Tizenkettedik rész

A szállodai szobájukba érve, M. J. összecsomagolt, Bobby pedig nevének kiabálásával kerestette Frankie-t. Hiába próbálta elérni a mobilján, ahogy hiába hívta Annabelle-t is, hogy máris indulnak haza. Ő sem vette fel a telefont. Közben M. J. bekapcsolta a tévét, és értesültek az egész Gemma Summer-gyilkosság hátborzongató történetéről. – Nem hiszem el, hogy eddig nem hallottunk róla – csóválta a fejét Bobby. – Sajnálom Annabelle-t, biztosan nagyon kiborult. – Szerinted elképzelhető, hogy az apja tette? – kérdezte M. J. – Én mindig szörnyen féltem tőle. – Lehet, hogy ostoba filmsztár, de annyira nem buta, hogy a saját házukban lője agyon – töprengett Bobby. – Ki tenne ilyesmit? – Az – rágódott a kérdésen M. J. – Buta, vagy annyira arcátlan, hogy azt képzeli, megúszhatja. – A média rá fog harapni – mondta Bobby. – Valóságos álomforgatókönyv. Két filmsztár meg egy gyilkosság. Hívja fel Luckyt? Emlékezett rá, hogy amikor Lucky a Panther Stúdió tulajdonosa volt, Ralph Maestro és Gemma Summer egyaránt játszottak a filmjeiben. Ismernie kellett Gemmát, talán barátnők is voltak. 63 Frankie rontott be a szobába, ziláltan. – Kerestetek? – kérdezte. Hosszú haja a szemébe hullt. – Mi a szart akartok? Éppen nyerésben voltam a kockán. – Gondolom, nem hallottad a hírt – mondta komoran Bobby. – Miféle hírt? – kérdezte Frankie, és azt gondolta: a francba! Megtudták. Isten veled, szabad hétvége a haverokkal! Kár. – Annabelle édesanyját meglőtték – közölte tárgyilagosan Bobby. – Most tudtuk meg. – Jesszusom! – játszotta a meglepettet Frankie. – Mi a fene történt? Mikor? Hogyan? Meghalt? – Igen, meghalt – mondta Bobby. – Nézd meg a tévében. Azonnal fel kell hívnod Annabelle-t. – Tudod, hogy Annabelle nem hord magánál mobilt – felelte Frankie. Dühöngött, mert nyilvánvaló volt, hogy szélsebesen visszamennek New Yorkba. – Akkor próbáld a lakásotokat – mondta Bobby. – Fogadni mernék, hogy ott van. – Jó, jó – indult a tévéhez Frankie, és eljátszotta, hogy most látja a híradást először. – Azt suttogják, hogy talán Annabelle papája tette – vetette közbe M. J. – Nagyon brutális az egész. Te mit gondolsz? – Sosem találkoztam a szüleivel – mondta Frankie. – És higgyétek el, Annabelle nem nagyon kötődött hozzájuk, szinte nem is beszéltek egymással. – Mellette a helyed – mondta Bobby. – Már összecsomagoltunk. Szóval induljunk. – Persze – hagyta rá vonakodva Frankie. Oda a randi a Morton’s szexi pincérnőjével. Kár. Megdughatta, aztán beszervezhette volna. Néhány órával később Bobby leállította a BMW-jét a ház előtt, ahol Frankie és Annabelle lakott. Frankie lassan kikászálódott a kocsiból. Késő volt, elmúlt éjfél, és a legkevésbé sem vágyott arra, hogy végighallgassa, amint 64 Annabelle szidja a szüleit. Pontosan tudta, hogy ezt fogja tenni. A kedvenc időtöltése volt. – Akarod, hogy felmenjünk veled? – kérdezte Bobby. Nem gondolta komolyan, de azért legalább megkérdezte. Frankie úgy vélte, nem szükséges. – Elboldogulok Annabelle-lel egyedül is. – Hát… – mondta Bobby. – Mondd meg neki, hogy szeretjük, és sajnáljuk. Hamarosan jelentkezünk. – Értettem – indult el végre befelé Frankie. Amint Frankie eltűnt a kapuban, Bobby megszólalt. – Talán benézhetnénk a klubba. Meglephetnénk mindenkit. – Helyes – felelte M. J. – Szívesen ellenőrizném, hány pincér oson ki a hátsó ajtón egy-egy méretes húsdarabbal. M. J.-nek mániája volt, hogy lop a személyzet. Ha rajta múlt volna, kamerát szereltetett volna mindenhová, a konyhától az alkalmazottak pihenő helyiségéig. Bobby ebben higgadtabb volt. Megtanulta Luckytól, hogy a szálloda- és klub-bizniszben az ember kénytelen engedményeket tenni – tény, hogy a mixer a Grey Goose vodkát olcsóbb márkával helyettesíti, a pincérek lopnak, a konyhai személyzet visz, amit csak tud. Amíg a lopások nem öltenek túlzott mértéket, jobb megbékélni velük, mint idegeskedni. Bobby azon mélázott, vajon a klubban lesz-e Zeena, no meg talpnyalóinak serege. Remélte, hogy ott lesz, aztán meg azt, hogy nem lesz ott. A mindenit! Egyszerűen nevetséges, hogy bolondul érte! – Még egy Bellinit – rendelt azon a kissé idegenszerű, mély és erotikus hangján Zeena. A balján ülő fiúcska rögtön ugrott. A mindössze tizenkilenc éves perui modellfiú volt Zeena legújabb játékszere. Trófeaként hurcolta magával, hiszen meglehetősen szép volt az álmatag, kéjes tekintetével, a csókos ajkával meg a pirospozsgás arcával. Zeena Kutyulinak hívta. Minden fiatal szeretőjét Kutyulinak nevezte, és havonta váltogatta őket. 65 Egzotikusan sminkelt szeme sarkából észrevette, hogy Bobby Stanislopoulos Santangelo belép a klubba. Nagyon jóképű, nagyon próbálja megőrizni a hidegvérét – és nagyon kívánkozik az ölébe. Bobby gyorsan közeledett az énekesnő asztalához. Ma a szokásosnál később érkezett. Zeena elnézte a fiatalembert, és megállapította, hogy van stílusa. De a stílus nem minden. A fűszerezés a lényeg. Ha a hapsi nem tizenkilenc éves, akkor legyen idősebb, és rendkívül nagy hatalmú. Zeena számára a „nagyon fiatal” és a „nagyon befolyásos” jelentették kizárólag a vágykeltő tulajdonságokat. Bobby odaért végre. – Zeena – játszotta a tökéletes házigazdát. – Örülök, hogy látom. Szüksége van valamire? Hozzak valamit? – Ha Zeenának kell valami, Bobby – játszott Kutyuli hosszú fürtjeivel az énekesnő –, Zeena majd kér a pincértől. Bobby bólintott. Ma éjjel legalább emlékszik a nevére. Ez sem mindig fordult elő. – Természetesen – mondta. – De ideküldenék egy palack Cristalt önnek meg a társaságának. – Csak egy palackot, Bobby? – billentette félre a fejét Zeena. Aztán hátravetette derékig érő, fénylő, fekete haját. – Öt üveggel, Bobby – mutatott élősködőinek seregére. – Zeena barátai szomjasak. Bobby megőrizte a hidegvérét, még az sem hozta ki a sodrából, hogy az énekesnő pókhálószerű ruhája alig takarta a keblét. Kilátszott a mellbimbója. Határozottan. – Két palack a ház ajándéka – mondta kimérten. – A többit, attól tartok, ki kell fizetnie. Zeena megemelte kihúzott szemöldökét. – Nem mondod? Bobby állta a sarat. Igaz, hogy bele volt pistulva ebbe a nőbe, de az üzlet az üzlet. – Nálunk ez a szabály – közölte kedvesen. – Jaj, Bobby – sóhajtotta Zeena. – Tisztában vagy azzal, hogy Zeena elmehet bárhová a világon, és bármit megkaphat ingyen? 66 – Mázlista – mondta Bobby, próbára téve a nőt. Most feláll, és távozik? Vagy marad? És ő melyiket szeretné jobban? Komolyan nem tudta eldönteni. – Igen – mormolta gúnyosan az énekesnő. – Zeena nagyon nagy mázlista. – Hosszú szünet. – És te, Bobby? Te mázlista vagy? Ez volt idáig a leghosszabb beszélgetésük, és Bobby arra gondolt, talán itt az ideje próbálkoznia, bár Zeena változatlanul Kutyuli tarkóját cirógatta. – Én… uh… úgy vélem, az ember a maga szerencséjének a kovácsa – felelte az izgalomtól rekedten Bobby. – Hidd csak – válaszolta Zeena. – A naivitás olyan sajátos tulajdonság. És minden további nélkül odahúzta Kutyuli fejét, és hosszan, szenvedélyesen szájon csókolta. Bobby elhátrált az asztaltól. Az isten verje meg Zeenát meg az egész élősködő sleppjét. Szórakozik vele, ami egyáltalán nincs ínyére. Vagy éppen ez izgatta annyira?