hasábburgonyát meg a kedvencét, a rántott hagymakarikákat. 43 A lány fölöttébb kihívóan megnyalta az alsó ajkát, és az asztal fölé hajolt. – Patrícia vagyok – mondta –, de a barátaimnak csak Tree. – Rendkívüli név egy rendkívüli lánynak – dobta be a szokott szövegét Frankie, hiszen ez mindig bevált. – Sokkal különb vagy, semhogy itt robotolj. Hogy kerültél ide? – Igazából színésznő vagyok – felelte komolyan a lány. – Csak azért dolgozom itt, hogy megkeressem a lakbérre valót, amíg New Yorkba nem költözöm. Bobby és M. J. összenéztek. Pontosan tudták, mit fog mondani Frankie. És Frankie nem is okozott csalódást. – Talán én segíthetek – mondta a legőszintébb hangján. Bobby cinikusan vonta fel a szemöldökét, M. J. visszafojtotta a nevetését. – Igazán? – kérdezte Tree, és azon tűnődött, vajon ez a tag is csak lódít-e, ahogyan a legtöbb. – Igazán – folytatta Frankie. – Ismerek embereket. Vannak öszszeköttetéseim. M. J. az égre emelte a szemét. – Mikor végzel ma este? Frankie nem hagyta magát. Tree egy pillanatig töprengett. Az ürge meglehetősen cuki pofa a félhosszú hajával meg az ágyba csalogató szemével, és talán – de csak talán – tényleg segíthet neki. – Tizenegykor – nyalta meg újra az ajkát Tree. – Tehát tizenegykor. – Tudod – mondta Bobby, amikor a pincérnő továbbment egy másik asztalhoz –, ideje lenne új szöveggel próbálkoznod. – Aha – kuncogott M. J. –, ez már rég kiment a divatból, öregem. A „vannak összeköttetéseim” idejétmúlt. – Ez nem szöveg – ellenkezett Frankie. Dicsekedő kedvében volt. – Elintézhetem, hogy ez a lány sok pénzt keressen. – Mivel? – tudakolta Bobby. – Azzal, ami magától jön – felelte Frankie. – Kipróbálom, aztán majd beszámolok. 44 – Miről? M. J. nem hagyta annyiban. Ismét mindentudón néztek össze Bobbyval. Frankie elgondolkodott. Mesélje el nekik, hogy Annabelle meg ő mivel keresik a pénzt, vagy ne? Majd’ beledöglött, annyira szeretett volna eldicsekedni, hogy dől hozzájuk a lé, de tudta, hogy Bobbynak valahol legbelül erős az erkölcsi érzéke, éppen ezért nem helyeselné az üzletet. No de hogy is van ez? Bobbynak klubja van, ahol a pia, a drog meg a kamatyolás körül forog minden, hogy jön ahhoz, hogy kifogásai legyenek? Frankie úgy döntött, hogy elmondja az igazat. – El akartam mondani nektek valamit, fiúk – kezdte. – Ha a kurvákról van szó, tudunk róluk – mondta tárgyilagosan Bobby. – Mi az? – nevette el magát M. J. – Azt hitted, titok? – Most hülyéskedtek velem? Frankie bal szemöldöke rángatózni kezdett. Egyértelműen jelezte, hogy zavarban van. – Csak azt vártuk, mikor lesz annyi vér a pucádban, hogy elmondd nekünk – kacsintott M. J.-re Bobby. – Jesszusom! – morogta Frankie. – Nem vártam tőletek, hogy közhírré tegyétek. – Nem tettük közhírré – felelte Bobby. – De a lányoknak eljár a szája, és most, hogy híre terjedt, sokkal óvatosabbnak kéne lenned. – Óvatosabbnak? – Frankie szemöldöke változatlanul rángatózott. – Miért? – Mert lesittelhetnek kerítésért – mondta M. J. – Mi a fene az a kerítés? – csattant fel Frankie. – Amikor az ember puncit árul – válaszolta M. J. – Mi nem árulunk semmit – makacskodott Frankie. – Csupán megszervezzük a találkozót két felnőtt ember között, akik mindketten beleegyeznek. – És jutalékot vágtok zsebre, mi? – kérdezte Bobby. – Ezt hívják kerítésnek – magyarázta M. J. 45 – A francba! Senki nem tud bizonyítani semmit – ment át védekezésbe Frankie. – Csak készpénzt fogadunk el, nincs hitelkártya, nincs semmiféle nyom papíron. Nem vagyunk ostobák. – Igen jól szervezett üzletnek hangzik, de ne várd, hogy én tegyem le érted az óvadékot, amikor rólad fog szólni a New York Post címlapja – figyelmeztette Frankie-t Bobby. – Kerestél már annyit, hogy vehettél belőle egy Ferrarit, szóval azt tanácsolom, szállj ki, amíg megteheted. – Megőrültél? – kerekedett ki Frankie szeme. – Ez minden idők legkellemesebb bulija. Olyan, mint egy kényelmes séta a parkban. – És majd besétálsz egyenesen a sittre – érvelt M. J. – Öregem, hát nem veszed észre, hogy közönséges strici vagy? Azt pedig a törvény bünteti! – Kiszellőztetem a fejem – ugrott fel hirtelen az asztaltól Frankie. – Később találkozunk. – Ez eléggé jól ment – mondta szárazon Bobby, mihelyt Frankie eltűnt a szemük elől. – Frankie egy seggfej – állapította meg M. J. – Mindketten tudjuk. Miért lógunk vele mégis? – Mert a mi seggfejünk – felelte a mindig hűséges Bobby –, ami azt jelenti, hogy vigyáznunk kell rá. – Először is le kellene szoktatnunk a kokóról – mondta M. J. –, talán akkor kezdené komolyabban venni a dolgokat. Ez a kurvapecérkedés nagy hiba. – Ismered Frankie-t. Úgysem hallgat ránk – állította Bobby. – No és Annabelle? – kérdezte M. J. – Mi lenne, ha vele beszélnénk? – Ugyan már, Annabelle? Viccelsz? Rosszabb, mint Frankie – mondta Bobby. – És az ő szemében Frankie nem tud rosszat tenni. Hiszen tudod. Tree tért vissza az asztalhoz, tányérokat egyensúlyozva, Frankie-t kereste a tekintetével, és csalódott képet vágott, amiért nem látta. – Hol a barátjuk? – kérdezte, miközben a fiúk elé tette a tányérokat. 46 – Nyugalom – mondta M. J. – Vissza fog jönni. Tree egy pillanatig habozott. – Kérdezhetek valamit maguktól, fiúk? – kérdezte halkan. – Csak tessék – válaszolta Bobby, és belevágott a sültbe. – Hát… mivel itt dolgozom, sok kanos fickó próbál kikezdeni velem. Tudják, hogy van ez. A feleségük vagy a barátnőjük nélkül érkeztek ide, azt hiszik, a pincérnő szabad préda. – Mit szeretne tudni? – kérdezte M. J., és éhes lévén, kézzel tömte a szájába a hasábburgonyát. – Nos… huh… hogy a barátjuk tényleg tud nekem segíteni, vagy csak szövegel? – Maga okos lány – mondta Bobby. – Találja ki. Tree csalódott arcot vágott. – Szóval lódít? – Attól függ, mit vár tőle. – Oké, koszi – hümmögte habozva Tree. – Akkor, azt hiszem, megbízhatok benne. Megbízhatsz benne?, gondolta Bobby. Ha arra számítasz, hogy szétkúr, aztán szarban hagy, abban biztos lehetsz. Később Tree visszajött a számlával. Bobby odaadta a hitelkártyáját, és Tree pár perc múlva hozta a papírt, hogy írja alá. – Hát nem rémes ez Gemma Summerrel – jegyezte meg, abban a hitben, hogy már jó barátok, tehát társaloghat a fiúkkal. Tulajdonképpen megfordult a fejében az is, hogy talán nem a megfelelőt választotta ahhoz, hogy kikezdjen vele. A fekete csávó a nagy, barna szemével meg a szexi, borotvált fejével határozottan cuki volt. A másik meg egyenesen zabálnivaló. – Azt beszélik, lehet, hogy Ralph Maestro tette – folytatta. – Maguk mit gondolnak? – Mit tett Ralph Maestro? – kérdezte Bobby, aki éppen aláírni készült a számlát, miután busás borravalót adott. – Szétlőtte a felesége arcát – felelte Tree, de közben azt figyelte, nem látja-e a főnöke, aki nem vette jó néven, ha a pincérnők sokat időztek egy-egy asztalnál. – Micsoda? – kiáltott fel M. J. 47 – Azt mondja, Gemma Summert meglőtték? – hökkent meg a hírtől Bobby. – Honnan tudja? – Minden tele van vele – válaszolta Tree. Csodálkozott, hogy nem hallották a szenzációs hírt, miszerint a filmsztárt a saját ágyában lőtték agyon. – A tévé, az Internet meg minden. – Jóságos ég! – mondta Bobby. – Azonnal meg kell keresnünk Frankie-t. Nyomban vissza kell mennie Annabelle-hez. – Ki az az Annabelle? – kérdezte Tree. – Nem számít – írta alá gyorsan a számlát Bobby, és felugrott. – Mennünk kell. – Szóval úgy gondolják, oké összejönnöm a barátjukkal? – kérdezte reménykedve Tree. – Nem esküdnék meg rá – mászott ki a bokszból M. J. – Van egy olyan érzésem, hogy nem fog visszajönni.