Tizenegyedik rész

Miután felhívta Denvert, és üzenetet hagyott neki, Carolyn sajnálta, hogy nem kérdezte meg Kerrit, hová megy, és nem tartott vele. Felszökött az adrenalinszintje, és nem szívesen töltötte a szombat estét egyedül, kis lakásában. Mit csinálhat éppen Gregory? Vajon gondol-e rá? Vagy a gyermekükre, a közös jövőjükre? És olyan boldog-e, mint ő? Carolyn alig várta, hogy kiálljanak együtt a nyilvánosság elé. Elképzelte a felesége arcát, amikor Gregory elmondja neki. Evelyn hideg volt, mint a jég, nyilvánvalóan nem szerette az urát, hát mit számít neki? Gregory sokszor mesélte Carolynnak, hogy Evelynnel egyáltalán nem szeretkeznek, az érdeklődési körük eltérő, és már régen elvált volna, ha nincsenek a gyerekek. Carolyn tudta, hogy a helyzet klisészerű: nős férfi, akit nem ért meg a felesége – mégis hitt Gregorynak. Gregory más volt, tisztességes, és Carolyn szívből szerette őt. – Jesszusom, Evelyn, kik ezek az alakok? – sziszegte a felesége fülébe Gregory. Evelyn megigazította rubinnal és gyémánttal kirakott Cartier fülbevalóját, és sotto voce válaszolt. – Ezek az emberek jó útra tért bűnözők, akik gondoskodnak róla, hogy a városunk sokkal biztonságosabb legyen. – Ez meg mi a csudát jelent? – morogta Gregory, mert nem volt ínyére, hogy Evelyn újra elrángatta egy jótékonysági eseményre. – Látod ott azt az embert? – mutatott Evelyn egy szakállas latino férfira rossz szabású öltönyben, a nyakán rikító tetoválással, 59 az egyik fülében arany fülbevalóval. – Azelőtt gengszter volt, de átállt a mi oldalunkra. Ma már ő ad tanácsot a fiatal srácoknak, hogyan ne essenek bele a bandák csapdájába. Ahogy hallgatta Evelynt, Gregoryt megdöbbentette, hogy micsoda ostobaságokat beszél. Mi az ördögöt tud Evelyn a bandákról? A felesége, a nagy jótékonykodó. Mindig harcolt valamilyen ügyért. Mindig valóságos szentnek képzelte magát. – Gyere – ragadta meg Gregory karját Evelyn. – Bemutatlak neki. Gregory nem vágyott egy volt gengszter ismeretségére, egészen máson járt az esze – hogy mit tegyen Carolynnal? A ráakaszkodó, terhes, faszszopó Carolynnal. Evelyn azonban átterelte a terem másik végébe, és a legkifinomultabb stílusban mondta: – Ramirez, szeretném, ha megismerkedne a férjemmel, Gregory Stoneman szenátorral. Ramirez hidegen nézett rájuk. Gregory felismerte ezt a tekintetet. Azt fejezte ki, fordulj fel, fehér seggfej. A fickó nem jó útra tért gengszter. Inkább dörzsölt bűnöző, aki jó kapcsolatokat próbál kiépíteni. – Örvendek, hogy megismerhetem – mondta a politikusok hamis mosolyával Gregory. – A feleségem szerint értékes munkát végez a városért. – Próbálok – felelte Ramirez, és körülpillantott a teremben. – Nem könnyű, de igyekszem. – Nagyszerű – intett oda egy pincért Gregory. Szüksége volt még egy italra. – Igen – játszott a csuklóján lévő gyémánt karkötővel Evelyn. – Több pénz kellene a központokhoz, amelyeket Ramirez nyitni szeretne városszerte. Pillanatnyilag csak egy van, pedig igen fontos munka, hogy a fiatal srácok ne lógjanak az utcán. Remélem, sikerül összehoznom egy jótékonysági koncertet. Ramirez úgy gondolja, talán sikerül megnyernünk néhány rappert is. – Hálásak vagyunk minden segítségért – mondta Ramirez. – Talán beugorhatnának holnap, hogy a saját szemükkel lássák, milyen munkát végzünk. 60 Persze, gondolta Gregory, pontosan ezzel szeretném tölteni a vasárnapomat. – Lehet, hogy beugrom – mondta. És lehet, hogy nem. Ramirez Evelyn karkötőjét bámulta. Ördög vigye!, gondolta Gregory. Remélem, nem tudja, hol lakunk. Nellie Fortuna Carolyn mellett lakott. Nellie öreg volt, a nyolcvanas évei vége felé járt, és nem maradt senkije, mindenkije meghalt. Se rokonok. Se barátok. Senki. Réges-régen Nellie Fortuna csodaszép, tizennyolc éves filmcsillagocskaként egy hollywoodi kúriában élt egy aszott, öregecske producerrel – aki egészen véletlenül milliomos volt. Az 1930-as években egy milliomos volt még valaki, ma azonban már csak a milliárdosok jöhetnek számításba. Nellie legalábbis ezt állította, márpedig igencsak bőbeszédű és határozott jellemű öreglány volt. Carolyn igyekezett néhány naponta benézni Nellie-hez, hogy ellenőrizze, él-e még a drága kisöreg, és megetesse meglehetősen viharvert macskáját, Gable-t. A pályafutása csúcsán Nellie állítólag a filmvászon számos bálványának a szeretője volt – közéjük tartozott Clark Gable is, akinek dedikált és megfakult fényképe szecessziós keretben ott büszkélkedett a kandallópárkányon. Amikor akadt rá ideje, Carolyn élvezettel hallgatta Nellie történeteit a régi Hollywoodról, mert tele voltak a múlt lüktető életével és ragyogásával, és Nellie igazán élvezetesen mesélt. – Ezek a mai lányok, mind egyformán néznek ki – zsörtölődött mindig Nellie. – És az öltözékük! Egyszerűen undorító! Bezzeg az én időmben… Carolyn Gregoryra gondolva kopogott be Nellie ajtaján, és megkönnyebbülten látta – mint mindig –, hogy a drága lélek még él, és tévét néz. – Csak benéztem – kiáltotta Carolyn –, nem tudok maradni. – Szervusz, drágám, milyen szép vagy ma – mondta a mindig éber és rafinált Nellie. – Csak úgy csillog a szemed. Esetleg új fiúnk van? – Csak egy régi barát – felelte ködösen Carolyn. 61 – Ah… régi barátok – mélázott el Nellie. – Nekem sok volt. Régi filmes partnerek. Régi szeretők. Régi nős férfiak, akik nem tudtak parancsolni a dákójuknak. Ah, igen, régi barátok… – Megetetted Gable-t? – változtatott gyorsan témát Carolyn. Nellie szerette felidézni egykori kalandjait, de Carolyn most nem volt abban a hangulatban. – Igen, drágám, teljesen egyedül – mondta Nellie. – De azért köszönöm, hogy benéztél. Tudod, milyen hálás vagyok érte. – Szívesen teszem – felelte Carolyn, és gyorsan távozott. Kifelé menet eszébe jutott, milyen kedves gesztus lenne meghívni Nellie Fortunát az esküvőjükre. Gregory Stoneman szenátor & Ms. Carolyn Henderson ezúton meghívja önt, hogy tanúja legyen a házasságkötésüknek Igen! Igen! Igen! – Nem! – mondta élesen Gregory Evelynnek hazafelé a kocsiban. – Nem megyek el holmi tetves, gengszterekkel zsúfolt központba, csupán azért, mert te jó ötletnek tartod. Evelyn higgadt maradt, mint mindig. – Gregory, drágám – mondta bársonyos hangon. – Ramirez központjának felkeresésével csak növelnéd a hírneved. A szavazók értékelnék az ilyen jószolgálati gesztust, mint mindig. A kis aszszisztensnőd értesítse a sajtót. Remek fotózási lehetőség. Miért említi Carolynt mindig úgy, hogy a „kis” asszisztensnőd? Carolyn legalább százhetvenhárom centi magas, aligha kicsi. Evelyn ezzel fejezi ki, hogy lenézi a lányt. Nem mintha gyanítana bármit is, ám Evelyn más nőkről általában nem szokott hízelgően nyilatkozni. Evelyn sznob. Csak azért jött feleségül hozzá, mert Gregory munkájával együtt jár, hogy megfordul különböző, jobb helyeken – kivált a háta mögött Evelyn befolyásos családjával. Vajon szerette-e őt valaha is? Valószínűleg nem. 62 De volt két szép, egészséges gyerekük, Gregory pályafutása jó irányban haladt, és az élete általában véve sínen volt. És a „kis” Carolyn Henderson most kész lett volna mindezt felborítani. Mit tegyen? Egy dolog tökéletesen világos volt – tennie kellett valamit – méghozzá gyorsan.